Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

4. FEJEZET: Kívánlak...

-Na ezt nem kellett volna.-Mondja Jungkook és ebben most kibaszottul egyet értek vele. 

Hoseok szemszöge:

Tényleg idehívta a barátnőjét, majd hagyta, hogy ajtót nyissak neki?! Komolyan, elegem van ebből a napból. 

Nyilvánvalóan fáradt vagyok, azért vagyok ennyire...féltékeny? Tényleg féltékeny lennék? 

Bedőlök az ágyamba majd hosszasan felsóhajtok. Vajon most mit csinálnak? Hülye kérdés, nyilván lefekszenek egymással! Annyira utálom magamat amiért erre gondolok. Yoongi folyton ezt csinálja a csajokkal ...lefekszik velük, majd már lép is tovább egy újra. Semmit nem jelentenek neki ezek az esték. Viszont én egyáltalán nem ilyen vagyok. 

Nem fekszek le akárkivel csak úgy, számomra mindig is fontosak voltak az érzések. Azok a hülye érzések! 

A gondolataimból az ajtóm nyitódása szakít ki, mire gyorsan felülök az ágyon. Jimin jött a kezében valami kajával. 

-Hoztam egy kis kaját ha esetleg éhes lennél...-Mondja miközben az asztalomhoz sétál és leteszi rá a tányért.-És mi újság?-Kérdezi leülve mellém az ágyra. 

Lehajtom a fejemet és elkezdem a körmömet piszkálgatni. 

-Semmi sincsen. Csak egyszerűen fáradt vagyok.-Felelem megrántva a vállamat. 

-Figyelj velem beszélhetsz meg Jungkook-al is. Tudjuk mi történt.-Erre a mondatra rögtön felkapom a  fejemet. 

Úristen, biztosan Yoonginak járt a szája! Mégis miért kell mindent elmondania? 

-Mit mondott Yoongi?-Kérdezem rögtön idegesen. 

-Ő nem mondott semmit sem, magunktól jöttünk rá. De nincs ezen mit szégyellni!-Persze mintha ez olyan könnyű lenne... Folyton azt kívánom, hogy bárcsak meg sem történt volna a tegnap este! 

-Már, hogy ne lenne mit szégyellnem?-Dühösen bámulok Jiminre. Azt hiszi könnyű ez? 

Könnyű az ha Yoongi játszik veled, mint valami játékkal? 

-De semmi baj sincsen Jimin! Holnapra elfelejtem a történteket, és titeket is erre kérlek!-Őszintén remélem, hogy holnapra kitisztul az agyam, és egyáltalán nem fogok Yoongira gondolni. Bár lehetséges ez egyáltalán?

Yoongi szemszöge:

Hyun min-seo behúz a szobámba vigyorogva én pedig segély kérően nézek Jungkookra, de ő csak megrántja a vállát. Na persze...milyen barát az ilyen? Segítenie kéne kiszabadítani ebből a helyzetből! 

Amint beérünk a szobába bezárja utánunk az ajtót, majd elkezdi csókolgatni a nyakamat. Fura, mert semmit sem vált ki belőlem. Próbálom eltolni magamtól, de ő csak még jobban belém kapaszkodik. A fenébe! 

-Várj egy kicsit!-Mondom mire befejezi a nyakam csókolgatását és a szemeimbe néz. 

-Mi az?-Kérdezi lebiggyesztett ajkakkal. És ahogy rá nézek most sem érzek semmit, folyton csak Hoseok csalódott arca lebeg előttem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a szemeit! 

-Azt hiszem, hogy ez mégsem fog menni.-Mondom mire ő elenged és hátrébb sétál. 

-Most ez komoly?!-Oké, most teljesen megtudom érteni a felháborodását. 

Az arcán lefolyik egy könnycsepp, ő pedig gyorsan letörli magáról. 

-Sajnálom, de nem érzek irántad semmit sem.-Felelem lehajtott fejjel. Hülye személyisége volt, de attól még ő sem ezt érdemelné. 

Én tényleg mindent elrontok! 

-Ja, szóval találtál valaki mást?-Kérdezi dühösen rám meredve. 

-Én sem tudom, igazából semmit sem tudok! Csak arra kérlek menj el!-Arrébb állok az ajtóból majd kinyitom azt. 

-Mekkora egy paraszt vagy!-Kiált fel, majd kiviharzik a szobából pár másodperccel később pedig már csapódik is a bejárati ajtó. 

Megkönnyebbülve kellene éreznem magamat, de most, hogy egyedül vagyok csak még szarabbúl vagyok. 

Pár perc elteltével kimegyek a szobámból, majd az előszobába sétálok, ahol Taehyung nézi a tévét. 

-Csá.-Köszönök miközben lepattanok mellé. 

-Mi van, ilyen hamar végeztél a lánnyal?-Kérdezi elmosolyodva. 

-Igazából nem volt semmi sem mert elküldtem.-Felelem sóhajtva egyet. 

-Hűha, nem vagy te beteg?-A homlokomra teszi a kezét aggódó tekintettel, végül pedig elneveti magát.-Na de most komolyan, mi történt?

-Semmi csak...csak nem érzek iránta semmit sem.-Válaszolom őszintén belenézve a szemeibe. 

-Úgy tudtam, hogy az nálad nem szokott kikötés lenni, hogy érezz valamit a partnered iránt.-Hát eddig tényleg nem volt kikötés, de mióta megízleltem a szerelmet, vagy nem is tudom mit... 

Ez szerelem lenne? Fogalmam sincsen, mert még soha életemben nem voltam olyan igazán szerelmes senkibe sem. 

-Eddig nem is volt az! Hogy is mondjam ezt el neked..-Egy másodpercre elgondolkozom és csak aztán folytatom.-Szóval lefeküdtem valakivel tegnap és nagyon jó volt. Most pedig teljesen össze vagyok zavarodva.-Fogalmam sincsen, hogy mit gondolna Tae ha megtudná, hogy az a valaki Hoseok. 

-Óóó, már értem! Szóval elkezdtél érezni iránta valamit!-Kiált fel mire nyikorogva kinyílik az ő ajtaja... 

Jimin és Hoseok lassan kicsoszognak a szobából, én pedig még levegőt is elfelejtek hirtelen venni. Amint meglátom Hoseok-ot paradicsomvörös lesz az arcom, és elkezdem a földet bámulni. 

-Ki iránt és mit?-Kérdezi Hoseok karba tett kezekkel. Jimin közben leül Tae mellé a kanapéra, vajon miért volt bent Hoseoknál? Rólam beszéltek? 

-Semmit nem érzek senki iránt sem!-Kiáltom el magamat miközben gyorsan felpattanok a helyemről.-Elmegyek itthonról ne várjatok!-Azzal el is haladok a bejárati ajtóhoz, és gyorsan felkapom a cipőmet, a táskámat pedig a hátamra csapom, majd már ott sem vagyok. 

Éjjel egy óra: Hoseok szemszöge:

A fal felé vagyok befordulva az ágyamon, de egyszerűen nem tudok elaludni. Yoongi mióta elment, nem jött haza, és nagyon ideges vagyok miatta. Borzasztóan aggódom, a telefonját sem veszi fel, csak folyton kinyom, mostanra pedig már nem is kapcsolható. 

Nyitódik az ajtóm mire megfordulok, hogy lássam ki jött be. Alacsony szóval...Yoongi... 

-Hoseok...-Egyértelműen részeg. Elkezd az ágyamhoz botladozni, én pedig hirtelen meg sem merek moccanni.-Hoseok, kívánlak téged...-Jólvan, nyugi ő most nem tud magáról, hülyeségeket beszél! 

Rám néz, majd elmosolyodik végül pedig befekszik az ágyba. Az már csak hab a tortán, hogy a derekamat is átkarolja és a mellkasomba fúrja fejét. 

Ahogy érzem a közelségét teljesen felgyorsul a szívverésem, és igazából eszembe sem jut eltolni magamtól vagy felébreszteni.  Nem, én ezek helyett még jobban magamhoz húzom, majd úgy alszom el, hogy a nyakát puszilgatom. 

Én is kívánlak Yoongi. Én is...