Jon bevitt engem a szobámba, lefektetett, majd rám terítette a takarómat. Én hunyorítva néztem rá, a lámpa erős fénye miatt. Lehajolt, adott egy lágy csókot, majd elindul kifele, de én a keze után kaptam. Megfordult és kíváncsian nézett rám.
- Köszönöm...- mondtam fáradtan és erőtlenül, majd lehunytam a szemeimet és elengedtem a kezét.
Másnap reggel nehezen kászálódtam ki az ágyból. Átöltöztem, majd kiléptem az ajtón. Jon már tartotta a lovagoknak az edzést.
- Jó reggelt!-köszönök neki fáradtan de egy eléggé morcos pillantást kapok válaszul.
- Már elnézést királylány, de te is a sereg tagja akarsz lenni nem!? Akkor meg a minimum az, hogy időben felkelsz és csinálod, amit a többiek!!- Szól rám igen eréjesen.
- E...elnézést!!-inkább meghajoltam elötte és nem nézve a szemébe az edzőscucchoz futottam.
- Ma te leszel a kisegítő! Te nem edzhetsz! A fegyvereket kell kiosztani, és alkalmanként kiválogatni a rosszakat.
Én csak álltam ott mint egy darab sz@r, és azt sem tudtam, mi történik. Tegnap este még a számat nyalogatta, ma meg úgy beszél velem mint ha nem is ismerne.
Na de inkább tettem amit mond és csináltam a feladatomat.
Már 5 óra fele járhatott, mire mindenki elment a küzdőcsarnokból. Már csak Jon és én rakodtuk a fegyvereket.
- Azt a két kardot tedd az elhasználódottak közé! A többit meg rakodd vissza a helyükre!- rám sem nézett, csak elment mellettem. Én szinte egész nap loholtam neki, és ez a hála?!
- Most meg mi a jó isten bajod van hee?!-kiáltok rá. Ő megtorpan, majd vesz egy nagy levegőt, hirtelen megindul felém, megmarkolja a csuklóm és beráncigál az egyik szertár szerű szobába.
- Ide figyelj! Az, ami az elmult pár napban történt, az senkinek sem szabad tudnia. Azazel rengetegszer tett már kereszbe a királynak a mentőakciójival, és már nem kevés vérdíj van a fején. Ha megtudja valaki a kastélyban, hogy a rongyos démon egy kerítésnyire volt tőlünk, és még csak nem is próbáltuk megölni.
- Ezek szerint akkor most....nem tudhat senki semmiről?-kérdezem folytott hangon.- Nem találkozhatok többet a Yuuval?
- Hát jobb, ha senki nem tud a dolgokról. Ne aggódj, mindent megteszek, hogy találkozhassatok, de félek, hogy ez Azazel részéről nem lesz ilyen egyszerű.
- Bántani fogja Yuiayrit?!-ugrok rá szinte azonnal Jonra.
- Nem. Azazel már nem olyan, mint régen. Őszontén szólva sokkal jobban bízok benne,mint a királyban. Ha ő a szavát adta, hogy vigyáz rá, akkor az úgy is lesz!
Ajkait az enyémekre tapasztotta. Én kicsit tétovázva, de visszacsókoltam, és éreztem, hogy közben legördül egy könnycsepp az arcomon.
