NOT EASY LOVE

11.Fejezet: JɄ₴₮ ₥Ø₦ł₭₳

-Monika, ne-futott volna felém Ren-kun, viszont, ahogy visszanézett rá Monika megtorpant.

-Ren, ne gyere közelebb. A te érdekedben mondom.-mondta Monika, szigorúan.

-Ne csinálj semmit (Név)-val/vel! Nem tett semmit!

-Nem hallgatom se a pofázását, se a véleményét.

-Nem fog megszólalni, ígérem, ha pedig mégis, akkor engem törölj ki, ne őt!

-Butus, téged sose törölnélek ki.-fordult teljesen felé.-Ha megszólal, akkor kitörlöm, de, ha nem, akkor kitörlöm az emlékeit erről az egészről.

-Rendben.

-Akkor, míg itt vagyunk elmesélek mindent, meg ilyenek.-ült le az előttem lévő székre, Ren-kun pedig odajött mellém, egy székkel együtt és leült rá.-Szóval... gondolom feltűnt nektek, hogy Yuri és Natsuki nem tudtak Sayoriról miután meghalt.

-Igen, viszont Natsuki már nagyjából mindent elmondott.-mondta Ren-kun.

-Ja tudom, láttalak titeket, végig itt voltam, viszont azt nem mondta el teljesen, hogy miért.

-Azt mondta, hogy azért mert konkrétan mindegyikőtök, kivétel (Név), szerelmes lett belém. Ebből mindent le tudtam szűrni. (Írói mj.: Csak én veszem ezeket ilyen komolyan, mármint, mi az, hogy szűrni?! Jó, tudom mit jelent, de, hogy mért mondják így, számomra rejtély marad...)

-Akkor, mit akartok jobban megtudni?

-Ezt a könyves témát. Mi az, hogy egy könyvnek a részei vagyunk?

-Nos, ez egyszerű. Van egy lány, vagy mi, aki felregisztrált, erre a Wattpad csodára, ahol könyveket lehet írni, illetve olvasni. Nos, ennek a lánynak annyira elbaszott élete van, hogy nincs jobb dolga, mint ezt a könyvet írni. Persze, nem ez az egy könyve van, viszont a másik kettő olyan siralmas, hogy arról inkább nem beszélnék. (Mi az, hogy siralmas?!) Egyébként mi egy játékból vagyunk és ennek a nőnek, nincs túl nagy fantáziája, ezért onnan vett ki minket és kezdett el írni rólunk egy saját történetet, annyi különbséggel, hogy tett bele egy olvasót, aki ezt olvassa és így beleélheti magát.

-Na jó, ez nekem magas...-vakargatta meg a tarkóját a fiú.

-Nem nagyon kell törődnöd vele, mivel jelenleg én is beleszólhatok az írásába, szóval hozzáírhatok bármit amit akarok. (Hogyne...) Fogadsz? (Ne merészelj belerontani!) Ez már magában is borzalmas nincs mit rontani rajta...(🙄🙄)

-De, ha ez a lány írja akkor ő visszatudná hozni a többieket, nem?

-De, csak én úgyis újra kitörölném őket, szóval mindegy lenne...

Teljesen zavaró volt, hogy nem csinálhattam semmit, illetve még bele se szólhatok... Bár lehet, hogy az író, aki elméletileg leírja, ami történik, az megakadályozni Monikat abban, hogy ne töröljön ki engem. (Talán...) Tényleg megtennéd? (Mondom, hogy talán!)

-Még valamit?-mosolyodott el ártatlanul a smaragdzöld szemű lány.-(Név)?

Ren-kun aggódva rám nézett és várta, hogy megszólalok e. Végül egy kis ideig hallgattam, aztán kiböktem valamit a számon.

-Monika, ezek után mi lesz?

-Nos, először is leszedem a könyvet, aztán pedig aki elolvasta eddig az elolvasta, aki nem, az így járt. (Azt merd meg!)

-De ez a könyv az írónak sokat jelent, nem?

-És ez engem szerinted hol érdekel? Szerintem ezzel egy szívességet is tehetnék.-nevette el magát egy kicsit.-Nos, végül is ennyi lenne, szóval, ha most nem haragszol, Rennel beszélgetek még négyszemközt, neked pedig eddig tartana az olvasás.

-Mégis mit akarsz velem beszélni?-szólalt meg végül a fiú.

-Ha már idáig szerelmes voltam beléd kihasználom az alkalmat, hogy az enyém legyél.

-De... én és (Név) járunk.

-M-MIVAN?!-lepődtem meg Monikaval együtt.

-M-mégis mi óta?! Én úgy tudom, hogy ti nem bírjátok egymást!

-Az lehet, de, ha itt voltál végig akkor láthattad, hogy megpuszilom (Név)-t.

-De akkor is, én azt hittem, hogy csak hülyéskedel!

-Pedig nem. Én teljes szívemből szeretem (Név)-t és ezt most tényleg komolyan mondom.

-De mégis miért?!

-Hát, nem tudom, szerelmes lettem belé, na!

-Ezt nem hiszem el, neked engem kéne szeretni, a játékban is így van!

-Nem egészen.-jelent meg, egy barna hajú lány hologramja.

-Te meg mégis mit keresel itt?

-Az én könyvem, azt csinálok amit akarok.-vonta meg a vállát.-Monika, neked pedig úgy gondolom, hogy nincs benne helyed, ha így viselkedsz.

-Mi... Mégis mért nem tudok átírni semmit?

-Mert már azon vagyok, hogy kitöröljelek. Az előző fejezetekben, ugyan benne maradsz, viszont, nem fogsz tudni semmit se csinálni, vagy módosítani rajta.

-T-te vagy az író?-döbbentem le.

-Hát szerinted?

-Most mégis mi lesz?-állt szorosan mellém Ren-kun.

-Ezt a nőt innen eltüntetem, de, hogy utána mi fog történni, az csak a következő részben fog kiderülni.

-Nem fogsz eltüntetni!-lázadt fel Monika.

-Fogadsz?

-Persze.-húzott elő, egy vezeték nélküli billentyűzetet.-Csak be kell pötyögnöm ide valamit, aztán pedig bye, bye!

-Meg ne merd...

Monika elkezdett beütni valamit, miközben az írónő ezt súgta a fülembe:

-Csak te, vagy Ren tudjátok megállítani! Én csak egy hologram vagyok jelenleg és amíg nála van az a billentyűzet nem, tudom átírni a tevékenységeit. Meg kell állítanotok!-kezdett el halványulni, míg végül teljesen eltűnt.

-Na, most, hogy nincs már az útban ez a nőszemély, veletek is végeznék, illetve ezzel a könyvvel.

-Monika!-kezdtem el futni felé, amibe Re-kun is betársult.

Mikor odaértünk hozzá Ren-kun megragadta az egyik kézét, amivel írt, én pedig a billentyűzetet próbáltam elvenni tőle, mikor ismét megszólalt.

-Késő.

Nem éreztem semmit, ahogy gondolom Ren-kun sem, így utoljára megfogta a kezem és §ďå#&@§ƒķłł$ł...