A szív dallama +BEFEJEZETT+

8. Közös vacsora Kingával

Reggel nem akartam felkelni, de muszáj volt. Gyorsan felöltöztem, kifésültem a hajamat és fogat mostam. Mikor kész lettem, elvettem a kulcsomat az asztalról, és kimentem. Roli az ajtóban várt. Minden reggel együtt szoktunk menni suliba.
- Szia - köszönt kedvesen Roli.
- Szia, ügyes voltál tegnap - mosolyogtam.
- Köszi, te is jó voltál - nézett rám. A suliba végig beszélgettünk az utat. A suliba érve felmentünk a termünkbe.
- Szia, Debi - ölelt meg Olívia.
- Szia - öleltem vissza. Csengettek ezért leültem Evelin mellé. Az első óra fizika volt Mészáros tanár úrral. Ezután jött egy töri, tesi, matek, irodalom és egy kémia. Rolival ketten mentünk haza. Az ajtónkban elköszöntünk egymástól. Amint beléptem a lakásba a konyhából gőz felhő áramlott ki.
- Apa? - mentem a konyhába. A helyiségben apa egy kötényben sürgölődött.
- Szia, kincsem! Tudnál segíteni? - nézett rám kérlelően.
- Persze.
- Már másodjára kezdtem neki ennek, de mindig elrontom. Egyedül te ismered nagyanyád receptjét - A végére kínosan elnevette magát.
- Állj félre, és adj utat a profinak - mosolyogtam rá. Apa átadta nekem a kötényt. Régen is sokat főztünk együtt. Jó volt megint együtt főzni. Közben a választott dalomat dúdolgattam.
- Mit dúdolsz? - vette ki a sütőből a krumplit apa.
- Csak egy dalt - kavartam tovább a levest.
- Hát rendben - vont vállat. Mikor kész volt a kaja még volt fél óra Kinga érkezéséig. Apa elment tusolni addig én rendet raktam a konyhában utána átöltöztem. Mire apa készen lett csengettek.
- Nyitom - mentem ajtót nyitni. Kinga állt az ajtóban. Ízlésesen volt felöltözve.
- Szia, Kinga - köszöntem.
- Szia, Debi - köszönt mosolyogva. A füle mögé tűrt egy előre lógó vörös tincset.
- Gyere be - álltam félre.
- Köszönöm - mért alaposan végig.
- Szervusz, Kinga - jött ki apa, és adott két puszit a nőnek.
- Szia, Félix - mosolygott apára.
- Kész a vacsora - vezette Kingát a nappaliba apa. A nappaliban Kinga megállt az egyik képnél. Anya és apa voltak rajta. Mindkettejüknek fülig ért a szája. Anya azon a képen volt velem nyolc hónapos terhes.
- Remélem ízleni fog. Debivel ketten csináltuk - szólt apa a konyhából.
- Akkor rossz nem lehet - mosolygott rám Kinga. Leültünk az asztalhoz. Apa tett a tányérunkra a krumpliból és a karamellizált csirkéből a tányér szélére pedig tett egy kis salátát. Még a nagyi tanította nekem régen a receptet. Apa az első falat után agyon dicsért.
- Kislányom, nem szeretnéd megtanítani nekem? - kérdezte apa.
- Nem - vigyorodtam el ördögien.
- Miért? - biggyesztette le a száját kisfiúsan. Kinga halványan elmosolyodott, de a tekintete homályos volt.
- Mert csak a család nőnemű tagjai tudhatják a "titkos receptet" - mutattam nyuszifüleket.
- És mi lesz, ha neked fiad fog születni? Hm?
- Akkor a fiam feleségének adom tovább - játszottam ki mosolyogva apát. Kinga mosolyogva hallgatta a beszélgetésünket.
- Minden családnak megvannak a maga szokásai - szólalt meg a vacsora alatt először Kinga.
- Pontosan - néztem apára.
- És gondolkodtál már azon, hogy mi szeretnél lenni? - nézett rám.
- Igen! Az az álmom, hogy egyszer é...
- Életbiztosítási tanácsadó legyen - szakított félbe apa. Kinga furcsán nézett apára.
- Nem is ezt akartam mondani, hanem azt, hogy é...
- Értékesítő legyen - vágta rá apa.
- Nem!
- De!
- Azt akartam mondani, hogy é...
- Ékszerész!
- Énekes szeretnék lenni - mondtam el egy szuszra.
- Debi, tudod mi a véleményem erről - kezdte kimérten apa. Mivel nem akartam elrontani az estéjüket egy balhéval normálisan válaszoltam.
- Igen - feleltem. Apa halványan elmosolyodott.
- És, milyen a suli? - terelt Kinga.
- Nagyon jó. Van két barátnőm, és egy barátom - amint az utolsó szót kimondtam apa rám köpte a szájában levő vizet. Nem mondtam semmit, csak letöröltem az arcomról a vizet.
- Miért nem tudok arról, hogy neked barátod van?!
- Csak haver barát - javítottam ki a félreértést.
- Jó, de ha egy ujjal is hozzád ér én...
- Tudom, kiheréled - feleltem, mire Kinga kuncogni kezdett.
- Baj ha védeni akarlak?
- Nem, csak ne herélj ki senkit aki rám néz, mert akkor te lennél saját magad első áldozata.
- Igazad van, Debi - mosolygott Kinga.
- Köszi.
- Jól van lányok, látom nagy lett köztetek az összhang.
- De mennyire - feleltük egyszerre.
- Ennek örülök. Hozhatom a desszertet?
- Majd én hozom - álltam fel. Kimentem a konyhába a nagyi világhírű almás pitéjéért. Régen sokat segítettem neki elkészíteni, hogy egy idő után megtanultam elkészíteni.
- Jó étvágyat - tettem le az asztalra. Apa vágott nekünk. Kinga az első falat után könnyezni kezdett.
- Nem ízlik? Forró? - kérdeztük apával egy időben.
- De nagyon finom, csak... merre találom a mosdót? - apa megmutatta neki, majd leült vissza.
- Szerinted mi volt a baj?
- Nem tudom. A recept szerint csináltam mindent. A fürdőből hangokat hallottunk. Mindketten az ajtóhoz mentünk.
- Minden rendben? - kopogott be apa.
- Igen! - jött bentről a válasz, de a hangja sírós volt.
- Szerintem sír - néztem apára.
- Kinga! Mi a baj? - kopogott megint apa. Kinyílt az ajtó, és Kinga lépett ki rajta.
- Semmi, csak egy emlék - eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Rendben - bólintott apa. A vacsorát csendben fejeztük be. Amíg apa és Kinga a nappaliban beszélgettek addig én letusoltam. Halkan átmentem a szobámba. A szövegemmel a kezemben leültem az ágyra.