Az éjszakát a fogadóban töltöttük, majd reggel indultunk tovább felfedezni a várost.
-Hallod, én esküszöm megpróbálom azt a lovagos cuccot amit a pali mondott. Érdekel.- mondja Deny, miközben nyújtózkodik.
-De valami oka biztos van annak, hogy kevés a lovag. Szerintem nem jó ötlet.
-Ne csináld már! Próba cseresznye. Megpróbálom.- mondja egy kicsit sem törődve azzal, amit mondtam.
Elindultunk a palota felé, majd mikor odaértünk egy nagy, páncélos lovag megállított minket. Dany kihúzta magát és megmondta, hogy a lovagi tisztre szeretne jelentkezni. A lovag flegmán horkantott egyet, majd azt mondta, hogy egy nőnek nem áll jól ez a tiszt, de Dany csak azért is erölködött, mire őt beengették, viszont én nem mehettem be.
-Nyugi. Meg leszek. Menny csak.- mondom neki bíztatóan, mire ő tétovázva de megfordul és a lovag után ment.
Én visszamentem a városba és nézegettem.
Egyszer csak egy ismerős hangot hallottam az egyik sikátor felől. Tétovázva, de lassan megindultam a hang irányába. Egyszer csak egy kocsit láttam meg, az élén egy nagy griffmadárral. Felismertem a nagy szörnyeteget, és egyből odarohantam hozzá.
-Hipogriiiiiiiiif- esek neki dögönyözni, de ő füle botját se mozdította.
-Yuiayri?!-hallom az ismerős hangot közvetlenül a hátam mögül, ahogy a nevemen szólít.
N...Nina!-ugrok a nyakába a velem egymagas, rövid, rózsaszín hajú lánynak.
Nina a pár mérföldel mellettünk lévő faluban élt. Pár hónappal ezelött jött ő is a fővárosba.
Az afalu egy nagyon eldugott helyen van. A népe azzal a különleges tulajdonsággal lett megáldva, hogy sárkánnyá tudnak változni. Mindíg is sajnáltam Ninát, mivel ő saját erejéből nem tud átváltozni a többiekkel ellentétben. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag csak akkor változik át, ha egy fiú megdobogtatja a szívét. Emiatt ilyen helyeken kerülnie kell a fiúkat, nehogy baleset történjen. Nemrég visszatért a szülőfalujába, és minket is meglátogatott. Ekkor ismertem meg Hipogrifet, akinek egy nagy lakókocsi húzása a feladata.
-Hát te mit keresel itt?- kérdezi fülig érő mosollyal.
-Ugyan azt, mint te. Danyvel jöttünk, de ő most a palotában van.
-A...a..palotában?- érdezi teljesen elpirulva.
-Iiiiigeeeeen, de miért lettél hirtelen ilyen furcsa?-kérdezem sejtve a dolgot. Ez belezúgott valakibe, aki a palotában van.
- S..semmi! Gyere bemutatom, akinél lakom. Övé a lakókocsi és Hipogrif is.
Odavezetett egy nagy, barna bőrű emberhez meg egy...kacsához.
-Ő itt Bacchus. A kacsa pedig Hamsa.- mutat a kacsára.
-Illedelmesen köszöntem a férfinek, viszont az ő köszönését félbeszakította Hamas.
-Naaa illedelmesebben beszélj rólam. Én isten vagyok!- erre a kilyelentésre teljes erőmből kellett visszafognom a röhögést. Viszont valószínűleg igaza volt, mivel egy hétköznapi kacsa nem beszél.
Ja igen! Egy valamit még nem említettem.
A világunkat három fő nép lakja. Az istenek, a démonok, és az emberek. Az emberek és a démonok közti viszony gyökeresen megváltozott pár évvel ezelött. Az emberek régen féltek a démonoktól, ezért istenekben kezdtek hinni, akik megszabadítják őket a rosszaktól. Még évekkel ezelött egy hatalmas sárkány pusztította világunkat. A történelemben bahamutnak emlegetik. Az emberek az istenek segítségével legyőzték a sárkányt, azonban az emberek ezek után kihasználták a helyzetet és az igencsak megfogyatkozott isteni hatsereget kezdték pusztítani, a hatalom érdekében. Az istenek már nagyon régóta nem látogatják a világunkat. Az emberek ezek után a démonokat használták erőforrásként, és rabszolgasorba taszítottak őket. A démonok azóta is küzdenek az elnyomás ellen, több kevesebb sikerrel.
Nina és Bacchus felajánlotta, hogy itt maradhatok éjszakára.
Kíváncsi vagyok, most mi lehet Danyvel.
