Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

6. FEJEZET: A csókod íze

De hát ezt teszem. Mindenkit megbántok akaratomon kívül. 

Hoseok szemszöge: 

Olyan jó lenne ha nem vonzana ennyire.  Tudom, hogy szemét, de egyszerűen nem tudom túltenni rajta magamat. 

Folyton Yoongi jár az eszemben! 

-Minden rendben Hoseok?-Kérdezi Namjoon mikor kiviharzom Yoongi szobájából. A fenébe már csak ő hiányzott! 

Miért kellett Namjonnak meglátnia ezt az egészet? 

-Igen, persze minden rendben!-Hazudom miközben elmosolyodom. Bár nem hinném, hogy ezt mosolynak lehetne nevezni... 

-És mi volt ott bent a szobában az előbb?-És most én erre mégis mit mondjak? Végülis kár lenne hazudni, mert úgyis mindent látott. Amit egyáltalán nem lehetett félreérteni. 

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy Yoongi azt mondta már megint, hogy neki csaja van! Persze, ő úgy hiszi, hogy játszhat velem? Mert akkor nagyon is téved. 

Már éppen válaszolnék, mikor belép Jungkook a szobába, és kiment a helyzetből: 

-Hagyd már békén Namjoon. Nem látod, hogy nem akar válaszolni?-Kérdezi tőle, miközben mellém lépdel, kezében egy bögre teával. 

-Na és miért nem akar válaszolni?-Kérdez vissza Namjoon felvont szemöldökkel. 

Én meg csak bambán állok, és meg sem merek mukkani. Ennyi, Yoongi tényleg mindent elront! 

-Csak hagyd békén, oké?-Közben nyitódik nagy nyikorgással a szobám ajtaja és kilép rajta Yoongi. 

-Tényleg hagyd ezt abba Namjoon, megmondtam, hogy van barátnőm.-Mondja miközben odacsoszog hozzánk. 

Én erre csak lehajtom a fejemet majd kifelé indulok. Látni sem akarom. 

Nem vagyok a játékszered Yoongi. Ez jobb lesz ha felfogod.

2 nappal később:

Igazából az elmúlt két napban alig találkoztam Yoongival. Kerüljük egymást ahogy csak tudjuk, de valahogy az érzéseimet nem tudom elkerülni..

Sőt, mióta nem beszélek vele, egyre csak megerősödött a vágyakozásom utána... Pedig vele mindig tudtam jókat beszélgetni, ő az egyetlen akinek úgy igazán megtudtam nyílni és elmertem mondani minden gondolatomat. De most nincs mellettem. És ez borzalmas érzés... 

Most van reggel tíz óra, még csak most keltem fel, mert az este sokáig fent maradtam gondolkodni ezen az egészen. 

Azon, hogy Yoonginak barátnője van, de közben engem akar. Vagy akar engem egyáltalán? Különben is, miért agyalok már megint ezen?! 

Miután felöltöztem kifelé indulok, egyenesen a konyhába reggelizni. Azt sem tudom, hogy ma mit kéne csinálnom. Megint gubózzak be egész napra a szobámba, mint az elmúlt napokban? 

-Jó reggelt.-Mondom Namjonnak, Jinnek és Jungkooknak akik már az asztanál esznek. 

-Neked is!-Felelik szinte egyszerre, mindannyian tele szájjal. Ezen elmosolyodom miközben leülök melléjük, és én is teszek az előttem lévő tányérba egy kis müzlit, majd felöntöm tejjel. 

Közben belép Jimin is ásítozva a szobába. 

-Mára van valami programotok?-Kérdezi leülve Jungkook mellé. 

-Nekem nincs.-Feleli Namjoon mikor befejezi a kajáját.-És szerintem a többieknek sem, ugye srácok?-Erre mindannyian bólintunk egyet. 

-Akkor lenne kedvetek eljönni velem egy szülinapi buliba? Tudod Jungkook annak a lánynak lesz aki egyszer ajándékozott nekünk egy festményt. Olyan kedves volt, hogy most, hogy meghívott minket ideje meghálálnunk neki.-Magyarázza Jungkooknak Jimin mire én csak felsóhajtok.