Yuiayri szemszöge:
Elindul,én pedig lehajtott fejjel követtem.
- Valószínű hallottál már az emberek és a démonok közti nagy harcról. A király a királysága építésére és formázására minket használ. Démongyerekeket árulnak a feketepiacon rabszolgának. Az összes élelmet élveszik tőlünk. Terrorban tartanak minket.- mondja egyre mérgesebben.
- De ez ellen miért te küzdesz? Úgy tudom, a démonoknak is van királya. Miért nem az segíti a népét?- kérdezem tőle, és közben próbálom tartani az iramot. Azazel megállt, de nem nézett rám.
- A királyok arról híresek, hogy az alatvalóikkal végeztetik el a piszkos munkát. A démonok csak ebben a városban haldokolnak, viszont a világ minden pontjáról hozzák őket a fővárosba. Általában a királyunk, Lucifer nagyúr megpróbálja elkerülni a konfliktust, ahogy csak lehet, de én nem nézem tétlenül, hogy a fajomat gyilkolják...- nagyon rosszul érintette a dolog, ez látszott rajta.
- Sajnálom... Szégyenlem..ami vagyok.-nem tudtam többet mondani. Ő felém fordult, majd egyik kezét a vállamra tette, a másikkal pedig megemelte az állam.
- Ne tedd!- néz mélyen a szemembe.- Éjjel harcoltál más emberek ellen, és kioltottad valamelyik életét. Miért tetted?
- Én...én csak...- nem tudtam elszakítani a szemeimet az övéitől.- Én csak megvédtem magam. Nem érdekelt, kik ők. De..most vissza kell mennem. Meg kell keresnem..- Azazel elkapta a karomat, mikor visszafele indultam volna.
- Nem mehetsz. Gyenge vagy, és megölnének, ha visszamész.- néz komolyan a szemembe.- Gy...gyere velem! Elviszlek majd ha kell a barátnődhöz is. Ha egyedül mész vissza, meghalsz!
Dany szemszöge:
Mikor már kigyönyörködtük magunkat egymás szemeiben, felálltunk és elkezdtünk csak úgy sétálgatni. Egy jó ideig csend volt, majd én törtem meg a csendet.
- A barátnőm is a városban van. Eggyüt jöttünk ide, de mikor én a palotába mentem,elszakadtunk egymástól. Remélem nincs semmi baja..- halkul el a hangom, és elkezdi szorítani a torkom valami. Jon megállít, majd az államnál fogva megemeli a fejem.
- Biztosan jól van! Majd utána kérdezek, ha visszaértünk.- én erre elmosolyodtam és bólintottam egyet.
Elindultunk vissza a palotába. Mikor megérkeztünk, éppen a szobám felé tartottunk, mikor egy szőke srác loholt oda hozzánk.
- Jon parancsnok! Négy járőrkatona akit a keleti részhez küldtünk. Egy járókelővel futottak össze, mikor az megtámadta őket. Kettő életét vesztette, egy pedig súlyosan sérült.- erre én felkaptam a fejem. Összenéztünk Jonnal, majd egyszerre szólítottuk meg a lovagot.
- Hol van most?!- erre lovag kicsit összerezzent.
- N..Nem tudjuk. Miután riasztották a többieket és kiértek, már hült helye volt. Viszont ezt és még pár ilyet találtak a helyszínen.- húz elő egy éjfekete madártollat. Viszont ez a toll túl nagy volt ahoz, hogy madáré legyen.
- A..Azazel...- lepődik meg Jon és csak ennyit tudott magából kipréselni.
Én felkaptam a vizet és Jonhoz fordultam.
- Mi vagy ki az az Azazel?! Hol van Yuiayri?!
- A barátnőd a rongyos démon vitte el. De ne aggódj! Megkeressük!- ölel át, mire én elsírom magam és a ruhályába kapaszkodom.
Megtalállak...
