Soha el nem múló szerelem

10

- SoRa -

Mikor reggel felébredtem, Jimin nem volt már mellettem. Tényleg itt volt velem vagy csak álmodtam ezt is? Azt tudom, hogy anyuval álmodtam, Jimin meg felköltött, mert sírtam. Féltem, hogyha visszaalszom, újra azt a rosszat fogom álmodni, ezért megkértem, maradjon velem. Biztos meglepődött, de mellém feküdt. Éreztem, ahogy besüpped az ágy, de teljesen kifeküdt a szélére. Már azt hittem, le fog esni, ezért megkérdeztem, hogy hozzá bújhatok-e. Közelebb csúsztam és kezemet mellkasára tettem. Bátortalanul ölelt át, mire én még jobban befészkeltem magam. Jimin gyengéden magához ölelt, s én karjaimat derekára helyeztem.

- Jó éjszakát SoRa, szép álmokat .... – mondta Jimin és egy puszit adott fejemre.

Éreztem, hogy szíve hevesen zakatol, és kimondhatatlanul biztonságban éreztem magam. Vele, a karjai közt.

Felöltöztem, majd a fürdőszobában rendbe tettem magam. Az ágyneműt összehajtottam, és rátettem a pizsamaként használt nadrágot és pólót is, a plüssöket meg a tetejébe ültettem. Csendben elindultam lefelé, de hallottam, hogy valakik már ébren vannak.

A konyhában Jin serénykedett, és Jimin ült az asztalnál.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt SoRa! Jól aludtál? – érdeklődött Jin kedvesen. Zavartan éjszakai alvótársamra néztem és láttam, hogy elmosolyodott.

- Igen, nagyon jól aludtam. – válaszoltam.

- Gyere, reggelizz velünk! – invitált Jin a terített asztalhoz – Most ugyan csak egy kis szendvicset csináltam.

- Köszönöm.

Reggeli után hívtam egy taxit és hazamentem átöltözni, majd indultam tovább az ügynökségre. Itt Sejin érdekes hírrel fogadott.

- SoRa, tudsz síelni?

- Igen, miért?

- Mivel a srácok rengeteget próbáltak, és minden tökéletesen megy, úgy gondoltuk, hogy a hétvégén elvinnénk őket Jisanba síelni. Egy utolsó feltöltődés a turné előtt, hogy kikapcsolódhassanak egy kicsit.

- Ennek biztos örülni fognak.

- Nem mindenki, mert Yoongi, NamJoon és Jimin nem tudnak síelni. De ők majd szánkóznak.

- Szerintem egy hógolyócsatára biztos rá lehet őket venni.

Rég síeltem már. Még gyerekkoromban otthon sokat eljártunk, és itt Seoul-ban is voltam még középiskolás koromban. Vajon milyen lesz? Legalább látunk egy kis havat, mert idén télen nagyon kevés hó hullott, az is elolvadt már.

Két nap múlva bepakoltunk a kisbuszba és elindultunk. Én a hátsó sorban kaptam helyet, a maknae line közéjük invitált, így Jimin és Kook között helyezkedtem el. Tae duzzogott is egy kicsit, hogy ő nem ülhet mellém, de megígértem neki, visszafelé mellette lesz a helyem.

Ahogy közeledtünk, úgy lett egyre havasabb a táj. Jisanban elég jól esett a hó és meg is maradt. A szállásunk meglepetés volt, nem szállodában, hanem a sípálya végétől nem messze egy 10 személyes faházban.

- Whao, ez igen! Itt lehet majd pihenni – kiáltott fel HoSeok és ledobta táskáját.

- A házban öt szoba van, egy lenn, ott én alszom. Az emeleten van négy, egy SoRa-é, a többin ti osztoztok.

- Foglalááás! – kiáltotta el magát JungKook, majd Tae-vel együtt felrohantak az emeletre.

- Gyerekek .... – rázta meg fejét Sejin.