Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

10. FEJEZET: Vannak érzéseim irántad amiket nem fogok elrejteni

Valaha tud még újra szeretni? 

Hoseok szemszöge: 

-Ha úgy gondolod, hogy választanod kell köztünk akkor jobb lesz ha ma külön alszunk...-Mondom miközben eltolom magamtól. 

Nem akarom elveszteni Yoongit, de arra sem kérhetem, hogy ne beszéljen innentől Tae-val.. 

Hihetetlenül nehéz ebben a pillanatban otthagyni egyedül a szobában, viszont azt hiszem, hogy most ez a helyes döntés. Elsétálok a szobámba majd magamra zárom az ajtót. 

Beszélnem kéne Tae-val. Valamire biztosan tudnék vele jutni! 

-Nem ihatod megint le magadat Yoongi!-Hallom meg hirtelen Jungkook kiáltását majd ahogy csapódik az ajtó. 

Gyorsan kifutok a szobámból mire az aggódó szemű Jiminnel és Jungkook-kal találom szemben magamat. 

-Hol van Yoongi?-Kérdezem idegesen a levegőt kapkodva véve. 

Ha rossz passzban elmegy inni, annak mindig az a vége, hogy felhívja Hyun Mins-Seot és lefekszik vele! 

-Elment inni...-Feleli Jimin, ekkor pedig teljesen világossá válik számomra, hogy mit fog ma este csinálni. Reménykedhetek egyáltalán abban, hogy nem csal meg? 

-Akkor most már csak rajta múlik mit csinál.-Jelentem ki lehajtva a fejemet. Mindenki pontosan tudja, hogy milyen Yoongi. Részegen még a legyet is röptében megkúrja.  

-Minek álltok itt úgy mintha leöntöttek volna titeket egy vödör szarral?-Kérdezi Tae mellénk sétálva kezében a telefonjával. 

-Ötleteid sincsenek?-Kérdezek vissza felvont szemöldökkel. 

-Yoongi hol van? Beszélni akarok vele.-Mondja válaszadás helyett. Igazából szerintem azt hiszi, hogy mi semmit sem tudunk. 

Hogy nem tudunk a pofonról. 

-Elment inni.-Feleli Jimin újra megrántva a vállát végül pedig elindul a szobájába.-Ezt rendezzétek le ti. Gyere Jungkook!-Jungkook Jimin után indul, pár másodpercen belül pedig be is mennek a szobájukba magukra csukva az ajtót. 

Így ketten maradtunk. Fura mert egyáltalán nem érzem azt mintha a vetélytársam lenne. Tae ugyanúgy a barátom, ezen senki sem tud változtatni. 

-Sajnálom, hogy miattam kellett veszekednetek.-Suttogom miközben hosszasan belenézek a szemeibe. 

-Én voltam a hülye Hoseok! Olyan dolgokat mondtam amiket sosem lett volna szabad!-Kiáltja elszégyellve magát. 

Bárcsak ezt most Yoonginak mondaná... Bárcsak most hallaná mindezt. 

-Csak azt nem értem, hogy miért mondtál neki olyanokat. Jimint és Jungkookot rögtön elfogadtad! Őt miért nem?

-Te ezt nem értheted... Tudod eddig mindig együtt csajoztunk, ez már évekkel ezelőtt is így volt. Jiminnel és Jungkook-al nem csináltam ilyet! Igazából mindenki tudta, hogy melegek. De ti?!-Megértem Taehyungot. Értem, hogy ő is szenved mert azt hiszi, hogy elvesztette a barátját. 

-Ő a barátod akar lenni! Éppen hogy TE voltál az aki ellökted magadtól! Elképesztően szomorú volt amiért ezeket mondtad neki!-Próbálok nyugodt maradni, de egyszerűen nem megy. Úgy érzem mintha ebben a pillanatban is megkellene védenem Yoongit.-És ki mondta neked, hogy nem járhattok el bulizni?! Egyikőnk sem gyerek már, szóval nem is kéne úgy viselkednünk! Yoonginak is lehetnek érzései egy ember iránt. És ez van, ő belém lett szerelmes!-Azt hiszem most mindent elmondtam amit akartam neki.