Better than you // Hood // Befejezett

Huszonnegyedik fejezet

Másnap reggel viszonylag kiegyensúlyozottan ébredek. A tegnap este életem egyik legjobbja volt. Az este vége felé már mindenki hazament, én pedig utolsóként távoztam. Ahogyan azt az ottani munkatársaimtól megtudtam, sokan vettek bálnás holmikat. Lehet, hogy ezzel máris megnöveltem a bevételt, csak Una még nem tud róla.
A kocsiban ülve sóhajtok egyet, és kigurulok a felhajtóról. A rádióban kora reggel csak a hírek meg valami unalmas talk show megy, ami annyira nem hoz lázba. Gyorsan váltom a frekvenciát, míg megállapodok egy viszonylag emberinek nevezhető zenénél.
Az utakon sokan vannak, így egy idő után dugó alakul ki. Mikor már ötödik perce nem halad a sor, kibányászom a telefonomat, hogy értesítsem Unát, hogy kések egy kicsit.
A telefon lassan cseng ki, de makacsul tartom a vonalat.
- Haló, haló, itt Una Jones irodája – hallom meg Nami csillingelő hangját.
- Szia Nami, Jessie Williams vagyok – mutatokozok be arra az esetre, ha nem emlékezne rám.
- Á, szia-mia! – kiált fel boldogan. – Mi a helyzet?
- Csak szólni akartam, hogy dugó miatt kések pár percet – mondom. A sor előttem lassan megindul, de még így is olyan, mintha egy helyben állnék.
- Jó, rendben. Nem írlak be.
- Oké, köszi szépen – mondom hálásan.
Amikor bontjuk a vonalat, kapok az alkalmon, és átállok egy másik sorba. A többi autóstársam idegesen dudál, leeresztett ablakokon üvölt ki, vagy egyszerűen csak túráztatja a motort.
A zenét hallgatom, és csak akkor figyelek fel, mikor mögöttem is dudálni kezd valaki. Ekkor esik le, hogy megindult a sor, és mennem kellene.
Beletaposok a gázba, és amennyire csak lehet, begyorsítok. Amikor időm engedi, a tájat vizslatom. A kezdeti üres mezőket hamar felváltja a gyárak ezüstös csillogása és füstölő kéményei.
Az SWT épülete előtt lefékezek, majd kipattanok az autóból. Berohanok a bejárati ajtón, és az információs pult előtt megállok. Beírom magam a jelenléti ívbe, és a lifthez megyek. Már nem kell sietni.
Szerencsémre senki sem akar velem utazni a liftben, így egy kicsit gondolkozhatok. Vajon Una mit szól a tegnapomhoz? Neki is tetszik? Talán megnyertem a versenyt már most.
Az irodámba belépve fahéj illata csap meg. Nem emlékszem, hogy mikor használtam itt, de egy vállrándítással elintézem a dolgot.
A laptopomba meredve belevetem magam a munkába. A közösségiken létrehozott események alatt pozitív visszajelzések sorakoznak, mindenki dicséri az eseményt. Az egyik oldalon még egy híres sztár meg is osztotta, hogy milyen szuper volt, és több ilyet szeretne itt, Londonban.
Mindenképp sikernek könyvelem el.
Átmegyek Una irodájába, de senkit sem találok ott. Na nem baj, majd visszajövök máskor.