SoRa egyedül él édesanyjával Seoul-ban. Az egyetem mellett dolgozik, hogy anyja kórházi kezelésének költségeit és a számlákat ki tudja fizetni. Jelentkezik egy ügynökséghez asszisztensnek, és sikeres bemutatkozása után munkába is áll. Lesznek akik h...
Másnap délután kényelmes ruházatot öltöttem, ami farmer-pulóver-tornacipő kombó volt. Felvettem a dzsekimet, fejembe beanie-t nyomtam, majd lesétáltam a ház elé, és ott vártam a fiúkat. Nem sokáig, mert alig 10 perc múlva meg is jöttek.
A bowling terembe elsőként érkeztünk, de szinte utánunk megjött a GOT7 is. Nagy üdvözléssel voltak, majd NamJoonnak eszébe jutott, hogy engem valószínűleg nem ismernek személyesen a srácok.
- Fiúk, ő Sejin hyung asszisztense, szerintem nem ismeritek még. – mélyen meghajoltak, majd bemutatkoztak.
- Szia SoRa – köszöntött Mark – hát mégis eljöttél?
- Ha már egyszer elhívtak – nevettem – de én csak nézelődöm majd, mert sosem játszottam még.
A játék végére döntetlenben egyeztek meg, mert egyik csapat sem tudta legyőzni a másikat. Mikor valaki vezetett, az utolsó pillanatban egyenlítettek. Közben megrendelték a kaját, pizzahegyek tornyosultak az asztalokon. Körbeülték és nekiestek. Elég kényelmetlenül éreztem magam, tizennégy dögös félisten társaságában, nem győztem gyönyörködni bennük.
- SoRa, te ugye nem koreai vagy? – érkezett Jackson-tól a kérdés.
- Nem, magyar vagyok.
- Mert marha jól beszéled a nyelvet, de a vonásaid nem ázsiaiak.
- És hogy kerültél ide? – kíváncsiskodott Junior.
- A szüleim itt kaptak állást, és költöztünk mindannyian. A középiskolát már itt kezdtem.
- Akkor a szüleiddel élsz? – kérdezősködtek tovább. Hirtelen lefagyott a mosoly arcomról, és eszembe jutott minden, ami történt.
- N-nem ..... én ..... egyedül élek.
- A szüleid talán hazautaztak?
- A szüleim meghaltak. – A válasz sokkolta őket, hirtelen a falat is megállt a szájukban. Láttam, hogy számukra kellemetlenebb volt, mint számomra, ezért próbáltam jobb kedvre deríteni őket. Azt is láttam, hogy Jimin és Kook ijedten néz rám, s én mosolyogva néztem rájuk vissza. – Semmi baj, jól vagyok.
- Ne haragudj, nem tudtuk.
A vacsora után még egy meccset játszottak, majd engem is tanítani próbáltak. Yugyeom és Mark volt az ellenfél, míg JungKook aprólékosan elmagyarázta, hogyan tartsam a golyót és melyik ujjam tegyem a lyukba. Elég jól ment, végül egy tarolást is összehoztam.
- Noona, legközelebb megverjük őket – pacsiztunk össze Kookie-val.
- Azért nincs miért szégyenkezni, hiszen sosem játszottál még előtte, és nagyon ügyesen csináltad SoRa – gratulált Mark.
Leültünk az asztal végére, és beszélgettünk. Mark nagyszerű srác, kedves, viccelődő, de szinte Jimin-hez tudnám hasonlítani, ugyanolyan félénk, szégyenlős. Csak a saját szűk körében tud felszabadulni, és egészen más arcát mutatja, mint a reflektorfényben. Most megismerhettem az igazi Markot. Ha Jimin nem lenne, biztos beleszeretnék. Jimin .... többször észrevettem, hogy bennünket néz. Nem tudtam volna megmondani, mi játszódott le benne, mi volt az arcára írva.
Markkal telefonszámot cseréltünk, majd a két csapat elbúcsúzott és mindenki hazatért.
- Jimin -
Bowlingozni mentünk a GOT7-nel, és NamJoon meghívta SoRa-t is. Aranyosan szabadkozott, hogy ő nem játszott még sosem, mire Kookie azonnal felajánlotta, hogy megtanítja. Aish, ez a kölyök, állandóan ott sündörög körülötte ....
Ahogy megérkeztek a srácok, NamJoon bemutatta SoRa-t, és Mark úgy üdvözölte, mint aki ismeri már. Ismernék egymást? Egész este együtt beszélgettek, és amikor Kookie tanította a lányt, még egy meccset is lenyomtak. Ahhoz képest, hogy SoRa most tanult meg, még egy tarolása is volt. Ügyes lány. De Kookie annyira közel volt hozzá, amikor meg gurított, csak azt a hibátlan alakját láttam, behajolva .... mindenféle gondolatok jutottak az eszembe.
Amikor Markkal beszélgetett, állandóan feléjük lestem. Olyan jól elvoltak, SoRa csilingelő nevetése elhallatszott hozzám is. Ideges voltam, honnan ismerik egymást, hogy ilyen jót társalognak?
- Jimin ....
- Hmm?
- Valami gond van? – kérdezte HoSeok.
- Nem, miért lenne?
- Csak, olyan furcsa vagy ma.
Jól látod hyung, gond van. A gond az, hogy ..... féltékeny vagyok?
Elutazásunk előtt két nappal még lejöttek a fiúk elköszönni, mert ugye egy házban is lakunk, csak ők két emelettel feljebb. Ketten hiányoztak, JB és Mark.
- A többiek?
- JB-nek dolga van, Mark meg randizik – felkaptam a fejem, rossz érzés fogott el.
- Nocsak! Ki a szerencsés lány? – kíváncsiskodott NamJoon.
- Nem fogjátok kitalálni. SoRa – válaszolta Jackson. Majdnem felugrottam a helyemről, de próbáltam uralkodni magamon.
- SoRa? A mi SoRa-nk? – csodálkozott HoSeok, miközben értetlenkedve nézett rám.
- Igen. Valahová vacsorázni vitte a lányt.
Nem maradtak sokáig, és én alig tudtam nyugton ülni. Egyfolytában csak az járt a szemeim előtt, hogy SoRa és Mark ..... De nincs hozzá jogom, hiszen én voltam, aki ellökte, aki miután megcsókolta, úgy tett, mintha semmi nem történt volna. SoRa ..... ha most Markkal összejön ..... Nem lehet, az nem történhet meg.
- Mi bajod van Jimin? – kérdezte HoSeok – El se köszöntél a srácoktól.
- Már elmentek? Nem is vettem észre.
- Mert egészen máshol jár az eszed – vetette közbe YoonGi.
- Azt ugye tudod, ha nem vagy ilyen balfasz, SoRa rég melletted volna? – fájtak YoonGi szavai, kimondhatatlanul fájtak. Az fájt a legjobban, hogy igaza volt.
- Nem úgy volt, hogy neked tetszik ez a lány? – kérdezte Jin.
- Én .....
- Vagy az a Yeri mégis elcsavarta a fejed?
- Hagyjatok már azzal a fruskával! Soha nem kellene! SoRa kisujja többet ér, mint Yeri maga!
- Akkor most mi van?! Te .... mondtál valamit SoRa-nak? Történt valami Jisanban?
Hoppá, Mark randizni vitte SoRa-t? Ezek szerint a lány próbál túllépni Jimin-en. És Jimin? Rájött, hogy hülyeséget csinált?
Hát most jól jártatok, mert tévedésből ennek a történetnek a folytatását tettem fel, pedig a másikat kellett volna :D :D De talán nem bánjátok .....
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
