Larry - Home for the broken heart (befejezett)

3. - Liam, ez csalás!

  Harry magányosan üldögélt a lépcső egyik fokán. Az ablakon végigfolyó esőcseppeket figyelte. Nem épp a legjobb napjai közé tartozott ez, legszívesebben elengedte volna a könnyeit, de nem tette. Csak fáradtan dőlt a lépcső korlátjának és szaggatottan szuszogott. Már teljesen ki volt készül attól a sok stressztől, ami nap, mint nap körbevette őket. Aztán ott volt a hangja is, ami nem éppen szólt angyalian a megfázásnak köszönhetően. Pár perce már ott üldögélhetett, mikor Liam és Louis nagy hangzavarral megérkeztek és megindultak a lépcsőn. De, amint meglátták az elkeseredett barátjuk a fordulóban, a szórakozott arckifejezésük azonnal tovaszállt.

- Mi a helyzet öregharcos? - huppant le mellé Liam, akinek a haja teljesen elázott. Azonban Louis csak messziről figyelte őt. Úgy tűnt haragudott rá.

- Csak elegem van már ebből az egészből. Még a hangom is most mondja fel a szolgálatot - Harry végig csak Louis szemeibe nézett, de a kék szemű sem fordult el. Megfejthetetlen tekintettel vizslatta a kipirosodott orrú Harryt.

- Ne aggódj haver, van még ideje helyrejönnie - veregette meg Liam a mellette kuporgó hátát. Közben pedig, néha értetlenül nézett fel az előttük ácsorgóra, de ő nem mozdult.

- Kösz Liam - nézett végül az őt vigasztaló felé, aki bíztatóan mosolyodott el. Mindig is ő volt a csapat "anyukája". Szeretgette, vigasztalta, és támogatta, akit kellett.

- Rendeltünk pizzát, attól majd jobban leszel. De figyelj oda, mert lehet még magasabb leszel, ha annyit eszel, mint múltkor - nevetett és ilyenkor még arcára is kiült az a tiszta jóindulat. Barna szemei is melegséget árasztottak.

- Nehogy még jobban irigykedj, mi? - mosolyodott el Harry is, mikor már tovább indultak az épületben.

- Azt inkább meghagyom Niallnek - nézett maga mögé és, amíg Harry figyelmét lefoglalta a röhögés addig számon kérőn megrázta a fejét Louis- ra nézve, erre ő csak széttárta a kezeit. Mintha semmi sem történt volna.

xXx

A pizza elfoglalta méltó helyét az asztalon, és akik körbeülték lassan hozzá is láttak az elfogyasztásukhoz.

- Én láttam Simon fejét, nem hiszem el, hogy ti nem - röhögött tele szájjal Niall. Így a többiek már nem is Simon fején szórakoztak, hanem ahogy a szöszi előadta.

- Niall... Niall - próbált megszólalni a már könnyező Harry.

- Mi az?

- Utánozd a fejét! - fogta a hasát a fürtös, miközben majdnem ledőlt a székről. De legalább ezzel el tudta terelni a gondolatait arról, hogy Louis nem is tudja, hogy részben miatta is érzi rosszul magát, mert nem volt ott mikor hőemelkedéssel forgolódott az ágyában. Tudta, hogy szobatársa ébren volt akkor, de úgy tett mintha aludna, csak mert nem hagyta, hogy tovább játsszon vele.

- Csináld Niall! - nevetett fel Liam és a mellette szintén röhögő Zaynre pillantott, aki erre az ír fiú fele kezdett bőszen bólogatni. Végül felvette azt az arcot és a fiúk megvesztek, még a sértődöttet játszó Louis sem bírta visszafogni magát tovább.

- Nem is értem mi ilyen nevetséges fiúk. Inkább azon kéne lennetek, hogy ne legyetek ilyen hamisak - próbálta utánozni a mentorukat, majd végignézett a könnyeikben úszó fiúkon.

- Főleg te! Igen, te Zayn! - mutatott a legjobban szórakozó fiúra, erre Liam a sötéthajú rázkódó vállára ütött és ott támasztotta meg magát.

- Nem bírom elviselni, hogy ilyen jó vagy. Inkább szórakozás helyett most is gyakorolnod kéne, hogy végre legyen egy sikeres mentoráltam is - emelte fel kényeskedve a fejét Niall, de már az ő arca is vörös volt, ahogy megpróbálta visszatartani a röhögést.