Földre szállt angyal /Yoongi FF/

22.

Halk kopogásra lettem figyelmes. Egy nyegle, fáradt 'tessék' után visszavezettem a tekintetem az ölemben lévő laptopra, ahol éppen egy horror film ment, de majdnem elaludtam rajta. Az ajtó lassan kinyílt és Yoongi lépett be a szobámba. Halványan elmosolyodtam és feljebb csúsztam az ágyon. Letettem magam mellé a számítógépet és vártam, hogy a férfi lassan odacsoszogjon mellém. Az elmúlt két napban nem igazán beszélgettünk, nagyon hisztis voltam és nem akartam őt traktálni a bajaimmal. Persze tudtam, hogy őrangyal és az a dolga, hogy meghallgasson, megóvjon és mellettem legyen, de kezdtem kellemetlenül érezni magam, amiért olyan témát feszegettem, amitől ő láthatóan zavarba jött. Ki voltam már éhezve és ez az elmúlt napokban sem enyhült, sőt, még rosszabb lett azóta, hogy Yoongi tudja, mitől vagyok a plafonon. A hét vége felé kérdezgette, hogy nem szeretnék e elmenni bulizni vagy kiélni magam valahol és még azt is mondta, hogy megígéri, hogy nem jelenik meg váratlanul, nem hallgat az ösztöneire, nem fog kihúzni semmilyen helyzetből, csak menjek és könnyítsek magamon. Én viszont visszautasítottam mindent, amit ajánlott, amit a barátnőim ajánlottak és ahová meghívott valaki. Fáradt voltam és habár tudtam, hogy valamelyest megoldás lenne a problémámra, nem volt erőm elmenni és riszálni egyet, hogy aztán vagy sikerüljön vagy ne. Nem is ismertem magamra, hiszen én mindig is ezt csináltam, amikor játszadozni akartam. Elmentem a barátnőimmel egy klubba, táncoltunk, ittunk és flörtölgettünk, aztán a hajnalra kifogott legjobb pasival elmentünk. Talán megrendített a legutolsó eset, amikor drogokkal és erőszakkal kerültem közeli kapcsolatba, talán csak Yoongi túl ártatlan mellettem és akaratlanul is elszégyellem magam, ha ilyeneket akarok csinálni. 

- Hogy vagy? - Kérdezte és megállt az ágyam mellett.

- Fáradtan - Sóhajtottam. - Ülj le - Kínáltam hellyel, hiszen a jól nevelt angyali agya nem engedi neki, hogy hívatlanul maradjon.

- Köszönöm - Mosolygott rám és leült a csípőm magasságában. 

Feljebb csúsztam és törökülésbe húztam a lábaimat, majd egy kicsit közelebb araszoltam a férfihoz, hogy kényelmesen, rendesen tudjunk beszélni.

- Még mindig nem gondolkodtál el azon, hogy férfit szerezz magadnak és enyhíts a feszültségeden? - Kérdezte halkan, de olyan természetesen mély orgánummal, mintha csak egy géppel torzították volna el.

- De, és még mindig nem szeretnék - Mosolyogtam rá. - Aranyos, hogy próbálsz segíteni, de fáradt vagyok ahhoz, hogy kimozduljak.

- Értem - Bólintott. - Én gondolkodtam ezen - Mondta hirtelen.

Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá, hiszen nem tudtam, mit lehet ezen ennyit gondolkodni és bonyolítani. Egyszerű a helyzet, szexelni akarok, pont. Nincs kivel, pont. 

- Természetesen nem áll szándékomban testi kapcsolatot létesíteni veled, hiszen én angyal vagyok, istennek szenteltem a testem és a lelkem és nem lenne túl erkölcsös, ha..

- Oké - Állítottam le egy karmozdulattal. - Először is, az én fejemben Isten pasi képében van, szóval örülök, hogy neki szentelted a tested meg a lelked, nyitott vagyok, meg értem én, de ő egy öreg fószer, oké?

- Kérlek, hogy vigyázz a szádra, Yon - Figyelmeztetett finom korholással.

- Bocsi - Mosolyogtam rá és megingattam a fejem. - De akkor is, ezt már megbeszéltük. Nem tudsz segíteni, nem csókolhatsz meg, nem nyúlhatsz hozzám, nem szexelhetünk. Nem is kérnélek rá, hiszen tudom, hogy angyal vagy,

- Tulajdonképpen pont ezért szeretnék veled beszélni - Komolyodott az arca és a hangja is egyszerre, amitől az egekig szakadtak a szemöldökeim. 

- Valami gond van?

-  Nem, igazából megoldással szolgálnék - hajtotta le a fejét. 

- És mi lenne az? - Görnyedtem össze egy kicsit, hogy be tudjak kukkantani a lehorgasztott feje által takart tekintetébe.

Yoongi megköszörülte a torkát és félre nézett, ami egyértelműen mutatta, hogy zavarban van. Én is nagyot nyeltem, de elmosolyodtam, mert nagyon aranyosnak gondoltam a helyzetet. Yoongi saját maga egy hatalmas ellentét volt, nem csak az itteni világgal, de a sajátjával is. Egyszerre volt megközelíthetetlen és teljesen megfogható, tiszta és mámorító, elegáns és mocskos, gyógyító és rontó a lelkemnek. 

- Nagyon kínos ez nekem - Motyogta és még egyszer köhögött egyet. - Mivel nem szabadna ilyen módszerekhez folyamodnom, de ugyanakkor az a dolgom, hogy segítsek neked és most ez az a helyzet. 

- Lefeküdnél velem? - Kérdeztem és majdnem felnevettem az ábrázatán, amilyen tág szemekkel és hatalmas pupillákkal bámult rám, az ijedtség minden egyes morzsájával. - Persze, hogy nem, folytasd csak - Ingattam meg a fejem egy halk kacagás közben.

Lesütötte a tekintetét és beharapta az alsó ajkát, majd csak megnyalta a száját és mély levegőt vett.