Fontos! {Szünetel}

[Part 7] A hálószobai gondolatok

A hazafelé út kellemes volt. Megnyugtattak a madarak csipogásai, és a forgalmasabb utca neszei. Elterelték a figyelmem az érzéseimről, és Kageyamáról. Mióta elváltunk, a fejem csak rajta pattogna. A kék szemei, a fekete haja, ami borzasztó puhán néz ki, és az arca ami nem megy ki a fejemből jelenleg sem. Eldőlve a puha ágyamon, a plafont figyelem, miközben a gondolataimba süppedek.

Vajon megölne, hogyha álmában egyszer titokban megcsókolnám? - teszem fel magamnak suttogva a nagy kérdést. Jelenleg ez pattog a gondolataimban. Már egészen megbékéltem a tudattal, hogy pont ő jön be. Nem mondom hogy már teljesen oké a dolog, de már nem tagadhatom le magamnak. Bár nem mintha fontosak lennének az érzéseim felé. Ő gondolom nem így érez, és nem lehet ebből semmi, megölne ha megtudná, hogy miket megengednék neki, ha tehetném. De milenne, ha? Belesimítok a takaróba, és belegondolok a tegnap estébe. Lehetséges hogy Kageyama dúlta fel az ágyamat, ha már itt tartunk.. Lehet felnőtt magazinokat kereshetett vagy valami ilyesmi?

-Bátyus! - hallom az ajtón kívülről Natsu hangját. Elég szomorkás, és amikor kinyitom az ajtót még könnyeket is meglátok a szemében. Átölelem, és simogatom a hátát.

-Rosszat álmodtál? - teszem fel a kérdést, amire némán bólint párat. Óvatosan felveszem, és lerakom az ágyamra, miközben betakargatom, és letörlöm a könnyeit.
-Várj egy pillanatot. - mondom, mire kiszáguldok a szobából, át az övébe, majd vissza, már egy jópofa sünis plüssel a kezemben. Leteszem hozzá, mire ő átölelve azt elfekszik az ágyamon, ami baromi aranyos.
-Natsu, a bátyus ma még nem fürdött, szóval most elmegyek, de pár perc múlva itt leszek. Rendben? - újra némán bólogat, már kicsi mosollyal a száján, én pedig sprintelek a fürdőszobába. Megengedem a fürfővizemet, lehámozom a ruhámat, és amíg kifolyik az elegendő mennyiségű víz, addig elgondolkozom a Permanencia elv jelentésén, majd irány is a kád. Habtestemmel bele is vetem magam a vízbe, majd pár másodperc múlva kapcsolok, hogy ez közel áll a tűzforróhoz. Semmi baj, úgy is gyorsan akartam fürdeni...

Miután végeztem, az aranyosabb pizsamámban érkezem vissza, szerintem kicsit pirosan, mert én úgy éreztem, mintha a vízben elkezdtem volna főlni. És ebben az a vicc, hogy még majdnem el is bóbiskoltam, két sípítozás között, hogy milyen forró a víz.
-Remélem nem voltam borzasztó lassú.. - fogom a tarkóm kínomban, mire a húgom a szekrényem felől szól nekem vissza.

-Dehogy, gyors voltál, esküszöm. - mondja picit remegő hangon, erőltetetten nagyon boldog mosollyal. Szóval olyan gyors lehettem mint egy lajhár, ő pedig hazudik. Remek..

-Ennek örülök - mondom úgy, mintha bevettem volna, ő pedig azt gondolva hogy bevettem, megkönnyebülten kifújja a levegőt.
-Találtál valamit? - mondom, elterelve a témát.

-Mondhatni - mondja kuncogva, majd integet nekem, hogy menjek közelebb. - Tobio-channal ezeket készítettük! - mutat fel két karkötőt, miközben közelebb érek. Várjunk, mennyi időt töltöttek ezek együtt, hogy ennyire összemelegedtek? Kageyamát rávette a karkötő készítés művészetére, mi?

-Szépek. Gondolom tiéd a színesebb, vagy tévednék? - mondom mosolyogva, miközben lejjebb hajolok őket megnézni. Ezeket eddig miért nem láttam meg itt az alsó polcon?

-Igen-Igen! De Tobio-chan is nagyon ügyes volt, ugye? - vigyorog, miközben felém mutatja a kicsit lilás, kicsit kékea színkombinációt hordó karkötőt.

-Ezt Kageyama készítette? - kérdezek rá az egyértelműre, mert tényleg nem akarom elhinni, mire lelkesen bólogat. Mennyi ideig lehettem távol, hogy ennyire megnyugodott, teljesen magától?

-De van még más is! - mondja, majd kivéve a kezemből, és lerakva a polcra, a táskámhoz ugrik, ami eddig az asztalom mellett pihengetett.
-Kíváncsi voltam, hogy Kageyama küldött e nekem levelet, ezért megnéztem a táskád, de csak ezt találtam.. - Neki levelet? Mi? Tobio ráhajt a húgomra? Lolicon lenne mélyen legbelül?
-Nem adtad neki vissza? - emeli ki a pulóverét a táskámból, mire lefagyok. A pulóvere, amit ithagyott, és amivel aludtam, újra nálam maradt.

-Úgylátszik nem.. - mondom nulla életkedvvel a hangomban, mert megfogadtam Natsunak, hogy visszaadom neki.

-Semmi baj, majd vissza adod neki legközelebb. - mosolyog, miközben az ágyam mellé helyezi a pulcsit, és vissza megy a szekrényhez nézelődni.

-És miért írna neked levelet Tobio? - kérdezek rá, mert fúrdal a kíváncsiság.

-Mert én is írtam neki, tudod bátyus, ez titok. - mondja hátra sem fordulva, és eljátszogatva az egyik kissebb labdámmal, ami a polcon van.

-Oké, nem is kérdezek többet. - mondom, miközben mivel nem figyel, kihasználom a pillanatot, és lehuppanva az ágyamra, felkapva a ruhadarabot, beletemetem az arcomat. Még érzik rajta Kageyama illata, ami egy aprót megbolondít, és újra elkezdenek körülötte forogni a gondolataim, így elmerülve bennük.

Azon kapom magam, hogy valaki kuncogva bökdösi a hátam hátulról, az ágy belső fele felől. Lekapom az arcomról a pulcsit, és hátranézek, ahol összetalálkozik a szemem a húgoméval. Azt hiszem lebuktam.

-Mit csinálsz? - mondja kuncogva, miközben a világ leggyanakvóbb szemeivel néz rám.

-Gondolkodtam.. - hazudom gyorsan, ledobva a pulcsit a párnámra, ő pedig látszólag elhiszi amit mondtam neki, amit furcsálok is.
-De mondd Natsu, - inkább elterelem a témát.. - tegnap az ágyamon csináltátok a karkötőket?

-Nem. - mondja, berendeződve közben a beljebb lévő helyre. Kicsit nagyobb az egyszemélyes ágyam, így elférünk rajta.

-Nem? - kérdezek vissza újra ismételten.
-Pedig esküszöm rendezetlen volt az ágy, amikor bejöttem este.. - jegyzem meg, igazából magamnak, de hangosan.

-Bátyus, amikor bejöttem Tobio-chan után, mert hoztam neki meleg tejet, akkor már olyan volt. - magyarázza, a lelkemre kötve, hogy neki semmi köze az ügyhöz.
-Utána pedig nem ültünk az ágyon, mert a szőnyegen csináltuk a karkötőket. - hallatszik a hangján hogy nem hazudik, és hogy határozott.

-Okés, értettem. - bólintok rá, mert hiszek neki. Mivel alapjába véve borzasztó bénán hazudik. Mint az utóbb. Ezután még mesélte, hogy egyszer benyitott anya a fürdőbe, és aludtam a földön, de erre totál nem emlékszem, és nem akarták elmondani, hogy ne érezzem magam rosszul. Szóval ezért volt ennyi idejük együtt.. A monológja után ásított egy aprót, így kaptam az arcomra egy kis puszit, Jóéjszakát kívánt, majd elfeküdt az ágyon, és lassan el is aludt. Már álmában adtam a fejére egy lágy puszit, és lekapcsoltam a lámpát, felpattanva, és én is lefeküdtem, de egy jó ideig nem tudtam elaludni, mert valami nagyon idegesített. Egy idő után behódoltam a csábításnak, így újra magamhoz húztam a pulcsit, és azt átölelve már sokkal jobban éreztem magam. A gyenge illat, amit a legelrejtettebb helyeken érezni, még mindig ott van tőle, és borzasztó kellemes. Vonzóbb mint a fahéj vagy a levendula. Még egy utolsó gondolat sor szaladt volna át az agyamon, végiggondolva a beszélgetésem Natsuval. Várjunk, a Királyom után jött be? Akkor ő bújta volna fel az ágyam? Annyira jó lenne.. Elképzelem, ahogy a volt feladó az én takaróm alatt alszik, és akaratlanul is elmosolyodom. Bárcsak velem dúrta volna fel az ágyat..

Sziasztook~
Itt egy új rész, remélem vártátok már owo
Sajnálom hogy Kageyama nem volt benne a részben, de nemsoká találkozhattok vele.
Pár dolog. Azok az olvasók, akik írók is, gondolom átérzik azt, amikor megírsz egy részt, aztán véletlen kitörlöd, ami itt is történt velem, szóval ezért is késtem ennyit. Soha többet~
FONTOS.: (nem a cím)
Meg még lenne egy kérdésem is. Érdekelne titeket ha ritkán lenne egy egy "Kageyama Note" ahol őt venném elő, és az ő szemszögéből írnék egy rövidebb + részt? Nem halad előrébb a story ezekkel, csak úgymond, megismerhetitek az ő szemszögét. Erről dobjatok kérlek kommentet, ha érdekelne.

Találkozunk legközelebb, ha tetszett, akkor írjátok meg azt is, és a csillagokat pedig nagyon nagyon köszönöm.