NOT EASY LOVE

2.Fejezet: Új srác

Kialvatlanul keleten fel ma reggel az ébresztőm pokoli hangjára, mint mindig. Lassan kimásztam az ágyból és elindultam a konyhába. Szokásosan gabonapelyhet reggeliztem, mivel ezt szoktam a legegyszerűbbnek találni. Miután kész voltam, visszamentem a szobámba, majd felöltöztem és indultam is a fürdőbe. Megmostam a fogam és az arcom, wc-ztem és megcsináltam a hajam. Felvettem a táskámat, bezártam az ajtót, majd indultam is Natsuki elé. Nem lakott túl messze tőlem szóval hamar odaértem.

-Natsuki!-szóltam be a kapuból.

-Megyek már!-sietett ki az ajtón.

-Mehetünk?

-Persze.-azzal elindultunk.

Útközben egy csomót beszélgettünk, míg végül megérkeztünk a suliba, ahol szokás szerint el kellett válnunk sajnos. Bementem a terembe, majd helyet foglaltam, mikor oda jött hozzám Yuri.

-Jó reggelt (Név)!-mosolygott rám.

-Jó reggelt!

-Megírtad mára a verset?

-Verset?

-Tegnap beszéltük meg, hogy ma fogjuk megmutatni a verseinket. Elfelejtetted?

-Ó, basszus, pedig még hazafele menet eszemben volt, de ugye nem nagyon vigyelek órákon és azt mondta a tanár, hogy holnap tz, nekem meg tanulnom kellett és elfelejtettem!-csaptam a homlokomra.

-Semmi baj! Talán még órán tudsz gyorsan egyet írni!

-Megpróbálok...

-Hajrá!-azzal visszament a saját padjához, mivel becsengettek a tanár pedig már megérkezett.

Gyorsan elteltek az órák és akármennyire is próbáltam nem tudtam koncentrálni a vers írására, mivel még mindig el voltam képedve azon, hogy elfelejtettem, meg, hogy mi lesz, ha ez megtudja a klubelnök. Lassan beballagtam a klubszobába, majd óvatosan eltoltam az ajtót és beléptem. A lányok már körbeültek egy asztalt és mindannyian egy papírt szorongattak a kezükben, amin gondolom a versek voltak. Visszahúztam magam mögött az ajtót és még álltam ott egy kicsit, hogy kigondoljam, hogy, hogy mondjam el ezt az egészet.

-(Név)-chan, nem jössz?-nézett rám Natsuki.

-D-de megyek!-válaszoltam kínosan, majd odaballagtam hozzájuk és leültem.

-Akkor mindenkinek meg van a verse?-kérdezte Monika.

-Igen!-válaszolt mindenki, kivétel én.

-(Név)?-nézett rám a smaragdzöld szemű lány.

-Hát... izé...

-Tegnap tanulnia kellett és nem volt ideje megírni.-magyarázta meg Yuri.-Viszont szoktam látni, ahogy órán szoktam látni, szokott valamiket írogatni.

-Itt vannak?

-Van néhány a füzeteimben.

-Muta!-azzal kivettem füzeteimben lévő kitépet lapokat és kitettem az asztalra.-Na lássuk!-vett el egyet Monika, majd a többiek is.

Elmosolyodva olvasták őket, majd mikor elolvasták cserélgettek. Én csak teljes csöndben, összehúzódva ültem a helyemen, várva a többiek véleményére. Miután elolvastak néhányat, gondolkozni kezdtek, de, hogy min, arról fogalmam se volt.

-Szerintem ez a legjobb!-mutatott az egyikre Sayori.

-Szerintem is.-egyezett bele Natsuki.

-Nekem mindegyik tetszik.-szólalt meg Yuri.