Földre szállt angyal /Yoongi FF/

19.

Visszatértünk a szürke hétköznapokba. Minden ment tovább, ahogy eddig volt. Reggel felkeltem, mentem dolgozni, a munkahelyemen szenvedtem, majd mentem haza és egy kis festegetéssel próbáltam meg elterelni a gondolataimat, valamint az elkészült képekkel egy kis pluszt szerezni, ha valaki kíváncsi volt rájuk és meg szerette volna venni őket. Bár ez nem teljesen ment így, hiszen az életem része volt Min Yoongi, egy igazi angyal. Úgyhogy reggel, amikor felébredtem és kicsoszogtam a konyhába, Yoongi már az asztalnál ülve várt rám, általában frissen lefőzött kávéval, hiszen az utóbbi időben megtanulta, hogy hétköznapokon nekem az az üzemanyagom az elinduláshoz. Már jobban indult a reggelem, hogy tudtam valakivel beszélgetni és még a tudat is rátett egy lapáttal, hogy egy igazi, e világon kívüli pasi és a viselkedésével teljesen lenyugtatott, bármi is történt. Aztán nap közben hiába idegesítettem fel magam a munkával vagy csináltam bármit is, az agyam tudta, hogy van egy személyes őrangyalom és így mindent bátrabban és idegeskedés nélkül csináltam meg. Nem feszengtem, nem aggódtam, csak elengedtem magam mellett a dolgokat, mert tudtam, hogy Yoongi úgyis ott van és ott lesz, ha kell. Mosolyogva mentem haza is, mert volt kivel beszélgetnem, volt, aki érdeklődjön a napom felől, akivel megoszthattam a kétségeimet és az aggályaimat, akivel ötletelhettem és akiben megbízhattam. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire magányos voltam, hiába a barátnőimmel töltött számtalan kaland. Yoongi volt a támaszom és nagyon boldog voltam, hogy nem küldtem el őrültek házába az első nap, amikor rá találtam. Szegény biztos, hogy élete végéig raboskodhatott volna a falak között és tudatlanul állt volna az őrültek tömegében.

- Yon - Hallottam meg a nevem magam mellől. 

- Hm? - Emeltem fel a fejem és elmosolyodtam, ahogy még nem találkozott a tekintetem a személlyel, de a hangjából már felismertem.

Mély, akárcsak a pokol bugyrai, ami teljes ellentétben áll a magasztos lényével. Karcos és csábító, nem úgy, mint a tiszta lelke és teste. Rosszra csábít, bár maga az ember a jóság felé sodor.

- Elnézést, ha megzavartalak - Bökött a fejével a festményem felé, ami már szép formát öltött.

Egy vizes partot ábrázolt, sziklás körítéssel, egy fával és egy naplementével. Kékes színeit eltorzítottam a naranccsal és a pirossal, egy kis rózsaszínnel bolondítva, na meg a fekete minden árnyékként és lepelként jelen volt.

- Semmi gond - Mosolyogtam fel rá. - Gond van?

- nem, dehogy - Ingatta meg a fejét egy szelíd mosollyal. - Csak már órák óta bent vagy és nem tudtam, jól vagy e.

- Órák óta? - Emeltem fel a szemöldököm, majd visszanéztem a festményre. 

Meglepő, úgy éreztem, mintha csak egy fél óra telt volna el, alig több. Megvontam a vállam és letettem a festőállvány lábához a kezemben tartott ecsetet és palettát, amin már az összes szín elkenődve, összekeveredve, furcsa árnyalatokat képezve feküdt. Sóhajtottam és felálltam a kis, kerek tetejű székről és csak most éreztem igazán, mennyire elültem a fenekem. A lábaim elgémberedtek és zsibbadt az alfelem, ezért csak grimaszoltam egy kicsit és kinyújtózkodtam.

- Éhes vagyok - Jelentettem ki. 

- Főzzek valamit? - Mutatott hátra, az ajtó felé.

- Nem - Nevettem fel halkan. - Lassan úgy érzem, mintha rabszolgát tartanék.

- A rabszolga munka tulajdonképpen ki nem fizetett munka, amit erőszakkal csikarnak ki azoktól, akiket akaratuk ellenére tartanak a helyszínen - Mondta komoly ábrázattal, amit csak mosolyogva figyeltem. - Én viszont saját akaratomból csinálnám és nem ingyen, hiszen a fizetségem a lakhatásom és a kedvességed, Yon - Biccentett egyet.

- Édes vagy - Kuncogtam fel. - De akkor sem, habár istenien főzöl.

Yoongi szemei kikerekedtek, én meg csak sóhajtottam és legyintettem egyet.

- Tudom, akkor úgy mondom, hogy nagyon jól - Javítottam ki magam a megszólítás miatt.

- Köszönöm - Hunyta le a pilláit egy másodperc erejéig és elmosolyodott. - Gyorsan tanulsz.

- Ahogy te is - Dicsértem meg. - Pár hónap alatt teljesen beilleszkedtél.

- Neked köszönhetően.

- Ha te nem lennél zseni, aki egyszeri alkalom után megjegyez mindent, hidd el, lehettem volna én akármilyen törekvő, hogy tanítsalak - Hárítottam a bókját. - Mindenesetre jó, hogy nálam kötöttél ki.

- Én is rendkívül örülök neki - Mosolygott. - Nem tudom, mi lett volna velem, ha egy rosszindulatú ember kezei közé vetődöm.

- Sose tudjuk meg - Vontam vállat nevetve. - Valószínűleg szex rabszolga lettél volna - Gondolkodtam hangosan. - Nagyon jó pasi vagy és ezt sokan kihasználták volna abban a tudatban, hogy gőzöd sincs az itteni dolgokról.

Láttam, ahogy a srác sápad le minden szó után, egyre jobban, az arca ijedt lett és kifejező. halkan felnevettem és közelebb léptem hozzá. Jobb kezemet felvezettem az arcához és lassan megcirógattam fenségesen selymes bőrét, mire kicsit elmosolyodott. Fejét enyhén beledöntve a kezembe nézett rám és élvezte a puha simogatást. 

- Én nem foglak ágyhoz kötözni, ne aggódj! - Nevettem.

- Megkönnyebbülés - óhajtott egyet, majd széles mosolyra húzta a száját.

Adtam magamnak még egy másodpercet, amíg élveztem az érintését és a látványát magam előtt, de el kellett húzódnom, nehogy azonnal megszegjem az alig kimondott ígéretemet. Yoongi, szerencséd, hogy angyal vagy.