Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

5. FEJEZET: Teljesen megőrjítesz

Én is kívánlak Yoongi. Én is...

Yoongi szemszöge:

Egész este csak ittam és ittam. Nem akartam semmiről sem tudni, éppen hogy felejteni akartam. Jó volt pár óráig a tudatlanság. 

Viszont fogalmam sincsen, hogy-hogy kerültem éjszaka Hoseok szobájába. Pár perce arra ébredtem, hogy egymást öleljük, de szerencsére felvagyok öltözve, szóval semmi sem történt míg nem tudtam magamról. 

Mivel nem merek megmozdulni, még mindig egymást öleljük, a fejem pedig a mellkasánál helyezkedik el. Finom édeskés illata van, többször is hozzákellett volna bújnom az évek alatt...

A fenébe mégis, hogy gondolom ezt? Lefekszem vele, aztán idehívom a "csajomat" akit aztán kidobok, végül pedig leiszom magamat és befekszek az ágyába?! Tiszta szégyen vagyok már tényleg! Még hogy sztár vagyok? Egy senkinek érzem magamat ebben a pillanatban. 

Pár percen belül Hoseok elkezd mocorogni, mire még levegőt is félek venni. Tényleg nagyon bevagyok szarva, hogy mi lesz ha fel kell! 

Viszont legnagyobb meglepetésemre egyáltalán nem lepődik meg mikor kinyitja a szemeit és meglát engem. Egy ideig csak egymás szemeibe bámulunk, miközben az ajkai milliméterekre vannak az enyémektől. 

Hoseok felsóhajt majd végül felül az ágyon, így elengedve engem. Hirtelen elképesztően egyedül érzem magamat ahogyan már nem tart a karjaiban. Pedig én nem vagyok az-az ember akinek szüksége van másra! De most mégis úgy érzem, hogy bármit megadnék azért, hogy még néhány percre megöleljen Ő...

-Jól aludtál?-Kérdezi rám nézve egy sóhajtás kíséretében.

-Igen, vagyis igazából nagyon is jól aludtam.-Felelem őszintén, miközben én is felülök az ágyon törökülésben.-És te?

-Én is jól aludtam.-Hosszasan belenéz a szemeimbe, én pedig valamiért elpirulok a pillantásától. Lehet, hogy igaza van Tae-nak? Tényleg kezdek érezni valamit Hoseok iránt? 

És ha igen, akkor ez milyen kihatásokkal lesz az egész életemre? Úristen, túlságosan is előre szaladtam! A fenébe, teljesen összevagyok zavarodva! 

Lesütöm a szemeimet és megrázom a fejemet. Muszáj kitisztulniuk a gondolataimnak. 

-Min gondolkodsz?-Kérdezi lágy hangon, mire rá nézek. 

-Hogy kerültem az este ide?-Terelem el gyorsan a témát. Hoseok hirtelen elmosolyodik, mintha valami érdekes jutott volna eszébe. Na ne, mi a fenét csinálhattam én este?

-Hát éjjel egy órakor bejöttél a szobámba botladozva, miközben azt mondtad, idézem: "Kívánlak Hoseok"-Na most aztán paradicsom vörös lett az arcom! Ennél nem is lehetne kínosabb ez a szituáció!-Utána meg bedőltél az ágyamba, átkaroltél, végül pedig elaludtál.-Teszi még hozzá elmosolyodva. 

-Miért hagytad, hogy elaludjak, és hozzád bújjak?-Rögönt ez a kérdés fogalmazódott meg az agyamban. 

-Nem tudom Yoongi... Fogalmam sincs...-Feleli belenézve a szemeimbe miközben megrántja a vállát. 

A jobb kezemmel gyengéden megfogom az arcán, és egy kicsit közelebb húzom magamhoz. A szívem őrült módjára ver, és valahogy csak is Hoseokra tudok koncentrálni. 

De még mielőtt sikerülne megcsókolnom, nyitódik az ajtó, és Namjoon lép be rajta.

-Hoseok nem tudod...-Nem tudja folytatni a mondatot mert mikor meglát minket minden szó belé fagy. 

A jelenet magáért beszél: Egyik kezemmel fogom Hoseok arcát, az ajkainkat pedig szinte lószar se választja el, nem lehet félreérteni! A hülyének is leesne, hogy valami fontos dolgot zavart meg! 

Gyorsan elengedem Hoseok arcát, és kiugrom az ágyból. Uramisten, ez nem történhet meg! Nem tudhatja Namjoon is már, hogy mi történik! És egyáltalán mi a fene történik? 

-Ez...ez itt semmi sem volt. Nekem barátnőm van Namjoon, te is tudod!-És tessék, máris beijedtem! A fenébe, tényleg azt kellett mondanom, hogy barátnőm van?! 

Mi ütött belém? 

-O..oké...-Feleli Namjoon értetlen fejjel rám nézve.-Akkor én nem is zavarok tovább, bocs hogy bejöttem srácok.-Mondja miközben a lehető leghamarabb elhagyja a szobát. 

Hoseok még mindig ugyanúgy ül az ágyon és engem bámul. 

-Múltkor mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi a játékaidra. De úgy tűnik, hogy te szeretsz két vasat tartani a tűzön! Mi van, azt akarod, hogy versenyezzek azzal a lánnyal?-Kérdezi dühösen, én pedig meg sem merek mukkani.-Hány lány sírt már utánad Yoongi? Hány embert hülyítettél már?-A kérdéseire könnybe lábad a szemem. 

Igaza van, elképesztően sok embert hülyítettem már azzal, hogy szeretem őket. De Hoseok más... Őt egyszer sem akartam hülyíteni, csak van ez a borzalmas személyiségem, amivel mindig megbántok másokat! 

-Te ezt nem értheted...-Felelem lehajtva a fejemet.-Nem akarlak hülyíteni téged. Én csak szégyellem magamat!-Igen, ez a jó meghatározás: Szégyellem azt aki vagyok. 

-Ha szégyelled magadat akkor ne feküdj be az én ágyamba!-Hoseok fel kell az ágyból majd kikerülve engem elhagyja a szobát. 

Hoseok mindig is okosabb volt nálam. Mindig is volt józan esze, amit imádok benne. Igazából mindent imádok, de talán a legjobban azt, hogy ha tehetné mindenkin segítene. És én olyan szívesen lennék az-az ember aki mellette áll mindig, és megvédi bármitől! 

De hát ezt teszem. Mindenkit megbántok akaratomon kívül. 

Sziasztok! :) Tudom, nem ez lett a legizgalmasabb fejezet, de kövi már hosszú és eseménydús lesz! Illetve ugrunk is pár napot az időben, hogy azért ne  egy helyben topogjunk! :) Remélem tetszett nektek, ha igen mindenképpen Vote-olj, és írd meg véleményedet kommentben! További szép napot minden kedves ólvasómnak! :)