Utóhatás 3.: Szellemi Energia | Sötétség Bosszúja sequel

Elisabeth

Helen Evával és a két sráccal egy piros kocsiba szálltak, Dan, Drew és Elisabeth pedig egy zöld Prius-ba.

- Ilyen kocsija van Paulnak, Percy nevelőapjanak is - mondta Drew.

- Honnan tudod, milyen kocsija van Percy nevelőapjának? - kérdezte Elisabeth, de Drew nem valaszolt, helyette bepattant a kocsiba.

- Kell egy hajó! - ordította át a másik kocsiba Drew, majd elindultak a keleti part felé, s a vörös kocsi követte őket. Mikor Elisabeth és Drew visszapillantott a házra, hogy a Generális követi-e őket, a ház hirtelen felrobbant.

- Ezért még megfizet az a valaki - mondta Elisabeth Drew vállára téve a kezét.

- Te tudod, hogy ki az a Generális, ugye? - kérdezte Drew Dantől.

- Igen - sóhajtotta Dan. - Ő Atlasz.

ΠΠΠ

A két kocsi jópár óra múlva megérkezett Kanada keleti partjának egyik kikötőjéhez, ahol Drew szerint a családnak volt egy hajójuk. És ez igaz is volt.

A hajó akkora volt, mint az Argo II volt még korábban. És nem is nézett ki annyira másképp. A sárkányfej ott ékeskedett a hajó elején, s fedélzetén kilenc kabin állt üresen. Valójában Elisabeth csak Leotól tudja, hogy hogy nézett ki az Argo, mielőtt felrobbant. Ő sosem látta. És ezt sajnálta is.

Mindannyian felmentek a hajóra, s Helen megkérdezte:

- Hova megyünk?

- Franciaországba - válaszolta Dan.

- Hova?! - kérdezett vissza Eva.

- Jól hallottad - mondta Drew. - A valaki, akit keresünk, Európában van.

Helen, Drew nevelőanyja, beindította a hajót, s az már száguldott is ki a nyílt vízre. És így már Elisabethnek, Dannek és Drew-nak volt ideje, hogy ledőljenek és pihenjenek egy keveset.

ΠΠΠ

Lilynek rémálma volt. Maga előtt látta Voidot, de teljes sötétségbe burkolózva. Elisabeth ijedtében a kardjához kapott, ami nagy meglepetésére az övén lógott. Kivonta, s két kézzel, remegve kezdte tartani.

Void a Sötétség izzó Kardjával rátámadt a lányra, ami elől Elisabeth ügyesen elugrott. Aztán ő támadt. Void felé lendítette a kardját, ami elől a szellem kitért, aztán gyors ellentámadást indított a lány ellen. Elisabeth védekezni akart, de Void hirtelen megállította kardját, és más felé lendítette.

A Sötétség Kardja a lapjánál fogva találta el Elisabeth, amitől a lány elterült, és kezéből kiesett a kardja.

Aztán Void ökölbe szorította szabad kezét, amitől Elisabeth jobb lába köré föld, bal lába köré sötét anyag, jobb keze köré tűzsugár és bal keze köré pedig egy villám került, amik felállították, és mint a láncok, kifeszítették a lányt.

- Mit akarsz tőlem?! - kérdezte rémülten Voidot Elisabeth. 

- Ó, én csak két apróságot - közelítette kezét a lány mellkasához Void. - Atlasz feladata az volt, hogy elhozzon nekem, de ebben kudarcot vallott. De nem is baj, hisz így sokkal könnyebben meg lehet oldani.

Ekkor Void mögül kilépett Atlasz. Elisabeth pedig csak azt várta, hogy Void mikor veszi már el az erejét, hogy essen már túl a fájdalmon. De a szellem még nem tette meg.

- Tudod, hogy mi az asztrált test? - kérdezte Void. Elisabeth makacsul nem válaszolt. - Úgy is lehetne nevezni, hogy az maga a lélek. És tudod, mi történik, ha nem a testet öljük meg, hanem a lelket?

- Te... - remegett Elisabeth. A lány nagyon félt. Tudta, hogy itt a vég. Void úgy tűnt, mintha elmosolyodott volna, majd megérintette Elisabeth mellkasát. A lányban hatalmas fájdalom futott keresztül, mindene égett és fájt. Felordított, de mintha nem jött volna hang a torkán.

Void egy idő után felemelte a kezét, amibe zöld felhő áramlott, és ránézett Elisabethre, majd intett egyet Atlasznak.

A titán elővette hatlmas kardját.

- Öld meg mindet! - parancsolta Void Atlasznak, majd az lecsapott Elisabeth asztrált testére.