Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

2. FEJEZET: A pia tehet mindenről!

-Mindennél jobban.-Feleli én pedig elkezdem végig csókolni az egész testét.

Hoseok szemszöge:

Borzalmas fejfájásra ébredek. Olyan mintha valaki egy kalapáccsal ütné a fejemet! 

Kinyitom a szemeimet, majd pislogok párat. Várjunk csak...ez nem az én szobám... Magam mellé nézek és akkor meglátom. Yoongi alszik mellettem kitakarózva ami miatt látom, hogy TELJESEN MEZTELEN.

MI. A. FASZ. 

Egy hirtelen mozdulattal kiugrok az ágyból aztán pedig csak bámulom az előttem alvó Yoongit. Mi történt? 

Aztán mikor Yoongi is lassacskán kinyitja a szemeit, és meglát engem, neki is elkerekednek a szemei. 

-Miért vagy meztelen?-Kérdezi felnevetve. Aha, szóval azt nem vette észre, hogy ő is az. Észlény. 

-Ha nem tűnt volna fel, te is pucér vagy.-Amint kimondom a szavakat Yoongi maga elé kapva a paplanát kipattan az ágyból. 

-Mi történt?!-Kérdezi már-már hisztérikusan tőlem. 

-Szerinted én tudom?-Kérdezek vissza felvont szemöldökkel. Úristen már görcsben van a gyomrom ettől az egésztől. 

Arra emlékszem, hogy ittunk a klubban majd éjjel hazaindultunk taxival. Sikeresen hazajutottunk és...és aztán bementünk Yoongi szobájába. A picsába! Mi ütött belénk? 

-Akkor mi lefeküdtünk?-Kérdezi miközben az éjjeli szekrényhez sétál, amin...nos egy használt koton található. Felveszi majd fintorogva elkezdi nézegetni. Asszem ez a koton választ adott a kérdéseinkre... 

-Nem hiszem el, hogy egy ekkora hibát elkövettem!-A fejemre teszem a kezeimet, úgy érzem, hogy mindjárt pánik rohamom lesz. 

-Vegyél már fel valamit!-Kiált rám mire felveszem az ágy mellől a ruháimat és felkapkodom magamra őket. Ő is így tesz a sajátjaival. 

Ezután pedig következik a végtelennek tűnő kínos csend. 

-Felejtsük el.-Jelentem ki végül. Yoongi leül az ágy szélére majd rám néz. 

Beharapja az alsó ajkát, én pedig azon kapom magamat, hogy az ajkait bámulom. Jól van, semmi baj sincsen! Ez csak egy hiba volt, és elfelejtem! 

-Igen, erre nem jöhet rá senki sem. Hiszen úgysem lesz folytatása!-Az utolsó mondatnál rám néz mintha megerősítést várna tőlem. Minek? Hiszen nyilvánvaló, hogy nem lesz!

-Akkor én átmegyek a szobámba, mert a többiek talán még nem keltek fel és nem látnak meg.-Mondom majd gyorsan kimegyek a szobából. 

Mikor becsukom magam után Yoongi szobája ajtaját, végre kifújom a levegőt. Mi lesz most a barátságunkkal? 

-Hoseok!-Majdnem szívinfarktust kapok mikor meghallom Jungkook hangját mellőlem. 

-I..igen?-Kérdezem dadogva. A fenébe, biztos látta, hogy Yoongi szobájából jöttem ki! 

-Megmondtad Yoonginak, hogy megint nem tudtunk aludni a nyögésektől?-Nagyot nyelek ezután a kérdés után. Tudom, hogy Jiminben és Jungkookban legalább van annyi, hogy elmenjenek szállodába, vagy akkor csináljanak bármit mikor senki sincs itthon! De mi? Hát mi hulla részegen fekszünk le egymással az éjszaka kellős közepén, nem gondolva másokra! A pofámról leég a bőr!-Vagyis gondolom azért voltál nála bent... 

-Persze! Igen, azért voltam nála bent, és megmondtam neki a magamét erről!-Kiáltok fel, és próbálom minden színészi tudásomat beleadni a helyzetbe.