Yuiayri szemszöge:
Mikor besötétedett, mondtam Nináéknak, hogy elmegyek Dany elé a palotához, úgyhogy nyugodtan aludjanak.
El is mentem, viszont körülbelül két órát ültem ott, és nem jött senki. Viszont nagyon furcsán éreztem magam. Már éjfél után járhatott az idő. Nem akartam még visszamenni, hátha elöbb elment és most engem keres valahol. Elindultam, amerre jónak láttam, azonban az érzés nem maradt abba. Mintha valaki figyelne.
Egy szűk utcán haladtam végig, amit csak a hold fénye világított be. Hirtelen ahogyan sétáltam előre és a földet néztem, egy árnyék suhant végig mellettem. Valaki a háztetőn futott végig, de mire felkaptam a fejem, már nem láttam semmit.
Egyszercsak négy lovag lovagolt oda hozzám, majd megálltak előttem és mögöttem.
-Hé kislány, mit keresel te ilyen későn idekint?-kiállt rám az egyik, és cseppet sem aggódásból kérdezett.
-Én csak a barátnőmet keresem!-felelem határozottan, és kihúzom magam. Csukja volt rajtam, de így is hallottam, ahogy a hátam mögött a két lovag előhúzza a kardját.
-Ilyen késő este csak az merészkedik ki, aki nem fél a rongyos démontól. Aki pedig nem fél, az nem közönséges ember.- ezzel kihúzták ők is a kardjukat.
Én nem mozdultam. A hátam mögötti két lovag megindult felém.
Én elrugaszkodtam, és előrántottam a késeim. Ez egyiket az egyik lovag vállába hajítottam, a másik lovagot pedig lerúgtam a lóról. A két elöttem lévő is megindult, mire én kikerülve a kardokat elvágtam az egyik torkát, azonban mire leérkeztem, a negyedik hátulról lefogott és kirántotta a kezemből a kést, majd odakiáltotta a másiknak, akit az imét rúgtam arcon, hogy hívjon segítséget, mire az elfutott.
Már kezdett homájosodni minden, ahogy egyre jobban szoritott a férfi. Nem kaptam levegőt és inkább lehunytam a szemem, mire hirtelen egy hangos üvöltés kíséretében elengedett a férfi. Hallottam, ahogyan a földre zuhan de én csak a hasamat szorongattam és próbáltam levegőhöz jutni. Sípolt a tüdőm.
Egy mély, tompa hang szólalt meg közvetlenül mellettem.
-Hé!- erőszakos, de mégsem rosszindulatú hang volt. Én lassan felemeltem a fejem, majd megmentőmre néztem. Hósszú fekete, kapucnis köpenyben volt, ami sok helyen meg volt tépve. Az arcát fásli takarta el, csak a szeme látszott ki. Gyönyörű világító lila szemei voltak.- Megmaradsz?- ez már sokkal lágyabban hangzott, viszont mielött bármit csinálhattam volna, lovak patáinak dübörglsére lettünk figyelmesek.
-Francba!- mondta halkan és dühösen, majd mikor már a sarkon látni lehetett a lámpák fényét, felkapott, és felrepült velem.
Egy magas, romos építmény tetejére repített, ahová gyalog nem lehetett feljönni. Lerakott, majd megfordult és csak ennyit mondott.
-Maradj itt. Mindjárt jövök.- ezzel nekifutott majd felrepült a csillagos égre. Mint a hópelyhek, úgy hullottak le az éjfekete tollai, amik szárnyából szöktek ki. Egy pár perc múlva vissza is ért. Nekem még mindig sípolt a tüdőm, és a gyomrom is fájt. Halkan odasétált hozzám és megállt előttem.
-A barátnőd nincs az utcákon.....Mi motivált, hogy egy veszélyekkel teli éjszakába kimerészkedj?- mordult rám halkan.-Bajban vagy. Keresni fognak.
- Én csak megvédtem magam... Az az ember a fogadóban.... azt mondta, ne menjünk ki éjfél után. Ezek a katonák pedig azt mondták, hogy az nem szokványos ember, aki nem fél a.......rongyos...démontól..- mondtam rekedt hangon, majd elgondolkodtam. - Te vagy az? A rongyos démon? Aki küzd az emberek ellen, hogy felszabadítsa a démonokat?
-Megsérültél. Elviszlek Ritához. Ő majd segít.-mondta de én szite egyből felszólaltam.
-Nem. Nem tudom, hogy hol a barátnőm.. Meg kell keresnem.-álltam volna fel, de visszaestem.
-Nem hallottál?! A barátnőd nincs odalent, hányszor mondjam még?!-csattan fel hirtelen, mire én összébb húzom magam, de nem mondok semmit. Ő csak sóhajt egyet, majd szóra nyitja a száját.
- Itt maradhatsz, ha nem akarsz segítséget.- ezzel rámdobta a köpenyét. Nem láttam belőle sok mindent csak azt, ahogyan a fásli letekeredik a fejéről. Sötét volt, így a világító szemein, és felemás szarvain kívül semmit nem láttam. Ott állt előttem és engem nézett. Szemei az enyémbe hatoltak, viszont egyre homályosabb lett a kép, majd el is sötétült.
