Földre szállt angyal /Yoongi FF/

6.

Kicsit elkábultan figyeltem, ahogy Yoongi a konyhában serénykedik. Azon kívül, hogy megkérdezte, mit és hol talál, egyszerűen úgy mozgott, mint egy profi szakács. A mozdulatai bár bizonytalanok voltak, minden, amit csinált, egyszerűen hihetetlenül összhangban volt. Én csak a pultnak támaszkodtam és kerek szemekkel figyeltem a tevékenységét.

- Tényleg nem főztél még soha? - Kérdeztem elámulva.

- Nem - Ingatta meg a fejét. - Nem szoktunk enni, úgyhogy nincs miért főzni - Felelt.

Egy pillanatra rám emelte a tekintetét a tojásokból, rám villantott egy aranyos mosolyt, majd visszatért a koncentráláshoz.

- Akkor honnan tudod, hogy mit mi után és hogyan csinálj? - Kérdeztem rá a miértekre.

- Láttam a tévében - Felelt nyugodtan.

Felvontam a szemöldököm és vettem egy mély levegőt, miközben tanulmányoztam az arcát. Lehet, hogy nem hiába hiszi el magáról, hogy angyal, hiszen angyali külseje van. Hófehér bőre van, ami makulátlan, selymesnek tűnő. Szemei sötétek és csillognak, ajkai teltek és rózsaszínűek, mindig ápoltnak tűnnek. Mosolya kedves és természetes, hangja pedig mély, lágy és nyugodt. A viselkedése és a mozdulatai ártatlanok, finomak és megfontoltak, akármit is csináljon. 

- Tényleg nem csináltad még? - Kérdeztem rá megint.

- Nem, Yon - Felelt mosolyogva. - Most próbálom először. Talán valamit rosszul csinálok?

- Nem, dehogy - Ingattam meg a fejem. - Éppen ezért kérdezem. Mintha szakács lennél.

- Az olyan, aki ételt készít? - Kérdezett vissza és rám emelte a pilláit.

- Igen - Bólintottam. - Miért nem tudod?

Yoongi vállat vont és halványan elmosolyodott, amiben talán egy cseppnyi zavar is volt.

- Odafönt nincs szükségem olyan szavakra és fogalmakra, amiket te használsz - Magyarázta.

- Odafönt? - Kérdeztem vissza.

Rám mosolygott és a plafon felé biccentette az állát. Hümmögött egyet és bólintott, hogy tudjam, még mindig ugyanarról beszél. Elhúztam a számat és megpróbáltam kitalálni, milyen trauma érhette őt, amiért még mindig nem képes elszakadni a tévképzeteitől.

- És mit csináltál odafönt? - Kérdeztem érdeklődve, hátha elszólja magát.

- Igyekeztem a lehető legtöbbet adni a jóságból - Mosolyodott el halványan a tányér fölött, amibe beleöntötte az eddig összekevert anyagot. - Tanultam, tanítottam, vigyáztam arra, akire tudtam.

- És hogyhogy nem tanultál a földi életről? - Kérdeztem, megpróbálva elfojtani a széles vigyoromat, nehogy felnevessek.

- Sosem hittem volna, hogy kell - Nézett rám komolyan. 

- Akkor mit tanultál? Vagy mit tudsz?

- A Biblia összes szavát tudom - Felelt. - Ahogy tudom a jóság fogalmát, a védelmezés szabályait és a szeretet minden nemű fajtáját. 

- Ezekre itt semmi szükség - Nevettem fel halkan. 

Yoongi rám kapta a tekintetét és arca kemény lett, habár még így is valahogy ártatlannak és tisztának tűnt. Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.

- Ha nincs jóság, csak bűnözés van - Felelt. - Ha nincs szeretet, a világ hamarosan meghal. Ha nem vigyázunk egymásra, csak bajt szül. Ezekre mind szükség van, Yon. Csupán itt máshogy értelmezitek.

- Miért gondolod?

- Mert ahogy látom, neked természetes, hogy vannak barátaid, akiket szeretsz és a családodat is szereted - Felelt és visszavette a kanalat a kezébe. - De gondolj bele, hogy ha ez nem lenne, mik lennének az emberek? 

- Valószínűleg állatok - Vontam vállat mosolyogva. - A lényeg, hogy el kell felejtened az elmebajod, Yoongi és arra koncentrálni, ami itt folyik.

- Nem tudom, mi az az elmebaj - Felelt halkan. - De igyekszem tanulni erről a világról, ha már valami oknál fogva ide kerültem. Lehet, hogy nem véletlen.

- Hát, az biztos - Sóhajtottam. - Isten missziót adott neked - Összeszorítottam a számat és visszanyeltem a feltörni készülő nevetésem.

- Igen - Bólintott határozottan és komolyan, mire az egekig szöktek a szemöldökeim. - Én is erre gondoltam.

- Na jó - Sóhajtottam és egy kicsit kuncogtam közben. - Ha az a feladatod, hogy egy tévénézés után tudj főzni, az faszán sikerült, az fix. Tényleg ez az első?

- Igen - Mosolyodott el. - Nem szoktam hazudni, tényleg sosem főztem még, mert ahogy már mondtam, nem eszünk és nincs szükségünk ilyenre.

- Hát, mindenesetre fura - Biccentettem. - De örülök neki, hogy gyorsan tanulsz.

- Képes vagyok memorizálni mindent az első alkalom után.

- Zseni vagy - Nevettem fel.

Yoongi csak rám mosolygott és megvonta a vállát.

- Ilyenek az angyalok.

- Angyalok - Forgattam meg a szemem. - Akkor vannak szárnyaid is?

- Nincsenek, amíg nem vagyok őrangyal - Felelt. - Éppen ezért szerettem volna megfelelően teljesíteni, hogy azzá válhassak, de valamiért itt találtam magam a kapudban.

- Hát, elég hatásosra sikerült a belépőd - Mosolyogtam. 

- Kínos volt - Bólintott egyet komolyan.

- Nem te vagy az első a Földön, aki meztelenül feküdt valahol szerintem, szóval ne aggódj!

- Köszönöm a nyugtatást - Mosolygott rám megint. - És elnézést a szemérmetlenségért. Illetlenség volt, hogy úgy láttál.

- Nem zavart - Megnyaltam a számat és elmosolyodtam.

- Nem helyénvalók a gondolataid - Figyelmeztetett komolyan. - Főleg egy angyallal szemben.

- Ó, voltak nekem már helytelenebb gondolataim is - Nevettem fel.