Dany szemszöge:
Visszamentem a szobámba, majd beborultam az ágyamba. Nagyon rosszul voltam. Először szomorú voltam, de aztán egyre jobban átvette a hatalmat a düh.
Valahogy ki kellett engednem a gőzt. Gondoltam várok még egy keveset, amíg be nem sötétedik, aztán kimegyek.
Yuiayri szemszöge:
- Vigyél el Danyhez! Kérlek! Csak had beszéljek vele!- kérlelem Azazelt. Ő csak értetlenül néz rám, majd kifújja levegőjét, átfogja a derekamat, és felrepül velem. Egy pár perc múlva ugyan azon a magas épületen kötöttünk ki, ahová a lovagokkal való konfliktusom után hozott.
Letett,majd alrébb sétált. Én leültem a peremre, és a lenyugvó napban gyönyörködtem.
- Ha besötétedett, indulunk.-ül le mellém, egyik lábát felhúzva.
- Köszönöm...- fordulok felé. Ő is felém fordítja fejét, és lila ajkaira mosoly húzódik.
Dany szemszöge:
Besötétedett. Itt az idő, hogy kiszökjek. Kidugtam a fejem az ajtón és körbenéztem. Megvártam, míg a folyosó végén sétálgató őr eltűnik, majd halkan kisurrantam. Átfutottam az edző udvaron, és az egyik fát kezdtem püfölni, ami a díszes kerítés közelében állt.
Miközben az összes felgyülemlett sérelmemet „meséltem" el a fának, hirtelen valaki megszólított a kerítés túloldaláról.
- Dany? Dany te vagy az?- kérdezi halkan a hang, mire én nekem felcsillan a szemem.
-Yuu? Yuu!!!!- futok oda hozzá és ölelem meg.
- Hogy kerülsz te ide?! Hogy menekültél meg a rongyos démontól? Háá- lepődök meg a kéztől a vállamon. Jon állt mögöttem, és Yuiayrit kémlelte.
- M...mi? Ő mentett meg.... Nem értem, miről beszélsz..-vág értetlen fejet.
- Megmentett?- kérdez vissza Jon.
- Talán zavar?- lép elő a sötétségből egy köbenyes alak, aki Yuu mögött áll meg. A kerét Yuiayri vállára teszi majd tovább kémlelik egymást Jonnal.
- Azazel. Te is elég nagy bajban vagy már. Miért viszed magaddal a lányt is?- kérdezi Jon. Hirtelen cseperegni, majd pár másodperc alatt esni kezdett az eső.
- Vigyázok rá.- veszi le köpenyét a srác és teríti rá Yuiayrira.
- Én is csak ezt tudom mondani.- Teríti rám Jon a saját köpenyét és rám néz.
Mi összenéztünk Yuuval. Tudtuk, hogy megint el fogunk szakadni egymástól, de nemsokára újra együdt leszünk, kerítés nélkül. Még egy utolsó ölelés, majd a démon a karjaiba vette őt és egy pillanat alatt előbukkantak éjfekete szárnyai, amivel felrepültek, majd eltüntek a zavaros égbolton. Engem szinte egyik percről a másikra az összes erőm elhagyott és össze akartam csuklani, mire Jon elkapott és elindult velem befele.
