Utóhatás 3.: Szellemi Energia | Sötétség Bosszúja sequel

Dan

- Ő Statera? - kérdezte a professzorasszony.

- Igen - válaszolta Dan, s lehajolt, hogy megpróbálja kioldani a szellem köteleit.

- Nem fog menni, Daniel - mondta Statera.

- Akkod hogy tudlak kiszabadítani innen?

- Le kell győznöd a fogvatartómat, Daniel - mondta Statera.

- Tartaroszt?! - hökkent meg Dan. - Vagy Voidot?!

- Dehogy! - kacagott fel Statera. Dan nem értette, hogy honnan van még egyáltalán ereje a szellemnek nevetni. - A fogvatartóm egy titán. A neve...

- Atlasz - hangzott az ajtóból az a férfi hang, amit Dan nagyon gyűlölt. - Nem hittem volna, hogy azt a repülő balesetet túléled. De nem csak te, hanem mindenki. Ügyes húzás volt!

Dan megidézte fekete kardját, s támadóállásba kényszerül. Atlasz is kivonta kardját.

- Te nem avatkozhatsz a harcukba, boszorkány - mondta Statera Kovács professzorasszonynak, ugyanis pálcája már kezében várta a varázsigét. - Ezt egyedül kell megvívnia.

- Táncoljunk! - vicsorgott Atlasz, majd rátámadt Danre, aki hevesen védekezett és ugrált el Atlasz csapásai elől. Így a fiú kihátrált az ajtón, majd le a lépcsőn, míg végül a kastély halljába nem értek. Ott már Dan elég nagynak találta a teret, hogy bevesse a sötét anyagot, s így is tett.

Dan hátraugrott Atlasztól, s sötét anyaggal kezdte sorozni a titánt, amit az alig győzött kivédeni. De aztán Dan fejfájása miatt kiesett a ritmusból, s Atlasz rátámadt, s földre küldte a fiút.

A titán már készült volna lecsapni Danre a kardjával, de ekkor Dan fejében egy hang szólalt meg.

Használd ki az erődet, Daniel, ne harcolj ellene! Fogadd el a sötét anyag létezését magad körül, és engedd szabadjára, ami benned van! Csak így győzheted le Atlaszt!

Staterának igaza van - gondolta Dan.

Ürítsd ki az elméd, és használd a sötétséget!

Dan megtette, amire Statea kérte, s kiürítette a fejét, s így még az sem jutott el teljesen a tudatáig, hogy Atlasz épp készül lecsapni rá. Egyetlen dolog lebbegett a szeme előtt, és az Drew volt. Aztán Dan erősen a sötét anyagra koncentrált maga körül, és azt mondogatta magában: ez az én elemem! Uralnom kell!

Mikor Dan újra kinyitotta a szemét, Atlasz már csapott le rá. De ekkor Dan a kezét maga fölé emelte, mintha védekezni szeretne a kard ellen, pedig a kezében nem volt semmi kard. Atlasz pengéje mégis kettétört.

Dan felállt, kezében a Sötétség Kardjával, szeme pedig feketén izzott. Atlasz szemmel láthatólag megrémült a fiútól, s hátralépett egyet.

Dan felemelkedett a levegőbe, körülötte sötét energiatér, s közben végig Atlaszt nézte. Aztán azt mondta:

- Az anyám Nox, az Éjszaka istennője, a sötét anyag anyja, a Tartarosz egyik legfélelmetesebb istennője. A Tartarosz az elemem otthona. A Tartarosz a sötét anyag otthona! És te, Atlasz titán, ki anyám felségterületét megsérted, anyám, Nox istennő nevében örök kárhozatra száműzlek! Nincs visszatérés az istenek és titánok világába! Nincs visszatérés a Tartaroszba! Tessék, Atlasz titán, megkapod amit akartál: az Örök Sötétség Birodalmát! - Dan sötét anyagot küldött Atlasz testére, s az könyörgések, rimánkodások és fájdalmas felkiáltások közepedte fekete színű porrá vált.

Dan leszállt a padlóra, s visszasétált Staterához, aki már nem leláncolva, de még mindig halvány fénnyel pislákoló bőrrel állt előtte.

- Menjünk ki innen - mondta Dan gyenge hangon. Nagyon kifárasztotta ezzel most magát.

- Még mielőtt kimegyünk, valamit tudnod kell, Daniel - mondta Statera. - Amíg a Tartaroszban tartózkodol, alapból másként telik az idő. De mivel Void megszerezte magának az idő hatalmát attól a lánytól, így képes babrálni az idővel.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Arra, hogy két hét helyett két hónap telt el az indulásotok óta. Szóval most szeptember helyett november van.

- Tessék?!