NOT EASY LOVE

12.Fejezet: Your reality (VÉGE)

Az ágyamban találtam magam. Elővettem a telefonomat és megnéztem az időt. A fesztivál utáni nap hétfő volt. Felkeltem, majd elindultam kifelé, hogy megnézzem ott van e még a folyosón Yuri. Nem volt ott. Furcsálltam ezt az egészet, ezért gyorsabban kezdtem el készülődni, hogy a suliban megtudjam, hogy mi folyik itt. Miután kész lettem, elkezdtem keresni Natsuki számát. Ekkor ugyanaz történt, mint régebben Sayorival. Nem találtam. Aggódva indultam el a suli felé egyedül. 

Az igazat megvallva, féltem. Féltem, hogy mi fog elém tárulni, mikor befordulok a suli utcájába. Féltem, hogy nem lesz minden a régi és nem fogom többet látni Natsukit és a többieket.

Végül ugyanaz a látvány fogadott. Lassan bementem a suliba, onnan pedig a termembe. Minden a normális volt, azzal a kivétellel, hogy nem volt bent Yuri. Leültem a padomhoz és elkezdtem várni, hogy hátha mégis bejön. Nem jött be végül, viszont Ren-kunt se láttam. A tanár bejött a csengő után, aztán megkezdődött a matek óra. 

*timeskip*

Miután vége lett az órának, elindultam Natsukiék termébe, hátha ott van valaki. Benéztem a nyitott ajtón, viszont se Natsukit, se Monikat, se Sayorit nem láttam. Úgy döntöttem, hogy kimegyek és megnézem, hogy kint vannak e az udvaron. Persze ez se ment zökkenőmentesen, mivel a folyosón egy kéz megragadott és behúzott a történelem szertárba. Az illetőn fekete kapucnis pulcsi volt és, mivel fel volt rakva a kapucnija, nem láttam az arcát. (Írói mj.: Most olyan School 2017 érzésem lett ettől 😅)

-Te meg ki vagy?-szólaltam meg.

-Na vajon?-húzta le a kapucniját, mikor kiderült, hogy ki állt előttem.

-Ren-kun? Mégis hol voltál első órában?

-Hosszú sztori. Viszont gondolom te is észrevetted, hogy Monikaék felszívódtak.

-Igen, viszont mért?

-Szerinted én tudom?! Mikor felkeltem ez volt az íróasztalomon.-tartott felém egy cetlit.

-Mi van rajta?-ahogy ezt kérdeztem egyből becsengettek, viszont nem nagyon foglalkoztunk vele.

-Csak te olvashatod el.-adta a kezembe, én pedig elkezdtem olvasni. 

-Sziasztok, ez itt az írónő. Gondolom össze vagytok zavarodva, hogy mi történt, viszont többé nem kell Monikaékkal törődnötök, mivel nincsenek többé. Senki se tud róluk, illetve a klubról se, viszont nem is kell tudniuk. Monikat még pont megtudtam állítani attól, hogy kitöröljön titeket, illetve ezt a könyvet.

-Mi a...-képedt el Ren-kun velem együtt.

Én nem szóltam semmit, mivel a könnyeim maguktól elmondták, hogy mit érzek. Ekkor Ren-kun szorosan magához ölelt.

-(Név)...

-Igen?

-Emlékszel, mikor azt kamuztam Monikanak, hogy együtt vagyunk?-engedett el.

-Igen, de-

-Azt akarom, hogy az ne kamu legyen! (Név)... én... én...

-Te?

-Én szerelmes vagyok beléd. Mindent amit Yurinak és Monikanak mondtam veled kapcsolatban, az igaz volt.

-T-tényleg? Akkor mért mondtad azt, hogy nem?

-Túl sok minden történt és nem akartam akkor mindent a nyakadba zúdítani. (Név)... sajnálom, hogy piszkáltalak, meg ilyenek, de tudod nekem még sose volt senkim és te vagy az első személy aki iránt érzek valami komolyabbat is, mint barátság.

-Ren-kun...

-Mond azt, hogy Ren. (Név)... l-lennél a... a-

-Igen.-vágtam bele, mivel tudtam, hogy mit akar mondani.

-K-komolyan?!

-Igen. Komolyan.

Ren szeméből is kezdtek el folyni a könnyek, majd komolyabban rám nézett. Közelebb jött annyira, hogy az ajkaink épp, hogy nem értek össze. Készen voltam rá, hogy megcsókoljon, viszont nem tette meg, így én húztam magamhoz.

-(Név)...-szakította meg a csókunkat.-szeretlek.

-Én is téged Ren.-azzal ismét egy csókba kezdtünk.

Az lehet, hogy még én sem voltam teljesen biztos az érzéseimben, viszont most minden megváltozott. Natsukit és a többieket, nem ismeri senki, ezért is nekem is el kell felejtenem őket. Az Irodalom klubról azóta nem hallott senki semmit, se a történetről, ami ott történt. Csak én és Ren vagyunk azok ott voltak abban az időben és végignézték barátaik halálát és eltűnését. Bárcsak mi is olyan tudatlanok lehetnénk, mint a többiek... 

(VÉGE)

Nos, hát végül ennek is vége lett...
Egyébként tudom, hogy kések most ezzel, de mindenkinek jó sulikezdést kívánok!
Nekem meg van egy olyan érzésem, hogy Monika kísért, mivel tegnap évnyitón bejelentették, hogy az elsősöknek új matek tanáruk van, akit szintén Mónikának hívnak, csak hát magyarosan persze. Még szerencse, hogy nem Irodalmat, vagy elsősöknél inkább olvasást tanít.
Köszönöm azoknak akik itt voltak és vote-oltak részekre. Na, meg gi1216-nak a kommenteket, mivel konkrétan ezek adtak erőt és értelmet ahhoz, hogy folytassam, szóval köszönöm!😊😘
Na, de akkor...
Pá pá!