Larry - Home for the broken heart (befejezett)

Bevezető

Harry idegesen dobolt lábával a fehér kövön, haja már egészen megnőtt, de hiába változott kinézete tudta, hogy belül sosem fog megváltozni, akármennyire is szeretné ezt néha. Egy ideig nem is nézett fel, csak a hideg csempéket figyelte zöld szemeivel. De talán csak nem akarta látni a sötét és néma helységet maga körül, csak egy jobb helyen akart lenni, nem itt. Utálta ezt, nem kapott ettől levegőt, a saját gondolatai fojtogatták kegyetlenül. Beletúrt barna hajába és ekkor megérzett arcán egy kis, forró fénysugarat, mely a sötétítő apró résén szökött be. Lassan emelte fel a fejét és hagyta, hogy szemére ússzon a kis folt. Míg egyikkel csak fényt látott a másikkal teljes sötétet. Lehunyta szemeit és hagyta, hogy kirázza a hideg, hogy átjárják az emlékek. Most minden erejét bevetette, hogy felidézze őket és így, mintha a fejében elkezdtek volna visszhangozni a tompa hangok, a nevetések, s a képek is társulni kezdtek hozzájuk. Hisz ez volt Harry Syles utolsó napja itt, a celeb életben, a zeneiparban. Csak emlékezni akart mindenre még utoljára, mielőtt végleg elengedte volna ezeket a napokat, ezeket az éveket, mert tudta, hogy csak így képes majd eltemetni az érzelmeit is. Azonban ehhez először fel kellett tennie magában a kérdéseket.

Mikor kezdődött és ért véget a One Direction ragyogása?

Mikor lett sok a zeneipar?

Mikor szeretett bele Louis- ba?

Mit is érzett igazán?

Mit jelentett ő Louis- nak?

Mikor lett mindenből végképp elege?

Mikor is kezdődött ez az egész?

Nos, ez kissé bonyolult dolog, ugyanis minden olyan zavaros és céltalan, de ha jobban átgondoljuk egészen érthető történet ez. Tulajdonképp arról szól, hogyan változik az ember, ahogy öregszik. Azonban Harry mindezek ellenére belül mégis az a reménytelenül, fülig szerelmes gyerek maradt és talán ezt a lángot már soha nem tudja majd eloltani, de az a kis pislákoló tűz sosem kaphat ebben az életben újból lángra. Így viszont hasztalan, és ha már kioltani nem lehet, legalább halványítani kell rajta, hogy ne fájjon annyira, mikor hozzá- hozzá ér a szívkamra gyenge falához. A törött szívhez, melynek talán sosem lesz meg a másik fele.