Utóhatás 3.: Szellemi Energia | Sötétség Bosszúja sequel

Drew

Drew és Dan is tudta, hogy valahogy el kell a hajóról tűnniük. De hogyan? Aztán Drew-nak eszébe ötlött valami:

- Megpróbálhatnánk varázsbeszéddel - vetette fel.

- És az meddig működik? - kérdezte Dan.

- Hát... Több éve használom már, de még sosem jöttem erre rá...

- Tudtommal addig, amíg el nem végzik az alanyok a kiadott feladatot - mondta Eva.

- És te ezt honnan tudod?

- Kicsit azért konyítok a görög mitológiához - mosolygott Danre a lány. Drew pedig köhécselt kettőt, majd azt kérdezte:

- Te is akarsz jönni?

- Már hogy a fenébe ne?! - kérdezett vissza Eva.

- És a többiek?

- Nem hiszem, hogy bajuk esik, amíg itt vannak - vonta meg a vállát Drew. - És legalább Elisabeth is addig itt marad.

- Rendben, gyere! - sóhajtott Dan. - De aztán ne sikítozzál itt nekem, ha valami bogarat látsz! Elég nekem Drew.

- Én nem vagyok Drew - nevetett Eva. Drew most legszívesebben úgy fejbe verte volna mostohatestvérét, hogy az onnan többet nem kelt volna fel, végülis csak az ő szerelmére hajtott a lány!

- Akkor indulunk? - vetett véget a beszélgetésnek Drew, s elindult a hajó lejárata felé szép halkan.

ΠΠΠ

Az őrök már le voltak váltva, így szerencsére nem emlékeztek Danre. Mikor odamentek, az egyik őr azt mondta Drew-nak, hogy menjenek vissza a hajóra. De Drew csak annyit válaszolt:

- Menjetek vissza a bázisra! - mondta teljes magabiztossággal Drew. Az őrök haboztak egy kicsit, majd elindultak az egyik irányba.

- És most merre? - kérdezte Eva.

- Vonatozzunk! - ajánlotta Dan, s egy vonatállomás felé mutatott.

- Az merre megy? - kérdezte Drew.

- Ki tudja! Csak kerüljünk innen minél messzebb!

Ebben Dannek igaza volt. A fiú Drew-val és Evával a nyomában elkezdett szaladni a pályaudvar felé, ahova épp az érkezésük oillanatában érkezett meg egy vonat. Szerencsére a vonaton egy csomó hely volt, így egy négyes kabinba le tudtak ülni.

- És mi a terv? - kérdezte Eva. - Elvonatozunk egészen Európa közepéig?

- Hát... Jobb ötletem nincs - vallotta be Dan.

- Na ja. A helyzet az, hogy nekem sincs - tette hozzá Drew.

- Hát akkor majd a határoknál kell vigyázni - mondta Eva, majd egy újságot vett ki a vonat falából, s olvasni kezdte.

- Úgy látom nem sokat aludtál az elmúlt napokban - fordult Dan Drew-hoz.

- Hát tényleg nem... - vallotta be a lány. Eddig ő maga sem érezte, hogy fáradt lenne, csak most, ahogy a vonat elindult.

- Aludj egy kicsit - ajánlotta Dan. Drew elfogadta a csábító ajánlatot, és Dan vállára dőlt. Ezt a fiú vagy nem vette észre, vagy csak simán hagyta, hogy Drew párnának használja. De Drew másra gondolt. Arra, hogy talán Dan is szereti őt, csak nem meri neki mondani. A lány ezen gondolkodott, amíg el nem nyomta az álom. Az álom, amit nem szeretett volna látni.