Földre szállt angyal /Yoongi FF/

8.

Hagytam, hogy a csend átvegye a fejemben az uralmat és a gondolataim csak cikázzanak szerte-széjjel. Az ujjaim között fogtam az ecsetet és nem is irányítottam a mozdulataimat, csak engedtem, hogy a festékes pamacs vonalakat húzzon, majd még egyet és még egyet. Belemártottam a festékbe a szőrt és újabb formákat alkottam, majd kitöltöttem a színnel őket. Régen sikerült már leülnöm és kikapcsolódnom egy kis alkotással, nagyon hiányzott már. Főleg azután, amennyi emberrel és hülyével találkozom a kis közérteben nap, mint nap eladóként. Yoongi valamelyest feldobja a napomat, hiszen önszántából eltakarít, főz és pakol, ezt a terhet legalább levezi a vállamról. Hiába kértem rá, hogy ne csinálja, hiszen nem azért van itt, hogy dolgozzon nekem ingyen, mindig azt mondja, hogy ezt kötelességének érzi azok után, amit tettem érte. Hát, én meg nem ellenkezem.

Lassan elkezdett kirajzolódni egy tájkép a vásznamon, bár még elég kezdetleges formája volt. Imádtam, ahogy a fehér, tiszta és üres kockából lassan színes kesze-kuszaság lesz, majd órák múlva felüti a fejét egy összeállt kép, ami elégedettséggel töltött el. Mosolyogtam, ahogy az ecset feje enyhén összenyomódva placcsant a vászonra, hogy maga mögött egy kék csíkot húzzon, ezzel is elfedve egy aprócska részt az ürességből.

- Yon? - Hallottam meg egy hangot magam mögött.

- Tessék? - Kérdeztem vissza, habár nem fordultam meg, csak folytattam a munkát.

- Elnézést, hogy megzavarlak - Kért aranyosan bocsánatot Yoongi. - Csak el szerettem volna mondani, hogy remekül festesz.

- Köszönöm - Húzódott széles mosolyra a szám. - Szeretem csinálni.

- Megnyugtató, nemde? - Kérdezte és már mellettem is volt.

- De - Bólintottam egyet. - Neked van hobbid? - Kérdeztem, hiszen attól függetlenül, hogy már egy hónapja nálam lakott, még mindig voltak homályos foltok az életével kapcsolatban, amiről nem tudtam.

- Szeretek segíteni - Felelt. - De ezt nyilván tudod. 

- Hogyne, őrangyal vagy, meg ilyenek - Nevettem fel halkan.

- Nincs ilyenek, csak őrangyal - Javított ki ártatlan hanggal. - És az sem teljesen, csupán szeretnék az lenni.

- És hogy lehetsz az? - Kérdeztem vissza, habár még mindig nem hittem el a meséit.

- Gondolom meg kell mentenem valakit vagy vigyáznom kell valakire - Válaszolt komoly hanggal. - De őszinte leszek, nem tudom pontosan, hiszen mielőtt megtudhattam volna, valahogy ide kerültem.

- Derült égből angyal - Sóhajtottam.

- Ha be van borulva..

- Nem - Nevettem fel, félbeszakítva őt. - Ez csak egy mondás, Yoongi, nem kell komolyan venni.

- Ó, értem - Bólintott. - Mint az 'addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik'?

- Pontosan - Bólintottam és szemügyre vettem a palettámon lévő színeket.

- Jó, mert nem tudtam elképzelni, hogy itt hogyan járkálnak a korsók.

Hangosan felnevettem és leejtettem a kezeimet az ölembe, vigyázva, hogy a festékes ecset és a paletta ne mocskolja össze a nadrágomat. Hátra ejtettem a fejem és Yoongi felé fordultam.

- Nem csak itt, sehol nem járkálnak korsók valószínűleg - Magyaráztam. - Ezek mind csak szimbolikus értelmezések, oké? 

Yoongi bólintott egyet és egy halvány mosolyra húzta a száját. Nagyon helyes férfi volt, valóban angyali kinézettel, habár ördögi gondolatok jutottak az eszembe vele kapcsolatban. Okos is volt, habár tény, hogy voltak hiányosságai, amiket néha nagyon nem értettem. Ki az, aki fejből elsorolja az összes bűnt, ami az egyházzal kapcsolatos, de nem tudja, hogy kell lezuhanyozni? És ki az, aki először lát főzőműsort és azonnal, pontosan le tudja másolni a készítési folyamatot, habár nem szokott enni? Fura figura volt, de kedveltem. Vicces volt és nagyon aranyos, el lehetett vele  beszélgetni annak ellenére, hogy kissé zakkant volt.

- Holnap remélem, hogy semmi dolgod - Mondtam mosolyogva.

- Nem hiszem - Ingatta meg a fejét.

- Elmegyünk vásárolni - Jelentettem ki. - Veszünk neked valami normális ruhát.

- Igazán semmi szükség rá, úgysincs fizetőeszközöm.

- Pénz, Yoongi - Javítottam ki, mire csak bólintott. - Én fizetek, csak már kezdem unni, hogy három szettet váltogatsz.

- Odafent ruhát sem váltottam - Közölte értetlenül.

- Hát, akkor először is, fúj - Húztam el a számat. - Másodszor meg, most nem odafent vagy, hanem itt, nálam. És megyünk vásárolni neked.

- Ahogy szeretnéd - Mosolyodott el. - Hálás vagyok azért, amit teszel értem!

- Igazán nem kell, csak kicsit megigazítalak, hogy beilleszkedj itt.

Már láttam, hogy kissé megijed, ezért csak halkan felnevettem és megráztam a kezem felé, hogy leállítsam.

- Nem foglak tényleg megigazítani, nem nyúlok hozzád, ne aggódj! -  Javítottam ki magam. - Csak úgy értettem, hogy a ruhákkal kicsit más kinézetet adunk neked.

- Ó, oké - Mosolyodott el. - Szeretem az arcom, Yun, nem szeretném átfaragni.

Hangosan felnevettem és megingattam a fejem. Szép arca van, én sem rendezném át.