NOT EASY LOVE

8.Fejezet: Yuri

-Yuri, mért csinálod ezt?!-hallottam Ren-kunt vitatkozni Yurival, miközben próbáltam kinyitni a szemeimet.

-Nem egyértelmű? Azért, hogy együtt legyünk! Ezt akartam mondani neked.-válaszolt Yuri, tökre nyugodtan.

-De... ezért nem kellett volna megölnöd (Név)-t...

-De most már nincs az utunkban! N-nem is örülsz?

-Én... én (Név)-val/vel akartam lenni...

Micsoda? Ez meg mégis miről beszél? M-mért kezdett el ilyen gyorsan verni a szívem?

-M-miért? Én nem vagyok jó neked? Mi baj van velem?-esett kétségbe a lány.

-Megölted (Név)-t... Ez a baj veled...

-De ezt csakis érted meg értem tettem!

-Yuri... ez így nem helyes... Nem csinálhatod ezt.

Ezután Yuri nem szólt vissza, csak maga elé nézett. Miközben mindketten elcsendesültek, próbáltam felállni és nagy nehezen sikerült. Ren-kun észrevett, viszont nem szólt semmit, csak lassan odajött hozzám segíteni. 

-Jól vagy?-kérdezte halkan.

-Voltam már jobban is...

-(Név)...-szólalt meg hirtelen Yuri.-mért nem hagytál minket magunkra Ren-kunnal?

-Tényleg nem akartam hallgatózni, csakis azért voltam ott, hogy megnézzem, hogy emlékszel e Sayorira.

-Sose fogok rá emlékezni, mivel nem is ismerem. Ezt már mindannyian elmondtuk.

-Yuri, tényleg nem ugrik be semmi?-kérdezte Ren-kun.

-Nem.

-Sayori a fesztivál nap#đ$@&...

Mégis mért nem tudom elmondani, hogy mi történt vele? Ez az egész olyan fura...

-Mi van a fesztivállal?

-Nem tudom elmondani...

-Hát, köszi és így várjátok el, hogy emlékezzek.

-Yuri... mit akartál mondani?-szólalt meg ismét Ren-kun.

-Mért akarsz vele lenni? Mért nem velem?

-Nem tudom, mióta beléptem az osztályterembe egyből (Név) lett a mindenem. Ezen nem hiszem, hogy tudnék változtatni. Sajnálom Yuri.

-Azt akartam mondani, hogy szeretlek... Igazából velem is így van. Mióta beléptél a terembe csak rád tudok gondolni. Én tényleg bármit megtennék azért, hogy együtt lehessünk. Bármit!

-Nem lehetünk együtt. Én mást szeretek. Ő pedig itt van mellettem. 

-Ren-kun...-kezdtek folyni le az arcán a könnyei.-Hát legyen...-sóhajtott fel.

Felvette a földről a kést, amit belém döfött, majd maga elé tartotta, élével maga felé.

-Yuri...-lepődött meg a fiú, velem együtt.

-Sajnálom (Név)...

Még egyszer ránk mosolygott, mikor a szeme ismét kezdte felvenni ugyanazt a kinézetett amit akkor vett fel, mikor engem szúrt le. Vett egy nagy levegőt, majd egy az egyben szíven szúrta magát. Lesokkolva néztük az előttünk heverő élettelen lányt. 

-Srácok!-jelent meg Natsuki, mire mindketten felé néztünk.-Mi történt itt...-vette észre Yurit a földön.

Nem szóltunk semmit, csak a földet szemlélve hallgattunk.

-Úristen, (Név)-chan, jól vagy?!-futott oda hozzám.

-Nem éppen...

-Gyertek gyorsan! A szomszédok kihívták a rendőröket és, ha itt maradunk, akkor azt fogják hinni, hogy mi voltunk!

-Rendben, (Név) tudsz futni?

-Nem hiszem...

Azzal fogta magát és a karjaiba vett amitől biztos elpirultam. Elindultunk kifelé, amikor Natsuki közölte, hogy Monika küldte őt és, hogy látni akar minket a suliban. Mikor odaértünk a suliba elkezdtük követni Natsukit, mivel csak ő tudta, hogy hol van Monika. Végül a klubszobában kötünk ki, viszont nem volt odabent Monika. Ren-kun letett az egyik székre, majd elkezdtük várni Monikat.

Azon ez estén történt, az amire akkor még sose számítottam... Az az éjszaka volt az, amikor minden kiderült...