Földre szállt angyal /Yoongi FF/

10.

Még mindig a történtek hatása alatt voltam. Megijedtem az üzletben, nem csak a hangos robajtól és az életveszélyes helyzettől, hanem attól is, ahogy Yoongi viselkedett. Honnan tudta, hogy le fog szakadni valami és honnan tudta, hogy veszélyben vagyok? Talán hallott valamit vagy látott valami nem helyénvaló dolgot a szerelőnél? Nem tudom, mindenesetre hátborzongató volt. Az üzlettől kaptunk három ingyen pólót a történtek miatt, bár így is vagy húszat megvettünk, na meg vagy hét farmert. Végre indulhattunk haza, hiszen megvoltak a ruhák, megvoltak a tisztálkodó szerek és megvolt minden, amire szüksége volt Yoongi-nak egy normális élethez. Út közben beszereztünk pár alapanyagot a konyhára is, hogyha már a bevásárlásnál tartottunk, hogy ne kelljen később ezt is elintézni.

Én szó nélkül ballagtam a hatalmas parkolóházban, Yoongi meg mellettem baktatott, szintén csendesen. Ő amúgy sem szólt sokat hozzám, én pedig nem tudtam, hogy mit mondhatnék. A hangom valószínűleg még mindig remegett volna, habár már eltelt egy kis idő azóta, hogy majdnem a fejem hagytam ott egy szerelő miatt. Lenyugodtam, de belül még mindig kérdések hada vitatkozott, hogyan is történhetett ez.

- Yoongi - Szóltam hozzá halkan.

- Igen? - Kérdezett vissza.

- Honnan tudtad, hogy baleset fog történni? - Kérdeztem.

Fejem még mindig lehajtva állt, szatyrokkal a kezemben néztem a parkolóház talajára felfestett vonalakat, amiken lépkedtünk.

- Megérzés, mondtam már - Felelt. - Talán az őrangyali mivoltomból. nem tudtam, hogy itt is működik.

Elmosolyodtam és megingattam a fejem.

- Most komolyan - Sóhajtottam. - Láttad a szerelőt, hogy valami nem oké? Vagy láttad, ahogy imbolyog a polc?

-A szerelő a fal másik oldalán volt, Yon - Tájékoztatott. - A polc meg egy helyben állt.

Nyeltem egyet, ahogy realizálódott bennem, tényleg képtelenség lett volna, hogy lássa a munkást. Hidegrázás futott végig a gerincem mentén, ahogy belegondoltam, mi is történt.

- Hallottad, ahogy reccsen? - Próbálkoztam tovább.

- Nem - felelt. - Egyszerűen megütött egy rossz érzés és tudtam, hogy valami nem oké. 

- Megérzés? - Sóhajtottam és felnéztem rá.

- Valami olyasmi - Bólintott miközben rám nézett egy halvány mosollyal. - Tudod, mint amikor érzel valamit, nem tudod, hogy miért, de tisztában vagy vele, hogy valami történni fog. 

- Hihetetlen vagy - Ingattam meg a fejem.

- Csak te vagy hitetlen - Kontrázott mély, nyugtató hangszínnel. - Úgy érzem, még mindig kételkedsz a hova tartozásom iránt.

- Persze - Nevettem fel halkan. - Angyalok nem léteznek.

- Akkor én hogy létezem? - Kérdezett vissza. - Légy nyitott, Yon, az élet nem csupán fekete és fehér, amit tanítanak nekünk. 

- Igaz, de ez akkor sem lehetséges - Ingattam meg a fejem. 

- Vajon Arisztotelész és Galilei rájött volna, hogy a Föld nem lapos, hanem gömb alakú, ha csak a leírtaknak hisz? - Tette fel a filozófiai kérdését, mire felvontam a szemöldököm. - Vagy Vespucci felfedezte volna, hogy a korábban felfedezett földrész nem India, hanem a mostani Amerika, ha nem gondolkodik és nem nyitott? Yon, a világ csupa meglepetés, nekünk pedig számolnunk kell a meglepetésekkel.

Sóhajtottam és megingattam a fejem. Hiába tűnik okosnak, akkor sem fogja fel az agyam, még ezeken a példákon keresztül sem. Egyszerűen lehetetlen, hogy Yoongi valóban őrangyal lenne és hipp-hopp lepottyant hozzám az égből. És ráadásul miért pont ide? Miért pont az én háztömböm előtt fetrengett meztelenül? Annyira összeillenek a képkockák, mégis annyira szürreális ez az egész, hogy nem tudnám megmondani, hogy minden darab tökéletesen passzol vagy inkább mindegyik más és közük sincs egymáshoz.

Egy hangos fékcsikorgásra kaptam fel a fejem. Kikerekedtek a szemeim és megint szaporán kezdtem el venni a levegőt. Már megint? Egy nap hány baleset és szerencsétlenség következhet be, de komolyan? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Lefagytam, mint szarvas a reflektorfényben és nem tudtam, hogy mivel lesz jobb, de a kezeimben lévő szatyrokat szorítottam erősen, amíg néztem, hogy a felénk tartó kocsi lassan irányíthatatlanná válik és kacsázva fékez le a parkoló autók és a betonfal között. A szívem hevesen vert és egyszerűen képtelen voltam elugrani vagy megmozdulni, holott az lett volna az ésszerű. Egyszerűen annyira megijedtem, hogy nem tudtam, mit csináljak. 

- Yon! - Hallottam meg a nevem, de mintha víz alól jött volna.

Yoongi felé kaptam a fejem, de lehet, hogy már késő volt. A férfi elém lépett és hátat fordítva a kocsinak magához vont, hogy az egész testével védelmezzen, ma már másodszor. Sikkantottam egyet és eldobtam a szatyrokat, ahogy megéreztem a lökést és egy halk csattanást. Yoongi megtántorodott, de továbbra sem engedett el, csak még jobban erősödött a szorítása a testem körül. belemarkoltam a pulóverébe és igyekeztem meggátolni magam abban, hogy elessek és magammal rántsam őt is. összeszorítottam a szemeimet és csak hallgattam a fülemben tomboló vér és a heves szívdobogásom elegyét, ami szinte megsüketített. Már csak a saját légzésem nehéz és egyenletlen hangját hallottam, semmi mást. Kinyitottam a szemem és tátott szájjal vettem a levegőt. Yoongi két keze az arcomra fonódott és maga felé fordított.

- Jól vagy? - Kérdezte, de szinte meg sem hallottam.

Élünk. És Yoongi bántatlannak tűnik. Hogy lehetséges ez? A következő pillanatban az összes ember, aki körülöttünk tartózkodott, odarohant és a fele az autó köré, a másik fele körénk telepedett és hangos beszédbe elegyedtek, hogy megkérdezzék mi történt és esett e valakinek baja. De nem tudtam felelni, csak Yoongi barna szemeibe nézni és hitetlenkedni. Hogy csinálta?