Földre szállt angyal /Yoongi FF/

1.

Hatalmasat sóhajtottam, mikor végre kiléptem a bolt ajtaján. Bár nem volt ma sok dolgom, éreztem a súlyát a nyolc órás, folyamatos kedvességnek. Bármennyire is szeretek eladóként dolgozni, vannak napok, amikor egyszerűen csak ülnék és nem beszélnék. Ennek ellenére folyamatosan mosolyognom kell, segíteni, meghallgatni mindenki életét, habár nem rám tartozik és nem érdekel. Mégsem mondhatom, hogy fogja már be és fizessen, mert akkor engem is kirepítenének innen, ahogy én némelyik vásárlót szeretném. 

Beültem az autómba és gondolkodás nélkül a gázra léptem, hogy minél előbb hazamehessek. Nem vágytam másra, csak egy jó kis vacsorára, aztán leülni a tévé elé. Festegetni is szerettem volna még, hiszen akármennyire is fáradt voltam, ez mindig kikapcsolt és lenyugtatott. Gyerekkorom óta szerettem a vásznat használni nyugtatóként. Akkoriban még komolynak gondoltam, rajziskolába jártam, versenyekre vittem a képeimet. Most inkább már csak hobbi, amiből néha sikerül pénzt csinálnom, hogy kiegészítsem a keresetemet. Sose árt egy kis plusz bevétel, annak meg kifejezetten örülök, ha valakinek megtetszik az egyik, kezem által generált dolog. 

- Szia - Szóltam az autóban hangosan, amikor megnyomtam a telefonomon a kihangosító gombot, miután felvettem a halk rezgéssel ugráló kütyüt.

- Yon - Köszöntött az egyik barátnőm. - Végeztél? 

- Igen, most megyek haza - Feleltem és akaratlanul is elmosolyodtam a hangja hallatán.

- Este el kell jönnöd velünk bulizni - Nevetett bele a telefonba és hallottam, ahogy talán többen is beszélgetnek a háttérben. - Képzeld, ott lesz az egész felszolgáló csapat.

Halkan felnevettem a kijelentésére. A barátnőimmel már három éve, amióta mind ugyanarra a környékre költöztünk, egy klubba járunk. Az ottani csapat szinte semmit sem változott, beleértve a felszolgáló személyzetet is. A csaposok között volt három srác, nagyjából huszonöt körüliek lehettek, ami nem állt messze a mi korosztályunktól. Nagyon sokat flörtölgettünk velük, kicsaltunk pár ingyen italt tőlük és igyekeztünk a lehető legtöbbet a pult közelében lenni. 

- Nem hangzik rosszul - Mondtam.

- Kilenckor találkozzunk nálam - Mondta. 

- Ott leszek - Ingattam meg a fejem mosolyogva a hevességén.

- Várlak, puszi - Azzal bontotta is a vonalat.

Bár semmi más tervem nem volt, mint lefürödni és pihentetni a lábaimat, nem tehettem mást, minthogy igent mondok egy ilyen csábító ajánlatra. Végül is, az egyik srác nagyon tetszett nekem és minden esélyt megadtam arra, hogy flörtölhessek egy kicsit vagy talán haza is vigyen magával. Nem akartam gyors kaland lenni, de nem tudnám visszautasítani a csábító mosolyát, ha felhívna magához.

Leparkoltam az autómat a háztömb előtt, ahol laktam és összeszedtem a cuccaimat az anyósülésről. Még volt legalább három órám a zuhanyra, elkészülésre és a vacsorára is, hogy kényelmes időpontban el tudjak indulni a barátnőmhöz és még időben odaérjek. Összehúztam a szemem, ahogy közelebb mentem a hatalmas ház bejáratához. Egy kisebb tömeg ember lézengett a kapu előtt és nagyon sugdolóztak. Közelebb lépkedtem és azon gondolkoztam, vajon milyen újabb szórólapot függesztettek már megint ki az ajtóra, ami odavonzotta az embereket. Amikor megláttam, a szám elé kaptam a kezem és nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Egy anyaszült meztelen férfi gubbasztott a kapu előtt, teljesen elveszettnek tűnt. Ébenfekete haja sima volt, jól fésült és ápolt, bőre hófehér, leszámítva azt a pár koszos foltot, amiket talán a földön ücsörgéstől szerzett. Nem hittem volna, hogy hajléktalan, hiszen ezen a környéken egyrészt egyet sem láttam még, másrészt meg nem tűnt olyannak, aki azok táborát erősítené, akik hontalanok. Sóhajtottam egyet és közelebb mentem.

- Jól van, emberek - Emeltem fel a hangom. - Menjenek a dolgukra, nincs itt látnivaló!

Levettem a zakómat és ráterítettem legalább a férfi nemesebbik felére, hogy valamennyire eltakarjam. Felnézett rám és elmosolyodtam. Vonásait nézve idősebb lehetett, mint én, de annyira kétségbeesetten nézett rám, akár egy elveszett fiú. Sötét szemei csillogtak, rózsaszín szája egy halvány mosolyra görbült, ahogy megfogta az oda terített felsőt és magára húzta. 

- Jöjjön - Nyújtottam ki a kezem, hogy felsegítsem, közben pedig megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy a lehető legtöbbet takarjak belőle.