SoRa egyedül él édesanyjával Seoul-ban. Az egyetem mellett dolgozik, hogy anyja kórházi kezelésének költségeit és a számlákat ki tudja fizetni. Jelentkezik egy ügynökséghez asszisztensnek, és sikeres bemutatkozása után munkába is áll. Lesznek akik h...
Az a csók .... még most is égeti a számat. Elvesztettem a fejem, nem kellett volna. Nem lehet köztünk több a munkakapcsolatnál, elvesztenénk a rajongóinkat, ha kitudódna. Nem beszélve arról, hogy szétszednének bennünket, és az a munka rovására is menne.
Visszamentünk a házba, ahol azzal fogadtak a többiek, hogy elromlott a fűtés. Na szép, akkor fagyoskodhatunk. Remélem legalább meleg víz van, és nem hideg vízben kell tusolnunk.
Jin nagyszerű vacsorát tálalt elénk, kinn a hidegben való hógolyózástól meg is éheztünk. SoRa szótlanul ült az asztal másik végén, néha válaszolt HoSeok kérdésére.
Nem volt kedvünk fennmaradni, már érezni lehetett, hogy hideg éjszaka lesz. Gyorsan letusoltunk, persze előreengedtek, mert még hideg volt a fürdőszoba. SoRa az utolsó volt, neki már jól bemelegedett.
- Jimin, mi történt? – kérdezte Tae.
- Semmi.
- Ne csináld már! SoRa egész vacsora alatt nem szólt semmit, nem is nagyon evett, csak turkált az ételben. Valami történt odakint.
- Csak ....
- Mit csak? Ne kelljen már mindent kihúzni belőled – nevetett.
- Csak .... megcsókoltam.
- Csókolóztatok?! És hogy fogadta?
- Viszonozta.
- Akkor sínen van minden. Örülök, hogy végre léptél.
- Mi nem .... én nem....
- Jimin .... Ha most azt mondod, hogy nem beszéltél vele, hülye vagy.
- Én .... elvesztettem a fejem. De gondolkoztam és nem hiszem, hogy ebből több lehetne.
- Jimin-ah, te hallod amit mondasz?
- Fiúk, a fanok és a sajtó is szétszedne bennünket. Nem beszélve arról, hogy az ARMY-k hogyan fogadnák ezt ha kitudódna. Mert előttük titok úgysem maradna. Legjobb, ha csak munkakapcsolatban maradunk.
- Te tiszta hülye vagy! Akkor miért csókoltad meg?
- Mondom, elvesztettem a fejem – és befeküdtem az ágyba, magamra húzva a paplant.
- És arra nem gondoltál, hogy SoRa-nak ez hogy esik?
Nem válaszoltam. Szabadidőruhában és pulóverben feküdtünk a paplan alá és próbáltunk felmelegedni, majd elaludni.
- SoRa -
A fürdő a meleg párától jól bemelegedett, én voltam az utolsó. Csak remélni mertem, hogy meleg víz is maradt. Borzongva öltöztem vissza egy tréningnadrágba, meg a pólóra egy pulóvert is húztam. A fiúk szobájából beszélgetés foszlányai hallatszottak a fürdőszoba felé, és a nevem hallottam. Csendben az ajtóhoz léptem és fülelni kezdtem.
- Ne csináld már! SoRa egész vacsora alatt nem szólt semmit, nem is nagyon evett, csak turkált az ételben. Valami történt odakint. – Tae hangjára ismertem.
- Csak ....
- Mit csak? Ne kelljen már mindent kihúzni belőled – nevetett.
- Csak .... megcsókoltam.
- Csókolóztatok?! És hogy fogadta?
- Viszonozta.
- Akkor sínen van minden. Örülök, hogy végre léptél.
- Mi nem .... én nem....
- Jimin .... Ha most azt mondod, hogy nem beszéltél vele, hülye vagy.
- Én .... elvesztettem a fejem. De gondolkoztam és nem hiszem, hogy ebből több lehetne.
- Jimin-ah, te hallod amit mondasz?
- Fiúk, a fanok és a sajtó is szétszedne bennünket. Nem beszélve arról, hogy az ARMY-k hogyan fogadnák ezt ha kitudódna. Mert előttük titok úgysem maradna. Legjobb, ha csak munkakapcsolatban maradunk.
- Te tiszta hülye vagy! Akkor miért csókoltad meg?
- Mondom, elvesztettem a fejem.
- És arra nem gondoltál, hogy SoRa-nak ez hogy esik?
Nem érkezett több válasz. Hát, most már legalább tudom, hogy Jimin nem akar tőlem semmit. Fáj, de majd hozzászokom. Valahogy el kell felejtenem. Így azért rossz lesz együtt dolgozni, de majd .... megoldom. Majd kerülni fogom.
A szobában már eléggé hűvös volt, gyorsan beugrottam az ágyba és fejemig húztam a paplant. Próbáltam elaludni, de a csók emléke és az egyre jobban kihűlő szoba nem engedte. Már épp azon gondolkodtam, valamit veszek még magamra, mikor csendben nyílt az ajtó. Ki akar bejönni éjnek idején?
- Noona, alszol? – kérdezte halkan Kookie.
- Nem tudok.
- Fázol te is? Hoztam neked egy takarót.
- De akkor te mivel takarózol? – érdeklődtem.
- Noona, majd veszek még fel ruhát és keresek másik takarót.
- Nem engedem, hogy megfázz a turné előtt! Gyere, feküdj ide! – hívtam magam mellé.
- Feküdjek melléd?!
- Miért? Van rajtam ruha bőven, meg gondolom rajtad is. A dupla takaró alatt a testünk jobban fog melegíteni. Gyere már, mert megfagysz!
Rám terítette a paplanját, majd gyorsan becsusszant. Hátat fordított, mire én hozzábújtam. Éreztem, hogy vacog.
- Te komolyan azt hitted, hogy a többiek hagytak takarót? Reggelre megfagytál volna – nevettem és kezeimet magam elé tettem.
- Noona, te sem panaszkodhatsz. Olyan hideg a kezed, csak úgy süti a hátam. Add ide! – és én előrenyújtottam jobb kezem, mire ő markába fogta és mellkasához szorította. – Megmelegítem.
- Aludjunk, mert késő van.
Így egymáshoz bújva testünk melegítette a másikét, sokkal elviselhetőbb volt a hideg. Nem gondoltam semmire, csak arra, hogy minél hamarabb álomba merülhessek.
Hát, Jimin nem mer kezdeményezni. SoRa ezek után mit fog tenni? És mi lesz reggel, ha megtudják, JungKook és SoRa egy ágyban aludtak?
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
