Personality |H.S.ff.|

2.

Luca szemszöge

Szünetben gondolataimba merülve, zenét hallgattam még valaki meg nem zavart...
-Szia!- jött oda hozzám egy szőke gyerek
-Hali!-próbáltam magamra erőltetni egy kis mosolyt.
-Bocsi a zavarásért! Niall Horan vagyok, új diák.. és nem tudom mi merre van, segítenél kérlek?-cuki mosolya elragadó, nem tudtam nemet mondani egy ilyen pofinak.
-Persze, gyere.- intettem, hogy jöjjön utánnam és így is tett.

-Melyik osztályba jársz?-törtem meg a csendet.
-Azthiszem, a 10.a
-Akkor osztálytársak leszünk-mosolygok.
-Az szuper-kedvesen mosolyog vissza rám. Elvesztem gyönyörű kék szemeiben.
-Öhmm... Ja igen a termek.. ez itt az angol terem,arra van...- miután gyorsan körbevezettem mentünk matek órára.
Én leültem a helyemre s elkezdtem telefont nyomkodni, mert nekem nincs jobb dolgom...
-Luca, leülhetnék melléd?-kérdezte szőke barátom.
-Gyere csak!-intettem az ülőhely felé.
Dorci egy kicsit furcsállta mikor meglátott, vállattántottam, Ő is, aztán leült a helyére mögém.

Matekóra kellős közepén kaptam Dorcitól egy kis cetlit.
"Ki ez a gyerek?"
"Új diák, én vezettem körbe, aztán összebarátkoztunk."

Matekórán nagyon figyeltem, próbáltam 100%ig odatenni magam... de csak szivecskéket rajzolgattam... ez a tanár, bakker annyira szexi...huuh.

Vége lett a mateknak, mindenki összepakolt, s ment ki a teremből. De mikor én is ezt tettem volna, Mr.ÍrtóSzexi utánnam szólt..
-Miss Clifford! Ide fáradna egy percre?
-Azért ne dugd meg.-suttogta barátnőm
-Gyökér..-mondtam amilyen halkan csak lehetett-Igen Mr.Styles?-megvárta még minden diák elhagyja a termet és belekezdett.
-Azt láttam, de cáfolj meg ha nem így van, hogy nem annyira érted a matekot..-ennyire látszik, hogy ehez fogyatékos vagyok?
-Hát, igen...-sütöttem le a szemem.
-Szeretnék neked segíteni! És kérlek fogadd el. Itt a címem,-firkantotta le egy kis papírra- ide várlak szerda este 6. Az neked is jó, ugye?
-Persze, nagyon köszönöm.-próbáltam mosolyogni
-Rendben. Akkor szerda. Várlak.-mosolygott, ahhw az a mosoly, azok a gödröcskék... nagyon cuki.
-Rendben, viszlát.-köszöntem és amilyen gyorsan csak tudtam mentem is ki.

Ez mind szép és jó, de mit fog szólni ehez keresztanyám, Jane, ha ezt megtudja... nem fog elengedni... ezt lehet mondanom kellett volna Mr.Styles-nak.

Miután vége lett minden órámnak mentem ki az iskola kapuin, de hallottam, hogy valaki utánnam kiabál. Hátrafordúltam, s megláttam Niallt.
-Szia...-lihegve ér oda mellém-végre, hogy.. utól értelek.-vett két nagyobb levegőt, ezzel normalizálva lélegzetét, s újra nekikezdett.- Csak azt akartam megkérdezni, hogy haza kísérhetlek-e?- egy kicsit meglepődtem, de bólintottam, ő meg egy nagy mosoly kíséretében elindult mellettem.

Már a házunk előtt voltunk. Megálltam, s néztem cipőm orrát.
-Köszi, hogy hazakisértél.
-Nagyon szívesen.-féloldalas mosolyától nekem is muszáj volt mosolyogni.
-Ömm.. akkor én megyek.
-Oh, persze.. rendben. Akkor holnap!- intett és ment tovább az utcában.
-Holnap.-szinte alig hallhatóan mondtam, s mosolyogtam a szőkeség után.

Bementem, levettem cipőm, kabátom, s neki indultam az emeletnek. De Jane utánnam szólt.
-Ki volt ez a gyerek?-nézett morcos fejjel.
-Új osztálytárs. Megkérdezte haza kísérhet-e, nem akartam megbántani...-néztem a földet, hisz az érdekesebbnek bizonyult.
-Rám nézz ha hozzám beszélsz!-emelte meg a hangját, s én ezzel együtt fejem.- És, hogy merészelted? Megmutatod neki hol laksz? Büdös kis kurva vagy! Takarodj a szemem elől. Meg ne lássalak holnap délutánig! Értve vagyok?!-ordibált még mindig. Bólintottam, s mentem az emeletre.
Akkor ma se fogok vacsorázni...