Better than you // Hood // Befejezett

Tizennegyedik fejezet

Az irodámban ülve unatkozok. Már csak egy e-mail kellene ahhoz, hogy véghez vigyem az értékesítő projektemet. Mélyeket sóhajtok, igyekszem elnyomni a fáradtságomat és kedvetlenségemet. A laptopra meredek. Semmi. Befrissítem az oldalt. Semmi. Ez már kezd aggasztó lenni.

- Na jó, tudod mit? - Hirtelen Calum robban be az irodámba, és bevágja maga mögött az ajtót. Idegességet vélek felfedezni a hangjában. - Nem szép, ahogyan ott viselkedtél, érted? - Leül velem szembe, és a szemembe néz. - Felőlem utálhatsz, lehetsz bunkó velem, de én most tényleg csak jót akartam azzal, hogy megismertetlek a három fejessel, akik a projektben az engedélyeket adják meg. Erre te mit csinálsz? Megint elbaszod a saját jövődet!

Nem tudom mire vélni, hogy itt van. Idejött, hogy kioktasson, de milyen jogon? Nem is ismerjük egymást! Miért érdekelné, hogy mi lesz velem? Egyáltalán mit keres itt? Miért akarja megjátszani, hogy érdekli a sorsom vagy egyáltalán én?

- Neked nem mindegy? - kérdezem indulatosan. Válaszképpen csak biccent egyet.

- Nehéz lesz úgy versenyt nyerned, ha semmi engedélyt nem kapsz meg - mondja végül, majd feláll, és kiviharzik az irodámból.

Egy pillanatig még elgondolkodom azon, hogy Calumnak igaza van-e vagy hogy bármilyen mély nyomot hagyott-e bennem a mondanivalója. A konklúzió: sajnos igen. De nézzük csak meg jobban ezt az egész performanszt. Bejön ide, előadja nekem, hogy mennyire érdeklem, és hogy mennyire, de mennyire önzetlen, és csak segíteni akar. Ezzel - ha naív volnék - simán letéríthet a célomról, mert azzal foglalkozok, hogy mit csinált és mit nem!

Hirtelen felpattanok a székemből, és átrohanok az irodák bonyolult labirintusán. Kifulladva állok meg a számomra már jól ismert ajtó előtt, és berontok.

- Una, nekem ki adja az engedélyeket? - kérdezem eszeveszetten.

- Lássuk csak... - mered a laptopjába. - Michael Clifford.

Nem várom meg a további mondanivalóját, tovább sprintelek ennek a Michael Cliffordnak az irodájába. A nevéhez nem tudok arcot párosítani, de biztos, hogy hallottam már valahol ezt a nevet.
Rendben, Jessie, itt az ideje jó benyomást keltened! Megállok az ajtó előtt, és próbálom normalizálni a légzésemet. Most fog minden eldőlni. Talán ő volt az a szőke hajú, csendes. Vele nem lesz nehéz dolgom.