Yuiayri szemszöge:
Még mindig lehunyt szemekkel ültem a rongyos démon ölében. Nem tudtam betelni a érzéssel, ami elfogott. Egyszerűen csak élvezni akartam a közelségét.
Erről azonban gyorsan letehettem, ugyanis az egyik magas épület mögül előbújt a Nap, és Azazel megtörte a kellemes csendet.
- Beszéltem Ritával. Azt mondta napkelte után vigyelek vissza hozzá valami....ellenőrzésre vagy mire.
- Rendben.- soha nem volt még egy ilyen nehezen kimondható szó. Én alapból a borús időt szeretem jobban. Nem furcsa olyankor senkinek egy kapucnival közlekedő sötét alak. A napsütést is eltűröm, de őszintén most kioltottam volna azt a rohadt napot.
Kimásztam Azazel öléből, majd felálltunk.
Ő odasétált a cuccainkhoz, felvette a földről a kapucnis köpenyem, majd odajött hozzám és rámterítette, majd becsatolta.
- Ez legyen rajtad. Már neked is el kell rejtőznöd nappal.- húzza fejemre a csukját, és tűri el hosszú barna hajam.
Én csak bólintottam majd indultam volna, mikor rájöttem, hogy rohadtul nincs lépcső ezen a romos valamin.
Azazel hirtelen kapott fel, és repített le a talajra, viszont onnan sétálni kellett, mivel nappal elég könnyen ki lehet szúrni egy hatalmas, fekete tollas szárnyú lényt szállni az égen.
Odaértünk Rita kis "laborjának" ajtaja élé. Azazel kinyitotta előttem az erősen nyikorgó ajtót.
- Megyek elöl.- mondja halkan, majd a vezetésével lemegyünk a lépcsőn.
Mikor leértünk, az ajtó nyitva ált előttünk, és láthatóan valaki megelőzött minket. Ninát láttam meg ülni egy széken, és amint ő is észrevett, azonnal a nyakamba ugrott.
- Hát te, Nina?- kérdezem boldogan az elöttem álló lányt.
- Áááá semmi különös....-póbál Nina feltűnésmentesen hazudni, ami láthatóan nem neki való.
- Ne is próbálkozz. Elmondtam neki mindent.- Mondja unottan Azazel, mire Nina elszontyolodik.
- Ahj Chariocenál voltam... Vagyis próbáltam eljutni hozzá, de Daeneris meg az a Jon megállítottak.- mondja durcásan.
- Találkoztál Denyvel?! Mondott valamit... az elküldéseden kívül?- érdeklődtem a kellőnél kicsit jobban.
- Hát nem igazán, de igazából én zavartam meg őket...valamiben. AHHHJJJJ!!! Már megint beugrik annak a tökkelütöttnek a felsőteste!!!!! NOOOO!!!!- fogja Nina vörösen izzó fejét, és már nekem is több volt az arcomon egyszerű pírnál a hallottak végedt.
- Aha szóval akkor ők összemelegedtek, de te futottál, hogy ne vegyenek észre az őrök, bementél éppen abba a szobába, ahol ők voltak, rosszul lettél a látványtól és élmentél inkább?- vázolja fel Azazel az ől általa alkotott képet Ninának.
- Hát nem egészen így történt, mert tényleg ők küldtek el, csak....- az éppen kihülőben lévő Nina magyarázkodását Rita szakította félbe.
- Na jó jó jó... A viszgálatra jöttél, igaz?- fordul felém.
- Akkor én mentem is! Még munkám van Bacchuséknál, úgyhogy további jó csevegést!- ezzel kiment az ajtón, felfutott a lépcsőn és már itt sem volt.
- Akkor gyere csak. Feküdj fel az asztalra, amíg idehozom az eszközöket.
Én tettem, ahogy kért, és felfeküdtem. A köpenyem alrébb dobtam.
Azazel az asztal mellé sétált és könyökeivel támaszkodott meg az asztal szélén.
Lágyan egymásra mosolyogtunk.
- Azazel, kérlek menj ki!,mondja Rita.
- Mert?- kérdez vissza szemöldökét felhúzva Azazel.
- Mert azt mondtam!- Rita halálnyugodt és egyben utott feje már ilyesztő volt.
- Nem arról vagyok híres, hogy szótfogadok.- folytatja Azazel.
Rita rezzenéstelenül felhúzza gumikesztyűjét, és egy tűt vesz a kezébe.
- Te akartad!
