Részeg voltam... (Sope/Yoonseok)

3. FEJEZET: Miért érdekel ennyire?

Valamit jól csinál, annyi szent...

Yoongi szemszöge:

Mi a fene? Miért törődőm vele? Minek adok neki reggel enni, és viszek neki vizet a szobájába? Na és aztán mi a bánatos fasznak támadom le? 

Nem vagyok normális, ez száz százalék. Lefeküdtem vele, és most meg nem tudom kiverni a fejemből. Folyton rá gondolok, és ez egyre rosszabb! 

Azért csaptam be utána az ajtót mert rosszul esett, hogy kitessékelt. Meg jó lett volna vele maradni, ami őrültségnek tűnik azok után ami történt. 

Bánatomban az előszobába megyek és leülök Jimin mellé a kanapéra aki a telefonját nyomkodja. 

-Fiigyeeelj ráámm!!-Mondom elnyújtva a szavakat miközben nagyokat sóhajtozom. Igazából muszáj beszélnem vele, mert csak is ő tud értelmes tanácsokat adni. 

-Mi a baj?-Kérdezi elmosolyodva miközben leteszi a telefonját a kisasztalra. 

-Én vagyok a baj! Azt hiszem, hogy kezdek megőrülni!-Kiáltok fel mire Jimin csak még szélesebben elkezd vigyorogni. 

-Nem tán jól telt az este?-Kérdezi sokatmondóan a szemeimbe nézve. 

-Mit tudsz?-Kérdezek rá rögtön idegesen. Na már csak ez hiányzott! Látom már a fején, hogy tud valamit, olyankor mindig ilyen furán vigyorog. 

-Hát tudod Jungkook este kettőkor látott titeket bemenni a szobádba, aztán meg reggel azt, hogy Hoseok kijön ugyanabban a ruhában ami este volt rajta... Tudod ebből nem nehéz levonni azt, hogy mi is történt.-Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen rájöttek. Most meg önelégülten vigyorog rám Jimin...

-Most meg mit vigyorogsz? Szerinted vicces ez a helyzet?-Kérdezem dühösen. 

-Hát amikor a te szavaiddal élve mi "drámáztunk" Jungkook-al akkor neked is vicces volt. Nem igaz?-Szóval most visszakapom azt amiért nevettem rajtuk. Bár az a legrosszabb, hogy kezdem megérteni, hogy ők mit éreztek. 

Ez a borzalmas érzés, tulajdonképpen szégyenkezem. 

-Figyelj, én nem akarok semmit sem tőle.-Jelentem ki érzelemmentes arccal. Igazából, ha félretesszük azt, hogy lefeküdtünk egymással, illetve, hogy öt perce leakartam smárolni akkor minden ugyanolyan lehet mint azelőtt! Ugye? 

-Hiszem ha látom.-Feleli elnevetve magát. Közben Taehyung odaballag hozzánk, ahogy látom nem régen kelt, még pizsamában van. 

-Miről van szó?-Kérdezi leülve mellénk. 

-Semmiről!-Kiáltok fel miközben felpattanok a helyemről majd elhagyom a szobát, és befutok a sajátomba. 

Muszáj valamit tennem... Megvan! Felhívom Hyun Min-seo-t és áthívom magamhoz! Ő majd eltereli a gondolataimat! 

El is kezdem csörgetni, pár másodperc múlva fel is veszi: 

-Mit akarsz?-Kérdezi flegmán, fura mert még sosem beszélt velem így. 

-Azért hívlak mert bocsánatot szeretnék kérni, és örülnék, ha átjönnél hozzám.-Felelem, de már most nincs kedvem találkozni vele. Basszus, akivel lenni akarok az ebben a házban van most is! 

-Most menjek át?-Kérdezi és hallom a hangján, hogy máris mosolyog. Kicsit még sajnálom is az miatt amiért kihasználom. De végülis lenne esélye lelépni bármikor. 

-Igen, ha megoldható akkor most gyere.-Felelem miközben leülök az ágyamra. 

-Oké, fél óra és ott vagyok!-Mondja majd azzal bontja is a vonalat. 

Jólvan akkor most össze kell itt pakolnom!

Gyorsan felállok és az éjjeliszekrényemhez megyek, ahol a tetején még mindig ottvan a használt óvszer. Leveszem onnan és beledobom a szemetesbe, az ágyat meg gyorsan bevetem. 

Miután végeztem a szobával kimegyek a konyhába, ahol legnagyobb bánatomra Jungkook van. Istenem máris látom a szemében, hogy Jimin mindent elmondott neki! 

-Na mi újság Yoongi?-Kérdezi egy mosoly kíséretében. 

-Na játszd ezt, tudom, hogy Jimin mindent elmondott.-Felelem lehajtva a fejemet. 

-Hát figyelj, én nem nevetlek ki téged. Szerintem ne szégyelld az érzéseidet.-Feleli miközben tölt magának egy pohár narancslét. 

-Nincsenek semmilyen érzéseim sem!-Felelem dühösen, istenem ezek csak egyre jobban felidegesítenek.-A többiek hol vannak?-Kérdezem terelve a témát. 

-Előszőr is ne tereld a témát. Másodszor pedig Namjoon és Jin elmentek vásárolni, Taehyung a szobájában van tudtom szerint. Jimin tévézik, Hoseok pedig azóta a szobájában van mióta bementél hozzá.-Mégis mit csinál a szobájában? Egész nap ott akar kuksolni? 

-Akkor tévézek Jiminnel még meg nem jön a barátnőm.-Felelem direkt kihangsúlyozva a "barátnőm" szót. 

-Azt hittem neked nincsen barátnőd.-Mondja utánam sétálva kezében a narancslével. 

Leülünk Jimin mellé mire Jimin elveszi Jungkook-tól a narancslevet. Iszik belőle majd vissza adja neki és végül rámosolyog. Ahogy így nézem őket, nekem sosem volt ilyen szeretetteljes és őszinte kapcsolatom az életem során. Pedig milyen jó is lenne. 

Hoseok... A fenébe is miken jár az eszem?! Nem, és nem! 

-Hát most már van.-Mondom egy vállrántás kíséretében. 

-Mid van?-Kérdezi Jimin rám emelve a tekintetét Jungkookról. 

-Barátnője.-Felel helyettem Jungkook miközben elneveti magát. Látom ezek tényleg nagyon jól szórakoznak rajtam! 

-Na ne nevettess már!-Jimin is felnevet, már-már mind a ketten a könnyeiket törölgetik. 

-Marha viccesek vagytok!-Kiáltok fel mire meghallok egy ajtónyitódást. Csak egy ember ajtaja nyekereg így mikor kinyitják a házban. Hoseok... 

Másodperceken belül fel is tűnik az előszobában és mikor meglátom meg sem merek moccanni. Már át öltözött egy sima fehér pólóba és egy fekete nadrágba. Igazából ahogy rá nézek teljesen eláll a szavam. 

Nem olyan érzés mint mikor meglátok egy szexi lányt az utcán és utána fordulok, hanem olyan amikor tényleg csak otthoni ruhában van, de te mégis rögtön letepernéd. Mert így tökéletes neked. 

-Tudtad, hogy Yoongi-nak van csaja?-Na ezt nem kellett volna. És erre Jungkook is rájött amint kimondta a szavakat mert aztán lehajtotta a fejét, Jimin pedig haragosan nézett rá. Ahogy én is. 

-Tényleg?-Kérdezi Hoseok kínosan felnevetve.-Örülök neki!-Teszi még hozzá zavartan lehajtva a fejét.

-Miről beszélsz Jungkook? Nincs is csajom!-Én is kínosan felnevetek, de még mielőtt bárki is tudna válaszolni csengetnek. 

Uram isten. Hyun Min-seo megjött. És Hoseok itt van a nappaliban! 

-Kinyitom!-Mondja Hoseok majd gyorsan elhalad. Ne! Ne! 

-Ne majd én!-Kiáltok fel, de már késő. Mire felpattanok és az ajtóhoz rohanok Hoseok már kinyitotta. 

-Hali, Yoongi-hoz jöttem!-Köszön Hyun Min-seo miközben beljebb lépked a házban, majd egyenesen felém kezd el sétálni.

Mielőtt még megpuszilna látom Hoseok csalódott arcát. Végül lehajtott fejjel elsétál a szobájába, és most ő csapja be az ajtót. 

-Na ezt nem kellett volna.-Mondja Jungkook és ebben most kibaszottul egyet értek vele.