Földre szállt angyal /Yoongi FF/

2.

- Hogy hívnak? - Kérdeztem az idegentől, amikor már a lakásomon voltunk.

Rám kapta a tekintetét és elég elesettnek tűnt. Szemei csillogtak és zavartak voltak, ahogy rám vetette a sötét pilláit. Arca ártatlan volt, mégis annyira karakán, hogy nem tudtam volna eldönteni, hogy angyali vagy éppen férfias a külseje. Én is felvontam a szemöldököm és kicsit felfelé biccentettem a fejem, jelezve, hogy várom a válaszát.

- Van neved? - Kérdeztem újból, halkan.

- Min Yoongi - Felelt végre.

Hangja mély volt, akárcsak a tengerfenék, sima, megmagyarázhatatlanul bársonyos. Elmosolyodtam és bólintottam egyet.

- Adok egy törölközőt, zuhanyozz le! - Mutattam a fürdőszoba felé.

Tettem egy lépést, de Yoongi még mindig ugyanott volt, egy helyben. A fejét forgatta csupán arra, amerre én mentem, de a teste, mintha lecövekelt volna. Aprót sóhajtottam és úgy döntöttem, mivel nem tudom, mi van vele és miért van ilyen helyzetben, megértő leszek.

- Gyere - Kértem őt és még egy karlendítéssel is jeleztem, hogy kövessen.

A férfi bólintott egyet, aztán megindította a lépteit utánam. Biztos, hogy beverhette a fejét vagy valami komoly baja van. Pedig nagyon aranyosnak néz ki, sőt, legszívesebben elgondolkodnék egy görbe estén vele is, hogy elhívjam e bulizni. Ma este úgyis megyünk a lányokkal, ki tudja, talán jobb, mint a kiszemelt csaposom. De így, hogy szegény elég elveszettnek tűnik és biztos, hogy baj van a fejével, így nem viszem sehová. Csak azt tudnám, mit csináljak vele. Ki nem rakhatom az utcára megint, hiszen se ruhája, se esze ezek szerint, amit láttam.

- Itt egy törölköző - Nyújtottam át neki egy tiszta textilt. - Azok közül bármelyiket használhatod.

- Az micsoda? - Kérdezte.

Ránéztem és amolyan 'komolyan mondod?' arcot vághattam rá, de úgy tűnt, teljesen komolyan gondolja a kérdését.

- Tusfürdő - Feleltem neki.

- Hm - Bólintott.

- Tudod, hogy kell zuhanyozni, igaz? - Kérdeztem mosolyogva, viccnek szánva.

Yoongi viszont megvonta a vállát és leguggolt a kád mellé. A kezébe vette az egyik gyümölcsös tusfürdőnek a dobozát és megforgatta a nagy kezében. Felpattintotta a tetejét, majd gyanakodva megszagolta. Elhúzta a száját és biccentett egyet.

- Honnan jöttél ? - Sóhajtottam egyet, aztán a kádhoz léptem, hogy megnyissam a csapot.

- Onnan, fentről - Mutatott a plafon felé nyugodtan. - Nem tudom, hogy jutottam el ide.

- Kocsival jöttél? - Kérdeztem.

- Nem tudom, az mi, de gyalog érkeztem- Felelt mély, halk hangon. 

- Akkor hogy nem tudod, hogyan lyukadtál ki itt? - Kérdeztem vissza. - Csak tudtad, hogy merre mész.

- Nem ide indultam - Felelt, aztán felállt.

Előre hajolt és ujjait a folyó víz alá tette lassan, mintha félne tőle.

- Nem meleg - Mondtam gyanakodva, még mindig kétségekkel küszködve, ki is ő valójában és mi a baja.

- Kellemes - Bólintott. 

- Akkor zuhanyozz le! - Mutattam a kád felé.

Yoongi rám emelte a tekintetét és megnyalta az ajkait. Tehetetlenség tükröződött az arcán és egy kis segélykérő kiáltás a szemeiben. Mély levegőt vettem és a kád felé mutattam.

- Lépj be! - Mondtam hitetlenül állva a dolgok előtt. - Megfogod azt az izét és levizezed magad, aztán bekened magad ezzel a csodával - Emeltem meg az előbbi gyümölcsös tusfürdőt, majd visszatettem. - Jó habosra - Magyaráztam, mint egy hülyének. - Aztán leöblíted a habot a vízzel, majd szépen megtörölközöl ezzel és már tiszta is vagy.

- Értem - Bólintott keményen és a kádra szegezte a tekintetét. - Köszönöm.

- Igazán nincs mit - Biccentettem és igyekeztem nem elnevetni magam. - Kint leszek.

Vonakodva bár, de ott hagytam őt egyedül, csak abban bízva, hogy nem fogja eláztatni sem az alsó szomszédokat, sem pedig az én lakásomat. Sóhajtottam egyet, sőt, inkább fújtattam és megvakartam a homlokom. Itthon merjem hagyni, amíg elmegyek este bulizni vagy szétlopja a lakásom? Valóban ilyen agyalágyult vagy csak megjátssza? Ki lehet ez az ember, te jó ég? Bementem a szobámba és körbenéztem valami segítségért. Kell adnom neki valami ruhát, hiszen nem flangálhat anyaszült meztelenül a lakásban. Bár, ahogy elnéztem, nem szégyenkezhet és nem lenne ellenemre, de akkor sem lenne erkölcsös. Elővettem egy régi, kinyúlt boxert, amit még évekkel ezelőtt használtam pizsamaként, meg előkutattam azt a pólómat, ami a lehető legnagyobb és leglezserebb volt mind közül. Nadrágként nem tudtam neki semmivel sem szolgálni, mert a legnagyobb szabadidőm is szemmértékkel kicsi lett volna rá, szóval maradt az alsógatya. Legalább van rajta valami.
orvost is kell hívnom hozzá, mert ennek az embernek tényleg gondjai vannak. Vagy vigye el egy intézetbe vagy mondja, hogy megjátssza ezt az egészet, de legalább mondjon valamit.