NOT EASY LOVE

6.Fejezet: Mintha mi sem történt volna

-(Név)-chan!-hallottam Natsuki hangját az ajtó felől.

Persze nem csak a dátum volt más, hanem az idő is, ami majdnem ütötte a fél nyolcat. Gyorsan kipattantam az ágyból és futottam az ajtóhoz.

-H-hali!-támaszkodtam a falnak kínosan.

-Te meg mikor keltél fel?!

-Az előbb...

-Már megint egész este animét néztél?!

-Talán...-húztam el a számat.

-Öltözz fel, én addig bepakolok neked.

-Rendben, köszi!-azzal visszafutottam a szobámba és felkaptam az egyenruhám.

Mielőtt még kimentem volna Natsukihoz, elintéztem a fürdőszobában a mindennapi teendőimet. Miután ezek megvoltak, szaladtam is a konyhába. Natsuki a falnak dőlve telefonozott, mellette pedig az asztalon volt a táskám elpakolva.

-Kész vagy?-tette el a telefonját.

-Igen.-válaszoltam, majd felvettem a táskám.

-Oké, menjünk.-azzal elindultunk.

Most persze egy kicsit igyekeznünk kellett, ezért nem nagyon beszélgettünk, pedig nagyon el akartam volna mondani az álmom. Beértünk a suliba és szokás szerint szét váltunk. Befutottam a terembe, mikor pont becsengettek. Leültem a padomhoz, mint mindenki és elkezdtük várni a tanárt, aki különös módon nem volt hajlandó bejönni az osztályba. Már annyit vártunk, hogy végül mindenki elült a helyéről és folytatódott a szokásos reggeli zaj. Ránéztem Yurira, aki, mint mindig egy könyvet olvasott. Yuri után Ren-kunra néztem aki eléggé sápadt volt. Elkezdtem gondolkodni, hogy melyikükhöz menjek oda, de végül Yurit választottam. 

-Ó, jó reggelt (Név)!-vett észre.

-Neked is.

-Mi a baj? Olyan sápadtnak tűnsz.-csukta be a könyvét.

-Semmi, csak nem aludtam ki magam rendesen az éjjel, ennyi az egész.

-Úgy tűnik Ren-kun se aludt valami sokat. 

-Biztos.-vontam meg a vállam és a padhoz húztam egy széket és leültem.

-Egy kicsit izgulok a fesztivál miatt, te nem?

-Én is.-bólintottam.

A tanár végül nem jött be órára. Kicsengő után mindannyian lementünk az udvarra. Mint mindig megkerestem Natsukit és együtt töltöttük s szünetet. Nagyon be akartam neki számolni az álmomról, viszont valamiért mindig elhalasztottam.

*timeskip*

Miután kicsengettek az utolsó óráról is elindultam Yurival és Ren-kunnal a klubszoba felé. Beléptünk az ajtón ahol a szokásos látvány fogadott azzal a bökkenővel, hogy Sayori nem volt bent. Köszöntöttük egymást, illetve Monika kiosztotta a szerepeket a fesztiválra, ami meglepő módon ugyanaz volt. Nagyon remélem, hogy az álmom nem fog valóra válni, mivel nem akarom, hogy Sayorival történjen valami. Mindenki lefoglalta magát azzal, hogy a szerepét tanulja. A verset, viszont csak Ren-kun kapta meg, én pedig ismét átadtam a szerepem Natsukinak. Végül vége lett a klub-délutánnak és, mint, ahogy az álmomban is, most is benntartott Monika. 

-Mi az?-kérdeztem, miután mindenki kiment.

-Tudod, mostanában a lányok nagyon rá vannak tapadva Ren-kunra.

-Igen?

-Azt szeretném megkérdezni, hogy veled mi a helyzet? Mármint te gondolom nem vagy érte annyira oda.

-Dehogyis! Még barátnak is alig tekintem!

-Rendben akkor-

-Monika-san, most már tényleg meg kell kérdeznem!-rontott be az ajtón Ren-kun mögötte Natsukival és Yurival.

-Mi a baj?-lepődött meg Monika.

-Ez már engem is érdekel.-mondta Yuri, miközben odajött hozzánk Natsukival együtt.

-Monika-san...-vett egy nagy levegőt a fiú.-Hol van Sayori?

-Ki?-szólalt meg Natsuki.

-Ebben a suliban senkit se hívnak így.-mondta Yuri.

-Nem tudom kiről beszélsz.-nézett rá zavarodottan Monika.

-Micsoda...-döbbent meg Ren-kun.

Mégis mi folyik itt? A lányok nem tudnak semmit Sayoriról, viszont én és Ren-kun igen. Ez akkor nem csak egy álom volt? De akkor mért járunk még a fesztivál előtt? Ezt az egészet nem értem... Mért minden olyan...

Mintha mi sem történt volna?