SoRa egyedül él édesanyjával Seoul-ban. Az egyetem mellett dolgozik, hogy anyja kórházi kezelésének költségeit és a számlákat ki tudja fizetni. Jelentkezik egy ügynökséghez asszisztensnek, és sikeres bemutatkozása után munkába is áll. Lesznek akik h...
- Beszélni szeretnék veled. – és a korlátnak támaszkodva mellém állt. – SoRa ..... én sajnálom, ahogy viselkedtem veled. Sajnálom, hogy gyáva voltam, és nem mertem lépni. Akkor most nem lennél Markkal. Csak magam hibáztathatom, hogy ellöktelek tőlem.
- Nem vagyok Markkal.
- De a csókot azt nem .... Mit mondtál?
- Azt mondtam, nem vagyok Markkal.
- De azt mondták, hogy veled randizik .... – próbálta magában összerakni a képet, sikertelenül.
- Elhívott egyszer vacsorázni. Igaz voltak szándékai és reménykedett, hogy viszonozni fogom, de ..... Megmondtam neki, hogy a szívem foglalt – és szemébe néztem – Megértette és tiszteletben tartotta ezt.
- És .... akkor te.... – felém fordult és arcom fürkészte.
- Én téged szeretlek Jimin – kimondtam hát. Először meglepődött, majd megkönnyebbült és mosolyra húzta száját.
- SoRa .... – karjaival magához húzott és lassan közelített felém. Annyira kívántam csókját, hogy beleremegtem, mikor ajkunk összeért. Gyengéden csókolt meg, és én azonnal viszonoztam. Ettől bátrabb lett, és ugyanolyan szenvedéllyel forrtunk össze, mint Jisanban. Mikor elváltunk egymástól, csak ennyit kérdeztem tőle.
- Ugye nem játszol velem, Jimin?
- Szeretlek, SoRa – és védelmezőn fonta szorosabbra ölelését – Mindig melletted leszek, és vigyázni fogok rád.
Újult erővel csapott le ajkaimra, és csókja követelőző volt. Éreztem, hogy tűz lobog benne, vágy, szenvedély. Beleszédültem, és csak átadtam magam az érzéseimnek. Nem akartam, hogy véget érjen.
- SoRa, bolond voltam, bocsáss meg! – nem engedett karjaiból, és csak simogatta hátamat, hajamra apró puszikat hintett.
- Sosem haragudtam rád, csak fájt, amikor Yerivel láttalak.
- Ssshh, ne említsd soha, csak egy fruska, aki mindenkire ráakaszkodik. Most engem nézett ki magának, de ha ő lenne az egyetlen nő a földön, akkor sem kellene. Nekem csak te .... én mindig csak téged szerettelek. – és óvatosan magához ölelt. Parfümje bódító illata bekúszott érzékeimbe, ami mindig megbolondított, és éreztem hevesen dobogó szívét is.
Eltolt magától és szemembe nézett.
- Azt hitted, mást fogok mondani? Régóta meg akartam már ezt mondani neked, de féltem, hogy te nem érzel irántam semmit. Nem akartam hallani az elutasítást. Amikor nálunk aludtál a dormban, beszélni akartam veled, de aztán a rémálmod miatt nem lett volna jó. Az, hogy akkor melletted aludhattam, nagyon jó érzés volt. Most már bevallhatom, alig aludtam, érezni akartam, hogy átölelhetlek. SoRa, én többet szeretnék, mint a munkatársad, vagy a barátod lenni. Én másképp szeretnék a barátod lenni. Elfogadnál így engem?
- Jimin, az az éjszaka számomra is sokat jelentett. A karjaidban biztonságban éreztem magam, és végre első alkalommal nem álmodtam utána rosszat. Én is szeretlek téged, Park Jimin. Mindig is szerettelek. Sosem gondoltam, hogy egyszer teljesül a kívánságom, és veled lehetek. Mindig a csókjaidra, az ölelésedre vágytam.
- Akkor ezt most megkaphatod – és azzal a huncut mosolyával hajolt ajkaimra. Szinte beleszédültem.
- Mit fognak mondani a többiek, ha megtudják?
- SoRa, már várták, mikor fogom neked bevallani, mit érzek. Nem lesznek meglepve, és ellenezni sem fogják – nevetett.
- Ők tudták? – csodálkoztam.
- Igen. Az első aki észrevette, JungKook-ah volt, és ő biztatott, hogy lehet nálad esélyem. Titokban figyelt téged, és látta, hogy nézel rám.
- Miért, hogy néztem? – pirultam bele kérdésembe.
- Látta, hogy valószínűleg nem vagyok közömbös számodra.
- Tehát csorgattam a nyálam utánad – nevettem fel.
- Mint ahogy én is.
- És most hogyan tovább?
- SoRa, egyelőre titkolnunk kell. Hidd el, hogy ez nekem nem jó, mert én büszkén mondanám mindenkinek, hogy hozzám tartozol. A fiúk és Sejin tudhatnak róla, de az ügynökségen senki más nem. Az ARMY-k meg ..... – sóhajtott.
- Tudom. Engem egy kanál vízben fojtanának meg, te pedig valószínűleg kegyvesztett lennél. Egy darabig biztos. Aztán neked megbocsátanának, én pedig kereshetnék másik munkahelyet.
- Sosem fogom hagyni, hogy bárki is közénk álljon! Ez nálam nem egy fellángolás, én őszintén, legmélyebb érzéseimmel szeretlek téged. Lesznek nehéz időszakok, de túl fogjuk élni. Csak hinnünk kell egymásban és a szerelmünkben. Lesznek majd akik szét akarnak választani, lesznek akik pletykát terjesztenek rólad, rólam. Bíznunk kell egymásban, és mindig őszintének kell lennünk. Ha bármi gond van, ígérd meg, hogy beszélünk róla.
- Megígérem. És Jimin ..... az én érzéseim sosem fognak megváltozni irántad.
Újabb csókban forrtunk össze, és csak öleltük egymást. Az idők végezetéig így tudtunk volna maradni. De egyszer minden jónak vége szakad, ennek most Kook és Tae megjelenése vetett véget.
- Noona! Jimin! – de már mellettünk is voltak.
- Szóval sikerült végre egymásra találnotok. Épp ideje volt – mondta Tae.
- Hyung, ugye igazam lett – vigyorgott Kook.
- Be kell mennünk – súgtam.
- Igen.
Amint a terembe léptünk, a többieknek azonnal feltűnt az arcunkról sugárzó boldogság. Kookie feltartotta hüvelykujját a srácok felé, akik ebből megértették, miről is beszélgettünk odakinn.
Az életem hatalmas fordulatot vett. Az álmaim valóra váltak. Már nem csak titokban reménykedem, hanem viszonzásra is találtak érzéseim. Sorsunk összefonódott, és kezdetét vette egy soha el nem múló nagy szerelem, mely az idők végezetéig tart majd. Ő az enyém, s én az övé. Örökre.
Véget ért hát SoRa és Jimin története, már csak egy rövid epilógus van hátra :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
