Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

11. FEJEZET: Csak én és te

Teljesen megőrjítesz Min Yoongi. Ez van.

Érdekesség, hogy a fenti szám ihlette az egész történetet! :)

Yoongi szemszöge: A részben van egy kevés 18+-os jelenet! Jó szórakozást! :D 

Tudom, hogy nem bízik bennem. Hogy is ne tudnám? Hiszen megcsaltam! 

Borzalmas érzés volt hazamenni arra, hogy Hoseok elment a többiek meg nyilván dühösek voltak rám ez miatt. Mindenki tudta, hogy mit tettem. Egyszerű volt kitalálni. 

Az meg, hogy belekellett néznem Tae szemébe... Bárcsak meg nem történté tehetném az, hogy megpofoztam! Persze arra számítottam, hogy vagy hozzám sem szól, vagy üvöltözni fog velem. Viszont ezek helyett amikor beléptem az ajtón fogta és átölelt, majd bocsánatot kért tőlem. 

Elmondta, hogy az este vártak rám Hoseok-al, de én nem jöttem... Nem, nem jöttem mert helyette inkább félrekúrtam! 

Az igazat megvallva attól függetlenül, hogy kibékültünk Taeval még nyilvánvalóan vannak köztünk súrlódások. Egyikőnk sem büszke azokra a dolgokra amiket egymással tettünk. 

Sok mindent helyre kell hoznom az életemben, de legfőképpen be kell fejeznem a hazudozást és a mások átverését. Hiszen ki voltam Hoseok előtt? Egy hülye fasz aki szinte minden nap más lányt fektetett le hulla részegen! 

És ki vagyok Hoseok után? Egy ember aki változtatni akar, és változtat is. Csak az hajt előre, hogy Hoseok újra bízni tudjon bennem és mellettem maradjon. 

Senkinek nem vallanám be, de kibaszottul félek attól, hogy elhagy. Nyilvánvaló, hogy nem érdemlem meg. 

-Min gondolkodsz?-Kérdezi Hoseok miközben a hotel felé tartunk szorosan egymás mellett. 

-Azon, hogy egyáltalán nem érdemellek meg téged.-Felelem őszintén, belenézve a szemeibe. 

-Miért gondolod ezt?-Kérdez vissza összeráncolva a homlokát. 

-Azért mert semmi okod nem lett volna rá, hogy vissza gyere hozzám. 

-Tévedsz Yoongi. Van rá okom.-Mondja Hoseok komoly tekintettel. 

A fenébe, olyan szívesen megcsókolnám most... Miért vannak ilyen rohadt hívogató ajkai? 

-És mi az ok?

-Az, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy az életem adnám érted.-Majdnem leesik az állam ahogy ezeket mondja. Még soha senki nem mondott nekem ilyen szépeket. 

Csak ő. 

-Basszus tisztára romantikussá tettél!-Kiáltok fel elpirulva. 

-És az baj?-Kérdezi miközben odaérünk a hotel elé. A lehető legnagyobb szobát fogom magunknak kivenni. Ez már biztos. 

-Nem hinném...-Felelem majd a karjánál fogva behúzom a hotel recepciójára. 

Hamarosan meg is kapjuk az egyik lakosztálynak a kulcsát mire Hoseok már nyúlna a tárcájáért, de én rögtön megállítom a kezét. 

-Nem képzeled, hogy te fizetsz?-Kérdezem elő véve a saját tárcámat. 

Hoseok csak megforgatja a szemét miközben kifizetem a szobát, majd a lift irányába indulunk.-Nem hiszem el, hogy te fizetted ki.-Puffogja mikor beszállunk a liftbe és elindulunk a 21. emeletre. 

-Mert szerinted majd hagyom, hogy a pasim fizesse ki a szoba árát?-Kérdezem teljesen természetesen kimondva a pasim szót mire Hoseoknak elkerekednek a szemei.