Fontos! {Szünetel}

[Part 4] Hinata kincse

Az asztalnál ülve bemutatkozott Kageyama anyának, és fordítva, majd mesélt egy kicsit magáról és a költözésről. Tobio-chant, ahogy a húgom hívja, anyu úgy gondolta jó ötlet még marasztalni, ezért velünk marad még egy kicsit, legalábbis egy késői étkezés ideéig. Eközben egyszer magukra kellett hagynom őket, mert hát mindenkinek vannak alapvető szükségletei, de szerintem nem történt semmi különleges közben. Anya nagyon szereti más nemzetek ételeit megkóstolni, és elkészíteni, tehát amikor elénk rakja a finomságot, és elmondja a nevüket, nagyokat szoktunk nézni, mint ahogy most is tettük.

-Brassóit készítettem. - mosolyog angyalian, mi pedig összenézünk az ex feladóval. Az arcán kíváncsiság ül, és engem néz magyarázatot várva, hogy az meg micsoda, majd visszafordítom a tekintetem az édesanyámra.

-Értem.. És finom..? - teszem fel a kérdést félően, de ő helyeselve bólintva a húgomra mutat. Natsu már nagyban benne van az evészetben, úgy látszik nagyon tetszik neki a dolog. Felemelve a villát, amit kivettem a fiókból, belevetem magam a dologba. Kageyama is megkóstolja, és az arcán látszik, hogy egy véleményen osztozunk. Ez kifejezetten finom.

-Köszönöm az ételt! - szólal fel a fekete hajú, és meghajol hálája jeléül.

-Semmiség, gyere máskor is nyugodtan! - mondja anyukám arcán halvány, de intenzív mosollyal. Annyira összemelegedett Tobio és a húgom, hogy a feketehajú ölében akarta megenni az étel felét, szóval gondolom ő se bánná. És én sem. Valahogy jó érzés a közelemben tudni Kageyamát, de fogalmam sincs miért. Lehetséges amiatt, mert nem láttam már egy jó ideje.

-Mindenképp! - szólal meg halkan, majd felkapja az oldaltáskáját, és már tart is az bejárati ajtó felé, felkapja a cipőjét, és már ki is nyitja. Kint szemerkél az eső, de nem borzasztó mennyiségben.

-Várj Kageyama, odaadom neked az esernyőm! - átszaladok a nappaliba, kikapom a szekrényből az utóbb említett tárgyat, és már a kezébe is nyomom. - Nehogy megfázz, míg hazaérsz.. - mondom halkan mellé, mert a szemei újra magyarázatért pislogtak.

-Köszönöm Hinata. - lép ki az ajtón az esőbe, még időben kinyitva és a feje felé tartva a fehér/fekete mintás tárgyat. - Akkor holnap.. - Int búcsúzóul, majd kisétálva a kapun egy idő után eltűnik. Már csuknám be az ajtót, amikor Natsu ragadja meg a jobb combomnál a nadrágom.

-Jóéjt Kageya.. - suttogtam volna végig, ha a kislány nem rángatja le lassan az alsómat.

-Onii-chan, Tobio-chan itthagyta a pulóverét! - tűnik nagyon izgatottnak a dologtól. És ekkor jut eszembe, hogy amikor elbúcsúztunk, tényleg nem volt rajta az említett ruhadarab.

-Hagyd Natsu, majd holnap odaadom neki. De mondd csak. - csukom be az ajtót puhán, majd fél lábra letérdelek a húgomhoz. - Hol találtad meg a pulóverét? - A kérdés azért foglalkoztat annyira, mert az asztalnál nem láttam, hogy hagyta volna, és a táskájára se rakhatta, ha most nálunk van.

-A szobádban találtam. - mondja mosolyogva.

-Te bementél a szobámba? - rázom a fejem, számonkérve a kislányt. - Várjunk.. Kageyama pulóvere a szobámban volt? - Nézek rá tágra nyílt szemekkel, miközben kissé hevesen kezd el verni a szívem. Megtalálta? Mondd hogy nem látta meg!

-Igen, és Igen! - a kezembe nyomja a pulóvert, majd elfut, eltűnve a folyosóról. Hihetetlen hogy ilyen későn még ilyen aktív. De nekem most nincs időm álmosnak lenni!

Én pedig a szobám felé veszem az irányt, eléggé tempósan. Az ajtót sose csukom be, talán ez is volt a vesztem. Körülpillantok a szobámban, majd a szívem kihagy egy pár ütemet. Az ágyam rendetlen, pedig ma kivételesen megigazítottam reggel. Ezután pedig reflex szerűen a szekrényemhez sétálok. Itt tartom az egyik legnagyobb értékem. Amint jobban megfigyelem, az arcom egy intenzívebb színt vesz fel. A tárgyat Kageyamától kaptam, egy levéllel eggyütt, amikor elköltöztek, és mivel emlék, és nincs szívem megszabadulni tőle, ott tartom, kincsként a felső polcon, hogy Natsu ne láthassa meg. Ez egy röplabdás kulcstartó. Ez is mozgott pár centit, plusz mintha egy új cetli is lenne a polcon. Azt pedig csak leemelem, majd lassan kinyitom, és akaratlan zavaros mosoly csúszik az arcomra.
,,Örülök hogy megtartottad. ~Kageyama"
A kezdeti zavarom, és az izgatottságom melegségbe üt át. Tényleg boldog hogy megtartottam? De ez nem fura, hogy ilyen nagy becsben tartom? Belevetem magam a puha ágyamba, majd felemelve a fejem, a pulóverre szegem a tekintetem, amit még mindig a kezemen pihentettem. Az arcomhoz hozom, és beleszagolok. Olyan illata van, mint neki.. Olyan jó.. Felkelek, leterítem a ruhadarabot az ágyra, majd felkapva egy törölközőt, elrohanok fürdeni, ahol óvatosan ledobom minden ruhám, majd belelépek a kádba, és engedek egy egész kád meleg vizet, amiben jó elmerülni. Kicsit pihenve hátradőlök gondolkodni. Túlságosan élvezem ezt az egészet. Élvezem azt hogy visszajött, hogy nem gúnyolt ki, hogy megtartottam az ajándékát, és azt hogy itt marad velem. Olyan, mintha kedvesebb lenne mint amikor elment. És talán jóképűbb is... Nem mintha eddig nem lett volna az, de ezt már említettem. Ha lány lennék, totál odalennék érte, az biztos. De mivel mind ketten fiúk vagyunk ez kizárt.. Ugye?
Ezt megvitatva, megmosom magam, majd törölközőben a szobámba rohanok, mert a pizsamáról megfeletkeztem. Majdnem elcsúszva, de beesek a szobámba, és kivételesen becsukom az ajtót. Puhán és végül már pizsamában hullok fáradtan az ágyamba. Késztetést érzek a pulóver közelségére, és hozzábújva próbálok elaludni. Nem Kageyama miatt, csak az illat miatt.. Najó, egy kicsit miatta is. A meleg ruhadarab mellett, gyorsan elnyom az álom.

Itt is van a 4. Rész, egy kicsit megkésve, de remélem nem lett olyan rossz~
Még mindig köszönöm annak aki Vote-ol, evvel is tudom, hogy szeretnétek folytatást~ ^^
Találkozunk legközelebb, addig is jó olvasást. (*´ω｀*)