Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

1. FEJEZET: Gyönyörű hiba

Yoongi szemszöge: 

Arra kelek, hogy valaki mocorog mellettem. Ah, szóval nem ment haza... 

Kinyitom a szemeimet, és felülök az ágyon ásítva egyet. 

-Kelj fel.-Jelentem ki megbökve a vállát. A hosszú barna haját látom csak, mert a hasán fekszik és el van fordulva tőlem. 

-Aludjunk még.-Kérlel felém fordulva. Kék szemeivel könyörögve figyel, de ez nem használ. 

Tudhatná, hogy-hogy szokott ez menni. Én felkelek, elmegyek a mosdóba, ő pedig addig felöltözik majd lelép. Akkor miért kell ma ezt csinálnia? 

-Nem, nem alszunk, öltözz fel.-Kikelek az ágyból majd fel véve a földről a kis mini ruháját odahajítom neki. 

-Bunkó vagy.-Mondja miközben ő is felkel, és felveszi a ruháját. 

-Nem érdekel a véleményed. Már ezt is tudhatnád.-Vágok vissza a tükörhöz fordulva, hogy csináljak valamit a hajammal. Csak ekkor veszem észre, hogy összekarmolta az este a felsőtestemet. 

Basszus pedig a menedzser mondta, hogy vigyázzak a bőrömre... És ma fotózásra kell mennem! Nagyon jó!

Odajön mellém, öhmm.. hogy is hívják? Végülis lényegtelen. Átkarolja a hátamat mire én lelököm magamról a kezét. Ez nem az én stílusom, én nem vagyok romantikus. 

A táskájáért nyúl ami a tükör előtti komódra lett ledobva még az este, és kiveszi belőle az alapozóját. Miután kisminkeli magát mindig úgy néz ki mint egy kisangyal. Pedig rohadtúl nem az. 

-Miért vagy még itt?-Fordulok felé felvont szemöldökkel.-Indulj, majd hívlak.-Jelentem ki majd azzal bemegyek a mosdóba és becsapom magam után az ajtót. 

Remélem mire kijövök már nem lesz itt. Fogja már fel, hogy soha nem lesz köztünk semmi sem! Csak arra van, hogy néha áthívjam, hogy szórakoztasson. Ennyi. 

Miután lefürödtem a derekam köré tekerek egy törülközőt majd visszamegyek a szobámba. Szerencsére már felszívódott. 

A szekrényemből kiveszek egy fekete farmert, mellé pedig egy piros pólót, majd felveszem őket. Úgyis mindegy mit veszek fel, mert a fotózásan vagy nyolcszor át kell öltöznöm. 

Hirtelen benyit a szobámba TaeHyung és ráborul az ágyamra. 

-Este nem tudtad volna lejjebb csitítani azt a lányt?-Kérdezi rám nézve. Nevetve megrántom a vállamat. 

-Nem vagyok a főnöke. Ha sikoltozni akar, akkor sikoltozzon.-Felelem felvéve a baseball sapkámat.-Biztos azért furcsa neked mert a te öledben még egy lány sem sikoltozott, nem igaz?-Kérdezem csipkelődve. Mindig ezt csináljuk egymással. 

-Ja na persze... El vagy te tévedve. Egyszer majd felveszem hangrögzítőre neked, hogy meghallgasd. Akkor majd megérted milyen amikor egy lány élvez valamit.-Vág vissza kacsintva egyet. Közben kimegyek a szobából és a konyhába megyek ahol Jin, Hoseok és Jimin reggelizik. 

-Kíváncsian várom. Gondolom majd sohanapján kiskedden meg is kapom.-Elneveti magát a válaszomon mire én is elmosolyodom. 

-Jaj ne, már megint miről van szó?-Kérdezi Jin fejcsóválva. Hát igen a múltkor addig fajult Tae-val ez a csipkelődős dolog míg meg nem próbáltuk, hogy is mondjam... egymás"partnereit" felszedni. 

-Tae majd küld nekem hangfelvételt ahogy egy lány az ölében nyögik.-Hoseok erre kiköpi Jinnel együtt a müzlit a szájából. 

-Muszáj ezt reggeli közben?-Kérdezi Hoseok dühösen ránk meredve.