NOT EASY LOVE

5.Fejezet: Sayori

-Hol lehet már?-idegeskedett Ren-kun.

-Neked tudnod kéne, mivel te vagy az a nagy barátja!

-Hol nem néztük még?-váltott témát.

-A szertárban!-jutott eszembe.

-Akkor vezess, hogy merre van!-azzal elindultunk.

Útközben nem tudtam mire gondolni, hogy mért tűnt el. Viszont, ha a szertárban sem lesz, akkor át kell vennem a szerepét és Ren-kunnal elmondani a verset. Remélem nem esett baja, vagy ilyenek.

-Amúgy, ha hirtelen nem lenne, meg Sayori-chan, akkor egyedül mondanám fel a verset?

-Nem, azt mondta Monika, hogy nekem kell beugranom azoknak a helyükre akik nem lennének itt.

-Ó, szóval veled kéne elmondanom a verset?

-I-igen, de csak, ha Sayori nem bukkan fel.

-Értelek.-mosolyodott el.

-Most meg mi van?

-Kitudja, talán az a közös versmondás összehoz minket.-nevette el magát.

-Te meg miről beszélsz?!-kezdtem el ütögetni egy kicsit.

-Csak viccelek, csak viccelek!-próbált védekezni.

-Ilyet még egyszer ne merj mondani, ez még viccnek is rossz!-vágtam be a durcát.-Inkább menjünk tovább.

-Jól van, de utána ne könyörögj majd.

-Képzeld, te lennél az utolsó ember, akinek valaha is könyörögnék...

-Kit tudja.-vonta meg a vállát. 

Nem szóltam vissza, csak mentem tovább, ő pedig utánam. Kicsit kínos volt vele menni, mivel lehet, hogy már az egész tömeg, meg mindenki aki itt van a fesztiválon azt hiszi, hogy mi együtt vagyunk. Az tmeg még nagyobb ráadás lesz, ha Sayori nem lesz meg és Ren-kunnal kell elmondanom a verset. Végül odaértünk a szertárhoz. Rátettem a kezem a kilincsre, majd óvatosan elfordítottam, viszont nem volt nyitva.

-Most mi lesz?-kérdezte Ren-kun.

-Nézzük meg, hogy az ablak nyitva van e.-azzal elmentünk az épület másik oldalára, az ablakhoz.

-Ez sincs nyitva.-jelentette ki Ren-kun, miközben próbálta volna felhúzni.-Sayori-chan, nem lehet itt, ha be van zárva minden, mivel nem tud bejönni. Nem lehet a kulcsot elkérni, vagy valami?

-Kétlem, hogy pont nekünk adnák ide. Másrészt, ez a szertár nem szokott zárva lenni.

-Mégse nyílik az ajtó. 

-Akkor szerintem hagyjuk, tuti nincs bent. Menjünk vissza és akkor, majd ketten elmondjuk a verset.

-Rendben.

Elindultunk vissza a színpad mögé, ahol már Natsukiék is ott voltak.

-Megtaláltátok?-kérdezte idegesen Monika.

-Nem.-válaszoltam.

-Ren-kun, neked nem mondott reggel semmit a fesztivállal kapcsolatban?-kérdezte Yuri.

-Igaz, reggel lementem hozzá, hogy még tanuljuk a verset, viszont elég furán viselkedett. Azóta nem láttam.

-Remek...-sóhajtott fel Monika.-Akkor (Név) beszáll Sayori helyére. Na nyomás!

*Fellépés után*

Miután vége lett a fellépésünknek, elindultunk a standunkhoz. Néhányan odajöttek, de nem volta az a hatalmas nagy tömeg. Kezdtem jobban aggódni Sayoriért, így úgy gondoltam, hogy felhívom. Elmentem ahhoz a szertárhoz, ahova nem tudtunk bemenni, mivel ott eléggé nagy csönd volt. Felhívtam, mikor annyit vettem észre, hogy valami csörög odabent abban a szertárban. Először egy kicsit megijedtem, viszont akkor lepődtem meg leginkább, mikor a hívás abbamaradt és a bent csörgő hang is elhalkult. 

-(Név)-chan!-futott felém Ren-kun.-Nemsokára megyünk és segítened kéne pakolni.-ért oda hozzám.

-Sayori még nem jelentkezett?

-Nem, mért? 

-Szerintem nyitva van ez a szertár.

-És?

-Gyere.-fogtam meg hirtelen a karját és az ajtóhoz húztam.

-Mi az?

-Az előbb felhívtam Sayorit és itt hallottam, hogy itt csörög valami, mármint egy telefon.

-És?

-Mikor vége lett a hívásnak, mivel nem vette fel, akkor abbahagyta. Ezzel most azt mondom, hogy Sayori telefonjának itt kell lennie.

-Hát menj be, oszt nézd meg!

-Gyere te is!

-Tán félsz bemenni?

-Te lennél az a nagy férfi!

-Istenem...-sóhajtott egyet és elindult az ajtó felé.

Rátette a kezét a kilincsre, majd elfordította azt. Meglepődésünkre nyitva volt. Lassan kinyitotta az ajtót, miközben én lassan mögé mentem és a válla fölött átnéztem, hogy jobban lássak. A látvány sokkoló volt... Nem tudnám leírni azt az érzést és látványt, ami odabent volt...

-Ez meg...-képedt el Ren-kun.-Sayori?

-Ez nem lehet...-léptem mellé.

Sayori a mennyezettből lelógó erős kötélen lógott élettelenül. Mind a kettőnkben egy csomó kérdés gyűlt fel, köztük legtöbbször az, hogy "Mért?". 

Mintha csak egy rémálom lett volna az egész, elfehéredett előttem minden és az ágyamban találtam magam. Gyorsan elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mi van Sayorival. Meglepődésemre a dátum megváltozott. Mintha az a nap meg se történt volna. Kezdtem azt hinni ez tényleg csak egy rossz álom volt. Elkezdtem Sayorit keresni a névjegyek közt, hogy felhívhassam, hogy minden rendben e vele. Viszont ekkor... nem találtam sehol.

Mégis mi történt?