SoRa egyedül él édesanyjával Seoul-ban. Az egyetem mellett dolgozik, hogy anyja kórházi kezelésének költségeit és a számlákat ki tudja fizetni. Jelentkezik egy ügynökséghez asszisztensnek, és sikeres bemutatkozása után munkába is áll. Lesznek akik h...
Megőrülök a féltékenységtől, ha arra gondolok, hogy Mark csókolja SoRa-t és ő ugyanúgy karjaiba simul. Három napja csak kínlódok, mindig ezt látom a szemeim előtt. Most is .... látom, hogy sms-t kapott. Biztos Mark írt neki, mert mosolyog, ahogy olvassa. Aish .... hogy lehettem ekkora barom, hogy elengedtem SoRa-t? Hiszen szeretem. Ha visszaforgathatnám az időt, másként csinálnám. De késő. Elszalasztottam a lehetőséget, pedig előttem volt.
- SoRa -
Hosszú volt az út, Kookie és Tae már félúton beájultak, mindketten a vállamra dőlve aludtak. Egy darabig olvastam, majd bedugtam a fülest és csatlakoztam hozzájuk. Arra ébredtem, hogy valaki óvatosan simogatja a karomat.
- Noona, ébresztő, negyedóra múlva leszállunk – suttogta Kookie.
- Pedig olyan jót álmodtam – nyújtottam ki kezeimet.
- Csak nem hyung volt az álmodban? – vigyorgott.
- Kookie! – pirultam el és vállára ütöttem.
A gépből kiszállva a hőség mellbevágott bennünket. Már előre sajnáltam a fiúkat, hogy öltönyben lesznek, abban fognak fellépni is. Egy arab országban mégsem állhatnak a színpadra szaggatott farmerban, szexi feszülő bőrnaciban. Pedig abban aztán ...... huh, én is megbámultam őket mindig. Imádom, amikor az alsónadrágjuk széle kilóg a nadrágból, olyan ...... beindítja a fantáziámat. Elég sokszor csorgattam a nyálam, amikor megláttam a fekete és szürke alsókat. Na jó, SoRa, ezt most itt abbahagyod.
A szálloda az kész luxus volt. Mivel páratlanul voltunk nők, és egy iszlám államban elképzelhetetlen, hogy férfi és nő ha nem házastársak, egy szobában aludjanak, így nekem egymagamnak jutott egy kisebb kétszemélyes szoba. Kisebb ..... hm. Az egész lakásom nem volt akkora, mint a szoba. Mellettem a maknae line, HoSeok és YoonGi, szemben NamJoon és Jin, majd Sejin voltak elszállásolva.
Szerencsére volt légkondi, de első dolgom az volt, hogy letusoljak. A hosszú repülőút után észhez tértem, a langyos víztől meg felfrissültem. A vacsoráig volt még két óra, kikészítettem a ruhámat és ledőltem egy kicsit. Úgy tűnt, mintha régóta csengett volna a telefonom, a kijelzőn Sejin neve villogott.
- SoRa, valami baj van? Olyan régóta hívunk. Tíz perc múlva kezdődik a sajtótájékoztató, majd vacsora.
- Te jó ég, elaludtam! Öt perc!
Felvettem a smaragdzöld nadrágkosztümömet, kicsit magasított sarkú konzervatívabb cipőt húztam hozzá, felsőnek pedig egy vékony pamut blúz választottam. Hajamat leengedve hagytam, sminkem csak egy kis árnyékolás és mályvaszínű szájfény volt. Még gyorsan kezembe kaptam egy muszlinsálat és már kinn is voltam a folyosón. Épp akkor gyülekeztek a fiúk is, öltönyben, de nyakkendő nélkül. Elismerően néztem végig rajtuk, de láttam, hogy ők is végig mértek engem.
- SoRa, nem is láttunk még ilyen komoly öltözetben – mormogott YoonGi.
- Igazán csinos vagy – szólt Jin is, Kookie és Tae meg egymást licitálták túl, hogy 'noona a legszebb'. Jimin csak tágra nyílt szemekkel bámult rám. Tekintetünk találkozott, majd zavartan fordultam el.
- Akkor mehetünk?
Bár mi sem arabok, sem muszlimok nem voltunk, mégis igyekeztem a helyi szokásokhoz alkalmazkodni. Vagyis Sejin ment elöl, a srácok mögötte, én pedig zártam hátul a sort. Mint nő. Mennyivel másabb ez itt .... A maknae-k mentek előttem, Kookie állandóan hátrafordult és vigyorgott a mellette levő Jimin-re. A liftben Jimin állt mögöttem, éreztem parfümjét, és megdobogtatta szívemet, hogy ilyen közel tudtam magamhoz. A tükörbe nézve láttam, hogy engem néz, és nem tudtam elvenni tekintetemet róla.
A sajtótájékoztató rövid volt, onnan a szálloda éttermébe vonultunk át. A vacsorához felszolgált pezsgő egy kicsit a fejembe szállt, ezért kisétáltam a teraszra, hogy gyönyörködjek az éjszakai fényekben, és kiszellőztessem a fejem. Bár Kookie csak rózsavízből készült pezsgőt ihatott volna, titokban kapott a rendesből is. Hogy ne legyek egyedül, kijöttek ők is. A korláthoz támaszkodva bámultuk a kivilágított felhőkarcolókat.
- Gyönyörű, nem? – kérdeztem tőlük.
- Az, de nem cserélném el Seoul-ra, még Busanra sem – mondta Kookie – Ez a rengeteg lepedőbe csavart férfi, meg a nők .... nem is látszik belőlük semmi.
- Szerintetek holnap a koncerten is ilyen lepedőben lesznek a nők? – kíváncsiskodott Tae.
- Az úgy érdekes lesz.
Egy darabig hallgattunk, majd felnéztem az égre és a csillagokat kémleltem. Anya, Apa, látjátok hol vagyok? Hiányoztok nagyon. Egy sóhajtással megfordultam és meglepetésemre csak Jimin volt kinn.
- A szüleidre gondoltál? – kérdezte gyengéden.
- Igen. Hiányoznak. A többiek?
- Elküldtem őket.
- Miért?
- Beszélni szeretnék veled – és a korlátnak támaszkodva mellém állt. – SoRa .....
Jimin szenved, de csak magát hibáztathatja. Vajon mit akar mondani a lánynak?
A következő már az utolsó fejezet lesz, majd az epilógus :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
