Még egyszerűen mindig nem tudom felfogni azt, hogy Nina itt van. Tudtam, hogy a városban van, de annyira jó érzés, hogy látom, akkor is ha most egy nagyon nagy lehetőséget szalasztottam el Jonnál.
- Nina, nem biztonságos itt lenned! Addig menj el, ameddig nem kapnak rajta!
Ninát végül nagy nehezen, de sikerült kilyuttatnunk a palotából, majd Jon visszakísért a szobámba.
- Aludj jól.- nyom egy puszit a homlokomra, majd kisétál.
Már éppen ragadtak le a szemeim, és már szinte félálomban voltam mikor kopogtak.
- mmmm....szabad...- lehelem ki magamból, mire az ajtó Jon lép be.
- Ne haragudj, de egyszerűen nem tudtam aludni. Folyton te jársz az eszemben.- erre rámászik az ágyamra, és leteper. Nem értettem, de őszintén nem is akartam. Nagy nehezen, de csókcsata közben megszabadított mindenemtől és már előre láttam a lépéseit. Egy csókkal jeleztem neki, hogy felőlem mehet, ő viszont máshogy jelezte beleegyezését. Furcsa, hogy ezt így kilyelentem, de minden rózsaszín felhő volt körülöttem. Már mióta ismerem, erre vártam.
Már éppen közelítettünk a kis játékunk végéhez, mikor hirtelen ismét kivágódott az ajtó és.....
Felkeltem?
E..ez mind csak álom volt?
...
DE BASZOTT PERVERZ EGY FANTÁZIÁM VAN!!!!!!
