NOT EASY LOVE

3.Fejezet: Változások

-Ott van még egy üres hely, ülj le oda.-mutatott az üres helyre a tanár, majd odament és leült.

Az óra ment tovább, én pedig néha rápillantottam, hogy jobban szemügyre vehessem, hogy ki is fog a klubba csatlakozni. Pár perc múlva meglepődésemre kicsengettek így elkezdtem pakolni. Később annyit vettem észre, hogy valaki odasétál a padomhoz, majd megszólít.

-Sz-szia, te vagy (Név)?-kérdezte az új fiú.

-P-persze. Mért?-néztem rá meglepődve.

-Akkor gondolom te is ismered Sayorit, nem?

-De.

-Meg tudnád mutatni, hogy hol van a terme?

-A-a terme?

-(Név) még nem rég ismerte meg Sayorit, így nem igazán tudja, igaz?-jött oda Yuri.

-Igen, de fel tudom hívni.-válaszoltam.

-Majd én megmutatom!-fogta meg a karját, majd kihúzta a teremből.

Kicsit furcsálltam, hogy így elment vele, de végül nem nagyon érdekelt, így elmentem megkeresni Natsukit, akit most kivételesen nem találtam. Bementem a teremébe, ahol csak Monikat és pár másik osztálytársát találtam. Monika hamar észre is vett, így odajött hozzám.

-Kit keresel?-kérdezte.

-Natsukit. Nem tudod, hogy hol van?

-Amint kicsengettek kirohant a teremből. Egyébként Sayori mondta, hogy megérkezett az a régi barátja, viszont szerencsére nem a mi osztályunkba jár.

-Hanem a miénkbe...-sóhajtottam, gondterhelten.

-Tényleg? Hogy néz ki?-csillant fel a szeme.

-Szőke haja van, barna szeme, illetve szerintem még Yurinál is magasabb.

-Jó képű?

-Ez most komoly?-néztem rá furcsán.

-Csak hülyéskedek!-bökte meg a karom.-Szerintem meg kéne keresni őt, hogy jobban megismerjük, nem gondolod?

-Te megkeresheted, engem nem nagyon érdekel...

-Gyere már!-rángatta a kezem.

-Én inkább megkeresem Natsukit.-indultam el.-Amúgy meg biztos Sayori termében van, Yurival együtt.

-Yurival?

-Kicsengőkör, odajött hozzám az a Ren-kun és megkérdezte, hogy nem kísérem e el Sayori terméhez, aztán Yuri odasuhant hozzá és azt mondta, hogy majd ő elvezeti oda, azzal otthagytak.

-Yuri eléggé fura néha.-vakargatta meg a tarkóját.-Figyelj, szerintem, már ne keresd meg Natsukit, mert mindjárt becsengetnek. Majd, ha bejött megkérdem tőle, hogy hol volt és majd rád írok.

-Oké, szia!-köszöntem el.

-Szia!

Személyesen is meg akarom majd kérdezni Natsukit, hogy hol volt. Reggel még nem volt semmi, baja, most meg csak úgy felszívódik. Talán az a fiú miatt van ez? Nem hinném, mivel még ő volt felháborodva, hogy csatlakozni akar a klubba. 

-(Név)-chan!-futott felém Ren-kun.

-Chan?-lepődtem meg, mikor odaért hozzám.

-Baj, hogy így hívlak?

-Hát eléggé!

-Natsuki-chan is így hív, nem?

-Igen, de őt már évek óta ismerem.

-Jól van már, ne legyél ennyire ellenséges! Megyünk órára?

-Menjünk, viszont, ha már Natsuki is szóba jött, nem láttad?

-De bent volt Sayorinál.

-Értem...

-Mi a baj?

-Minden szünetben együtt vagyunk, most meg meglepődtem, hogy nem találtam.

-Jajj és féltél, hogy talán elrabolnak?-vágott ártatlan arcot.-Jézusom, hát hogy-hogy túlélted?

-Nagyon vicces...-néztem félre unottan.

-Srácok!-vett észre minket Yuri.-Meg se vártatok?-ért oda hozzánk.

-Bocsi, Yuri-chan. Amúgy tudtad, hogy (Név)-chan túlélt egy teljes szünetet Natsuki-chan nélkül?-kötekedett Ren-kun.

-Fejezd már be! Meg ezt a chanozást is!-háborodtam fel.

-(Név)-chaan~~!

-Látom, jól összebarátkoztatok.-mosolyodott el Yuri.

-Mi sose leszünk barátok! 

-Mert mi már legjobb barátok vagyunk!-kezdett el tapsolni.

-Képzelem.-nevette el magát a sötétlila hajú lány.

Megforgattam a szemeimet, viszont nem szóltam vissza, mivel már nem láttam értelmét ezzel az idiótával veszekedni. Beértünk a terembe, majd helyet foglaltunk. Óra közben rá sem néztem, mégis tudtam, hogy engem néz. Ez így ment a több órákban, míg végre vége lett a tanításnak és indultam a klubba, mivel Natsuki még mindig nem volt idetolni a képét. Belépve a klubba, elég nagy meglepetés várt, mivel Natsuki, Yuri és Sayori, konkrétan körbeülték Ren-kunt és úgy beszélgettek, Monika pedig még nem volt bent. Lassan bekullogtam a terembe és leültem egy kicsit messzebb tőlük, Monikara várva, aki később meg is érkezett. 

-Sziasztok, bocsi a késésért!-köszönt, viszont a többiek nem vették észre, mivel túlságosan si elvoltak foglalva Ren-kunnal, így inkább odajött mellém.

-Szerintem nem kellett volna inkább bevenni a klubba...-szólaltam meg.

-Hát már én is ezen gondolkozok...-hajtotta le a fejét a padra, mint ahogy én is.