Földre szállt angyal /Yoongi FF/

5.

- Dolgozni kell mennem - Jelentettem ki Yoongi-nak, miközben kapkodva összeszedtem a dolgaimat a lakás különböző pontjairól.

- Rendben - Bólintott, miközben a konyhaajtómban állt.

- Ha lehet, ne gyújts fel semmit, ne lopj és ne tűnj el, mire hazaérek, oké? - Néztem rá kérlelőn, de egy mosollyal.

- Az rendkívül nagy otrombaság lenne tőlem - Ingatta meg a fejét komolyan.

- Ennek örülök - Bólintottam. - Hol a fenében vannak a kulcsaim?

- A konyhapulton, ahol az előbb hagytad őket - Felelt a férfi és maga mögé mutatott, ahol valószínűleg a kulcscsomóm volt megtalálható.

- Ó, tényleg - Szökelltem be mellette a helységbe. - Köszi.

- Igazán nincs mit - Mosolygott rám. - Kicsit szétszórt vagy.

- Csak késésben vagyok - Fújtattam egyet, majd megálltam egy pillanatra, hogy átgondoljam, mindenem megvan e.

- Legközelebb indulj időben és elkerülöd a veszélyét egy gyorshajtásnak vagy a figyelmetlenséged miatti baleseteket - Tanácsolta.

- Kösz, Sherlock - Nevettem fel halkan.

-Yoongi - Mondta a saját nevét, mire felnéztem rá kérdőn. - A nevem Yoongi, nem Sherlock.

- Nem, úgy értem.. - Lehunytam a szemem és felnevettem, majd csak megingattam a fejem inkább. - Mindegy.  Tudom.

- Rendben - Bólintott egyet. - Vigyázz magadra út közben és vezess óvatosan!

- Úgy lesz - Mosolyodtam el a kedvességén. - Te meg vigyázz a lakásra.

- Igyekszem, Yon.

- Köszönöm. A hűtőn van a számom, ha bármi baj lenne, hívj fel! 

- Mivel? - Nézett rám.

- Telefonnal? - Kérdeztem vissza értetlenül. - Ugye tudod, hogy mi az a telefon?

- Nem igazán, de feltalálom magam, ne aggódj - Biccentett.

- Úr Isten - Sóhajtottam.

- Ő se tudja, hogy mi az - Felelt a sóhajomra. - Akkor megmutatta volna nekem, azt hiszem.

Hangosan elnevettem magam és nem hittem el ezt a férfit. Komolyan, most azt hiszi, hogy egy égből pottyant angyal, aki eddig a fellegekben tanyázott? Ennyire beverte volna a fejét? Nem is tudom, hogy lehet ennyire megzavarodni, hogy a hétköznapi dolgokról se legyen fogalma. 

- Inkább most megyek - Léptem a bejárati ajtóhoz. - Ne nyiss ajtót senkinek! Bezárom, úgyhogy nem fog senki bejönni, de ha csengetnek vagy kopognak, ne is szólj hozzájuk. 

- Oké, értem - Bólintott. 

- Szuper - Bólintottam és a kezemben lévő csomóból kiválasztottam a megfelelő kulcsot. - Délután jövök. Nem volt időm főzni, úgyhogy hazafelé beugrom kajáért, mit hozzak neked?

- Nem kérek semmit, nagyon kedves vagy - Utasította el megint az ételt.

- Komolyan mondom, nem hiszlek el - Ingattam a fejem. - Oké, akkor majd én kiválasztom.

- Szeretnéd, hogy főzzek?

- Inkább ne adjuk meg az esélyt egy lakástűznek, de igazán aranyos vagy - Tiltakoztam azonnal. 

- Tegnap láttam a tévében, hogy hogyan kell - Mosolyodott el aranyosan. 

- Majd valamikor főzöl, de csak ha itthon vagyok, oké? 

- Oké - Bólintott.

- Szuper. És most már tényleg rohanok - A bejárathoz sétáltam és kinyitottam az ajtót.

- Tudod, ha futsz, csak pár másodpercet takarítasz meg időben - Közölte velem. - Ha pedig gyorsan hajtasz, nagyjából két percet rövid távon, szóval inkább vezess óvatosan!

- Kösz a fejszámolást Yoongi - Léptem ki a lakásból. - Szia.

- Legyen szép napod! - Intett nekem mosolyogva, majd rázártam az ajtót.

Elfordítottam a zárat kétszer, habár kicsit olyan érzésem volt, mintha rabot tartanék. Annak viszont nem akartam megadni a lehetőségét, hogy ezzel a viselkedéssel, amit tanúsít, egy betörőt önszántából beengedjen, sőt még segítsen is neki kipakolni a lakást és lecuccolni az utcára. Fura figura volt, az biztos, de kétségtelenül aranyos. Nagyon tudatlan volt, ugyanakkor rengeteg mindenről volt fogalma. Mintha nem ebből a világból jött volna. Lehet, hogy tényleg elhiszi, hogy angyal és az agya nem engedi fel az emlékeit és az infókat? Ki tudja, az orvos szerint minden rendben van. Csak éljük túl azt a pár napot, amíg velem van.