Better than you // Hood // Befejezett

Tizenharmadik fejezet

A terveim ismertetése után megkapom a kellő engedélyeket Unától ahhoz, hogy kivitelezni is tudjam. Lelkesen vetem bele magam a munkába, és csak akkor állok meg, amikor megérzem a gyomrom segélykiáltását. De éhes vagyok, gondolom magamban.

Az ebédszünet az SWT-nél egy nem létező fogalom, így csak hosszas küzdelmek után sikerül kijutnom az utcára. Odakint mélyeket szívok a friss, oxigéndús levegőből, és lehunyom a szememet.

Minden akaratom ellenére Calumra gondolok, és arra, amit odabent a fülembe súgott. Azt hiszem, hogy egyre kevésbé tudom utálni, és emiatt bepánikolok. Nem kedvelhetem meg. Utálnunk kell egymást, addig jó. Ez az ellenkezés azonban egyre jobban lefáraszt, és nemsokára az a bizonyos képzeletbeli fal apró darabokra törve fog összeomlani.

Amióta csak belepofátlankodott az életembe, igyekszem mellőzni. Ez nehezen fog menni, ha (a) ő a munkatársam, (b) aki rettenetesen flörtöl velem – noha elmondtam és nyilvánvalóvá tettem, hogy utálom –, és (c) nem is néz ki olyan rosszul.

A jégsalátámat majszolgatva unottan ülök a kocsiban, és próbálom minden gondolatomat a munkára irányítani. Nekem itt most komoly feladatom van. Egy versenyt kell megnyernem, ez pedig nem kis munka.

A céghez körübelül tíz perc alatt érek vissza, és a fotocellás ajtó mögött állva konstatálom, hogy itt egyszerűen képtelenség mindenkit megismerni. Az információs pulttól balra Calum Hoodot pillantom meg pár hasonló ficsúr bűvkörében. Remekül elnevetgélnek. Biztos egy újabb hódításukat mesélik el, és hogy hogyan használták ki a naív lányt. Undoromban fintorgok egyet, és azon kapom magam, hogy őket figyelem kicsit sem kedves arckifejezéssel.

- Á, Jess! – hallom meg Calum üdvözletét negédes hangon. A kurva istenbe, hogy mindig észrevesz!

- Már említettem, hogy ne nevezz így – mondom neki köszönés gyanánt, aztán megfordulok. A bájgúnárok kíváncsian méregetnek. Calumon kívül még hárman vannak. – Amúgy meg mit akarsz? – fonom össze magam előtt a karjaimat. Szikrákat szóró tekintettel várom Calum intelligens válaszát.

- Gondoltam, bemutatlak néhány kedves haveromnak – pislog rám ártatlanul. Csapda.

- Ezek szerint te vagy az új hódítás? – kérdezi az egyik tag amolyan „mostmár mindent értek" stílusban. Átlagos testalkatú, zöld szemekkel, piros, kócos hajjal. A karjain tetoválások vannak, amiket a feltűrt ingujja láttatni enged.

- Már bocs, de ki ez a bohóc? – kérdezem Calum felé fordulva, és az említettre mutatok.

- Jaj, Jess, olyan vicces vagy – kacag az ellenségem jóízűen. – Ő itt Michael.

- Clifford. Személyesen. – Kezet fogunk, bár semmi kedvem hozzá.

- Rettentően vonz, hogy megismerjem a többi kedves barátodat Calum Hood, de itt van még olyan, aki dolgozni jár, nem pedig naív kislányok meghódításának történeteivel szédíti a többi munkatársát – hadarom idegesen. – Szívesen tartoznék hozzátok, akik nem érzik, hogy a fél munkahely utálja őket, de nekem most mennem kell. Örültem. – Idegesen és gyorsan szedem a lábaimat a lift felé.