Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

7. FEJEZET: Mi lenne ha...

El sem hiszem, hogy megtörténik. Hát telhetne ennél jobban egy szülinapozás?

Yoongi szemszöge: Figyelem, 18+-os tartalom jelenik meg a fejezetben! Felelősséget nem vállalok! Enjoy! :) 

Szóval megtettem. Megcsókoltam Hoseokot. 

Olyan volt mintha álmodnék, magam sem tudom elhinni, hogy elég vakmerő voltam ehhez a csókhoz! 

Mikor elválnak ajkaink, már nem bírom ki és elmosolyodom, Hoseok pedig szélesen visszavigyorog rám. 

-Nem gondoltam volna, hogy megteszed...-Suttogja nekem pár másodperc szemezés után. 

-Miért nem gondoltad?-Kérdezek vissza miközben átkarolom a derekát, így még jobban magamhoz húzva őt. Érezni akarom ahogy veszi a levegőt, és ahogy dobok a szíve. 

Őt magát akarom érezni. Minden porcikáját. 

-Hát mert sokszor bátortalan vagy.-Feleli még mindig mosolyogva, igaza van, tényleg bátortalan voltam egészen eddig a pillanatig. De most már nem. Azt hiszem, hogy sikerült az elmúlt két napban felfognom, hogy mennyire sokat jelent nekem Hoseok. 

-Bátor szeretnék lenni mikor veled vagyok.-Jelentem ki őszintén mire végigsimít a karomon a sajátjával. 

-Hazamegyünk?-Kérdezi belenézve a szemeimbe. 

Elképesztően gyorsan dobog a szívem, annyira kívánom, hogy legszívesebben itt és most magamévá tenném. 

De tudom miért kérdezte ezt. Ő is azt akarja amit én. 

-De menjünk haza.-Felelem miközben elkezdem kihúznia  folyosóról a karjánál fogva. 

Szerencsére sikerül kiosonnunk észrevétlenül az étteremből. 

Gyorsan bepattanunk Jin kocsijába aminek nyitva van az ajtaja, a kocsi kulcsa pedig bent van az autóban. Felelőtlen Jin! Ennyi erővel bárki bepattanhatott volna és simán elvihetné! 

Különösebben nem érdekel, hogy a többiek hogyan jutnak haza. Jelenleg csak is Hoseokra tudok koncentrálni, aki végig vezeti rajtam a tekintetét miközben megnyalja az ajkait. 

Most nem vagyunk részegek. Teljesen józanok vagyunk, mégis újra megtesszük. 

Megtesszük azt mait egyikőnk sem fog megbánni soha sem. 

-Tudtad, hogy a múltkor már le sem tudtam feküdni Hyun Min-Seo-val?-Kérdezem miközben már hazafelé tartunk. 

-Miért nem tudtál?-Kérdez vissza felvont szemöldökkel,én pedig csak megrántom a vállamat.-Na mondd már el!-Kiált rám mire rá emelem a tekintetemet. 

Kérlelően néz rám Hoseok, pont azokkal a kiskutya szemekkel amiknek nem lehet ellenállni.

-Azért mert csak rád tudtam gondolni. A mai napig senki már nem jár a fejemben!-Felelem végül miközben visszafordítom a tekintetemet az útra. 

-Tudtam én.-Csak a hangját hallom, de máris tudom, hogy elmosolyodott. 

Ránézek és akkor tényleg látom, hogy úgy vigyorog mint a tejbe tök. 

-Nem tán féltékeny voltál rá?-Kérdezem most én, szintén elmosolyodva.

Természetesen tudom, hogy Hoseok féltékeny volt arra a lányra. Más miatt nem lett volna olyan dühös. 

-Dehogy voltam!-Tettetett felháborodással megrázza a fejét, én pedig már alig bírom ki, hogy ne nevesem el magamat.-Most min mosolyogsz?-Kérdezi miután már úgy vigyorgok, hogy bevörösödött a fejem.

-Ugyan már Hope... Te is tudod, hogy az imént hazudtál.-Jelentem ki mikor bekanyarodok az utcába ahol lakunk. 

-Jó-jó, bevallom TALÁN egy nagy PICIT féltékeny lehettem... Amit senki nem tud alátámasztani!-Hihetetlen, hogy milyen makacs tud néha lenni... 

Talán, picit? Végülis kinek mi volt az ami akkor történt. Lehet ez valakinek még csak pici féltékenység. Bár kétlem, hogy van ilyen ember a földön. 

-Imádlak.-Mondom leállítva az autót a házunk előtt, majd áthajolok és nyomok egy csókot az ajkaira. 

Másodperceken belül már mind a ketten kiszálltunk a kocsiból. 

Gyors léptekkel a ház irányába indulunk, alig tudok gondolkodni, csak is Hoseok teste van előttem... Már alig várom, hogy levetkőztessem a ruháiból. 

Mikor belépünk a házban becsapom magunk után az ajtót, és egy hirtelen mozdulattal a falhoz nyomom. Érzem ahogy egyre gyorsabb lesz Hoseok szívverése, ami mosolyra késztet. 

-El sem tudnád képzelni, hogy milyen önkontroll kellett ahhoz, hogy ne a kocsiban teperjelek le...-Suttogom a füléhez hajolva mire érzem ahogy megremeg a karjaim között. 

Kívánom, és ő is kíván engem, érzem ahogy az ágyéka hozzám dörzsölődik. 

Lassan, de biztosan elkezdem csókolni az ajkait, majd lefelé kezdek haladni a nyakára. 

-Menjünk...menjünk a szobádba...-Mondja kissé lihegve mire kinyitom a mellettünk lévő szobám ajtaját, majd betolom rajta. 

Ezt az ajtót is becsapom magunk mögött, hamarosan pedig ledöntöm Hoseokot az ágyamra, pont mint azon az estén, amikor előszőr lefeküdtem vele. 

Ez a legjobb része a szexnek. Mikor elkezdem lehámozni róla a ruháit, és felterül a fedetlen teste előttem. Ilyenkor nincsenek titkok. Nem takargatunk egymás elől semmit sem, az igazi énünk mutatkozik meg. 

Leveszem róla a pólóját majd szinte azonnal elkezdek végig csókolni a felsőtestén a dereka felé haladva. 

Végig csókolom az egész V vonalát, mire felnyög egyet alattam. 

-Csináld Yoongi...-Leheli a szavakat, fel-fel tologatva felém a csípőjét. 

Többet nem is kell mondania, kigombolom a nadrágját majd egy mozdulattal lerántom róla. Viszont a boxert lassan és kéjesen húzom le róla, hogy még jobban felizguljon, a már így is izgalomban lévő Hoseok. 

-Yoongi, ne csináld ezt...-Suttogja újra nekem, én pedig mosolyogva lehúzom róla a boxerét végre. 

Mikor lekerül róla  a boxere is újra végig csókolok a felsőtestén, de most már nem állok meg a csípőjénél hanem Hoseok legnagyobb örömére végre ki is elégítem a számmal. 

-Ahhh, Yoongi!-Kiált fel mikor beleélvez a számba.

Azt hiszem, hogy még egy lányt sem volt akkora élvezet kielégíteni orálisan mint Hoseokot. Ahogy alattam nyögött teljesen megbabonázott, egyáltalán nem is gondoltam magamra. Csak neki akartam örömet okozni. 

Visszahajolva az arcához hosszasan megcsókolom, a kezeimet pedig a combján pihentetem amik még mindig remegnek. 

-Élvezted?-Kérdezem két csók között.

-Azt hiszem, hogy még semmit sem élveztem ennyire.-Jelenti ki vágytól telt arccal.-Szeretnélek én is boldoggá tenni.-Teszi még hozzá ragyogó szemekkel.-Megtehetem?

-Azt teszel velem amit csak akarsz. Már a tied vagyok.-Felelem mire most ő csúsztat maga alá. 

Sziasztok, remélem tetszett nektek a legújabb fejezet! :) Megjegyezném, hogy ez volt életem első 18+-os fejezete, szóval kíváncsi vagyok a véleményetekre róla. Azért remélem nem lett gáz. :D További szép napot minden kedves ólvasómnak! :)