A szív dallama +BEFEJEZETT+

19. Nem teheted!!!

Reggel boldogan keltem fel. Dúdolászva kötöttem fel a hajamat, és a mankóimmal együtt kiléptem a szobámból. Apa és Kinga mosolyogva néztek engem.
- Mi ez a nagy vidámság? - kérdezte apa. Ekkor kicsit megrökönyödtem, mert apának nem mondtam el, hogy van barátom.
- Csak örülök, hogy nem kell tesiznem - kamuztam megint. Kinga összehúzott szemmel nézett rám. A francba! Remélem nem buktat le!
- Majd két hét múlva akkor már nem leszel ilyen boldog - nevetett apa.
- Nem. Megyek, mert nem akarok elkésni. Sziasztok! - mentem ki az ajtón. Roli a falnak dőlve várt engem.
- Szia - húzott magához egy csókra.
- Szia - köszöntem miután elengedett. Kézen fogva mentünk a lifthez. Mikor beszálltunk üzenetem jött.
Kinga: Majd suli után mesélj el mindent ;)
Honnan tudta?!
Debi: Oké, de honnan tudtad??!
Kinga: Sok dolgot nem tudsz még rólam...
Debi: Jó majd délután mesélek, szia!
Kinga: Szia!
- Baj van? - vizslatott Roli.
- Nincs, csak Kinga valahogy rájött - szálltam ki a liftből.
- És az rossz? - követett.
- Nem, csak nem tudom honnan jött rá, mert én még nem mondtam el senkinek.
- Nyugi, Kinga is volt egyszer fiatal, lehet, hogy ezért jött rá - mosolygott Roli.
- Lehet - sóhajtottam. A suliba belépve a lányok a lány mosdóba rángattak.
- Mondd, hogy együt vagytok! - kezdte Olív.
- Kivel?
- Rolival! - mondták egyszerre.
- Igen, együtt vagyunk - mosolyogtam, mire a lányok szorosan megöleltek.
- És ezt mikor akartad elmondani nekünk?! Mikor már megszületett a gyereketek?! - kért számon Olív.
- Ma akartam, ne aggódj - nyugtattam a lányt.
- Azért! - mentünk ki a mosdóból.

A nap unalmasan telt. Sokan gratuláltak hol az előadásért, hol pedig a kapcsolatunkért Rolival. Ketten mentünk haza. Az ajtónk előtt egy hosszú csókkal köszöntünk el egymástól, majd beléptem a lakásba. Kinga a kanapén ülve olvasott, apa pedig telefonozott.
- Elkell mondanom valamit - kezdtem a mondandómat.
- Bukásra állsz? - nézett fel hirtelen a telefonjából apa.
- Nem, hanem... barátom van - mondtam.
- Ki az?? - ült feljebb apa.
- Roli.
- A szomszéd?
- Igen.
- A szomszéd Varga Roli??
- Igen!
- Rendben, csomagolj össze - nézett rám rezzenéstelenül. Kinga meglepetten nézett apára.
- Mi? Miért?!
- Mert az apja ütött el!
- De ennek semmi köze Rolihoz!
- De, mert az APJA volt!!
- Nem megyek sehova!
- De! És szakítani fogsz vele!
- Nem fogok!
- De fogsz!
- Anya mellém állna!
- De anyád nincs itt!
- Bárcsak ne ejtetted volna teherbe!
- Remek, mert akkor talán még élne! - üvöltötte az arcomba. A könnyeimmel küszködve kiviharoztam a lakásból. A folyosón tört ki belőlem a sírás. Beszálltam a liftbe. Az egész szerkezet az én sírásomtól volt hangos. A földszinten kiszálltam a liftből, és sétáltam valamerre. Csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt.
- Ki az?
- Horváth Debóra azonnal gyere haza! - szólt a készülékbe apa.
- Nem megyek! Bárcsak te haltál volna meg anya helyett! Gyűlöllek téged! - sírtam a telefonba, majd leraktam. Elmentem a Lánchídhoz. A Duna vadul hömpölygött a mélyben. Megint csörögni kezdett a telefonom. Roli hívott.
- Hol vagy?! Mi van veled??!
- Nem bírom! Gyűlölöm apát! Nem megyek többé haza! - sírtam.
- Hol vagy, azonnal megyek érted!
- Kérlek hagyj, most egyedül akarok lenni!
- Debi...
- Kérlek! - a vonal végén hosszú csend volt.
- Rendben, de ne csinálj hülyeséget!
- Nem fogok - ezzel leraktam. Tovább sétáltam. Egy olyan hely volt ahol nem keresnének engem. Gondolkodás nélkül odamentem.