A szív dallama +BEFEJEZETT+

3. Egy reményteli reklám

Ma nem csináltam semmit, csak tévéztem. Épp a TV2-n néztem egy filmet mikor bejött megint egy reklám.
- Muszáj?! - kérdeztem inkább a tévé készüléktől, de hamar elcsendesedtem, mert azt a reklámot még nem láttam.
- Szeret énekelni, és megmutatná a világnak, hogy mire képes? Akkor szerencséje van, mert Magyarországon először elindul a Gigastar! Ha elmúlt 10, de még nem 55 éves akkor itt a helye! Részletekért és jelentkezni a www.gigastar/TV2.hu (Ne keressetek rá! Író) oldalon lehet. Hamarosan megtudhatja az ország, hogy kik a rejtett tehetségei! - a reklám ígéretesnek hangzott. Kikapcsoltam a tévét, és a laptopomhoz mentem. Beírtam a weboldal nevét, és rákattintottam az első linkre. Ezt a tehetség kutatót eddig csak Angliában, Németországban, Olaszországban Svájcban és Horvátországban rendezték meg. A válogatás augusztus 26-án lesz a Tévé ház épületében. Ma van augusztus 24-e. Szóval holnap után. Jó lenne ezen indulni, de apa nem engedné. Más felnőttet meg nem ismerek... vagy mégis? Kimentem a szobámból. Benéztem apához. Mélyen aludt. A telefonja az éjjeli szekrényén pihent. Óvatosan elvettem, és feloldottam. Belementem a névjegyekbe, és megkerestem egy nevet. Mikor meglett a számát beütöttem a telefonomba, és átmentem a szobámba. Ott kimentem az erkélyre, és hívást indítottam az illetővel.
- Ritter Benjámin, kivel beszélek? - szólt bele apa régi barátja.
- Jó napot... izé Félix lánya vagyok, Debi - szóltam bele zavartan.
- Áh, szia Debi! Tegezz nyugodtan - a hangja vidáman csengett.
- Kérhetek egy szívességet?
- Neked bármit! Mit szeretnél?
- Lesz egy tehetség kutató holnapután, és... szeretnék rá jelentkezni, de 18 éven aluliaknak szülői beleegyezés kell, és apa nem engedné meg így arra gondoltam, hogy...
- Hogy írjam neked alá, mintha én lennék a gondviselőd? - értette meg azonnal.
- Igen.
- Nos, lehet, hogy az apád engem ezért kiherél, de rendben. Megteszem.
- Igazán?! Köszi!
- Ne köszönj semmit, tökmag! De remélem tudod, hogy egyszer elkell mondanod neki az igazat.
- Igen, tudom, de örökké hálás leszek neked! Köszönöm szépen, Beni!
- Nincs mit, de mennem kell. Szia!
- Szia - tettem le. Vigyorogva álltam kint az erkélyen. Talán nem helyes amit Benivel teszünk, de nekem ez az álmom! Az, hogy ugyanolyan énekes legyek, mint amilyenek a szüleim is voltak régen!